AUGUSZTUSI BATYUS BÁL NÁLAM

Gitta elfoglaltsága miatt nagy lelkesedéssel vállaltam el az augusztusi potluck, azaz batyus bál háziasszonyi szerepét. A pesti, üresen álló lakásom szolgált helyszínül. A teraszon töltöttük a délutánt szűk, de annál izgalmasabb, érdekesebb körben. Mivel kevesen voltunk -Klári, Anna, Rita Eszter, Balázs, Adrián a párom, és én (és Bertakutya)- nagyon kellemes volt a légkör, mind figyeltünk egymásra. Nagyon finom ételeket kóstoltunk, melyeknek a receptjét is hamarosan közzé teszem.

Klári egy nagyon mutatós és finom töltött paprikát hozott 

Anna zöldséges hajdina krékert (vagy hívhatom inkább napkexnek?) gyömbéres - kurkumás napraforgómag pástétommal

Rita isteni szilvakockái hamar elfogytak

Eszter különleges mézdinnyés paprika salátája:

Balázs lucuma-s és mesquite-s körte salátája 

Én kukorica krémlevest készítettem algás kukorica keksszel

A kukorica - téma édes változata pedig:

Édes kukorica keksz sóskapudinggal, ropogós hajdinával

Köszönöm a lehetőséget, és azt is hogy eljöttetek. Hamarosan találkozunk:))

MIGNON A "CANAPÉ-N"

Nem , nem történt baleset. Csak játszom a szavakkal. Kissé elmaradoztam, ilyen ez a nyár. Mozgalmas, fordulatokkal teli.. Egyelőre képlékeny dolgok vesznek körül, de mintha elindult volna egy áramlat: kezdenek testet ölteni a gondolataim, vágyaim.

A canapé és a mignon hétfőn készült egy kis ízelítő gyanánt, a harmadik a sorban egy orgonás pisztácia puding lett. Azért fogalmazok úgy, hogy lett, mert először egy pisztácia tejet szerettem volna készíteni a tavasszal szüretelt, szárított orgonával, de találtam egy nagyon szép kis tálkát, amiről úgy gondoltam, hogy muszáj valami krémet tálalnom bele, így lett a tejből puding. A feszített tempó miatt azonban csak a néhány kép készült.

Menjük sorba!

Mi is az a canapé? Itt mesél a Wikipedia, angolul. Röviden egyfajta falatka, amit party-kon, italok kísérőjéül szoktak felszolgálni. Pici, dekoratív finomság. Az én canapé-mat egyébként szendvicsnek is nevezhetnénk, ha nagyobb cukkíniből szeljük a szeleteket.

Immár el is árultam, hogy ez egy cukkínis falatka. 

A cukkínit vékonyan felkarikázzuk, majd megkenjük a következő zsályás fehérrépa krémmel:

Nyers fehérrépa (5-6 zsenge szárból kb egy 3 dl-es tálkára elég krémet kapunk

2-3 cl extra szűz olívaolaj

3-5 db zsálya levél

kb 2 paradicsom kinyomkodott leve (én koktélpariból csináltam. Félbevágjuk a parikat, és mint a citromét, kinyomkodjuk a levét. Nem baj, ha belemegy a magja, a lényeg az az, hogy ne színezzük meg a krémet a paradicsom színanyagával) 

1 kevés vaníliás só (természetesen vanília nélkül is megteszi, de úgy éreztem a vanília szépen kiegészíti a zsályát)

Ezeket az alapanyagokat turmix- vagy aprítógépben pépesítjük. Megkenjük vele az alsó szeleteket.

Kápia paprikából kis szeleteket vágunk. Én egy-egy háromszöget vágtam, ami elöl-hátul kilógott a szendvicskéből. Ha van éles késünk, ügyesen levágjuk a héját. Ráhelyezzük a megkent lapokra, erre is kenünk egy kevés krémet, mellé rakhatunk egy darabka madársalátát, majd jöhet a felső szeletke. Erre tornyoztam még egy kis csírát, és kész. Szép és finom! Egyszerű vendégváró, vagy könnyű vacsora is lehet.

A pisztácia pudinggal hezitáltam, mert a sok kóstolgatás és enyhe stressz hatására reggel, a "premier" előtt már egyáltalán nem éreztem ízeket. A nem létező véletlenek egybeesésének köszönhetően, éppen hétfőn nyitotta meg kapuit egykori pesti jóga tanárom új stúdiója, és én reggel el is mentem egy kicsit meditálni és jógázni. (ajánlom figyelmetekbe a Purnam Jóga és Selfness Stúdiót  !)

1/2 csésze nyers pisztácia ( a beszerzés helyéről később!!)

1/2 csésze víz

1 csipet (vaníliás) só

1 tk szárított orgona (levendulával is el tudom képzelni)

2-3 tk napraforgó méz (friss, Perkátáról a rokonoktól :) )

1 tk útifű maghéjpor

Mindent összeturmixolhatunk. Hűtsük le egy kicsit, ezalatt az útifű is megduzzad, kialakul a pudingos állag. Kis tálkákba adagoljuk, megszórhatjuk szárított virágokkal, vagy ahogyan én tettem: aszalt, ropogós hajdinacsírával. 

Végül pedig,

A bazsalikomos - szedres mignon!

Ez már leheletnyit könnyebb tésztájú, mint az első variációk, de a többi részen még nem variáltam, nem akartam elvéteni.

Bár mindkét édesség gazdag olajos mavakban, most biztosra akartam menni, és tudtam, hogy ezeknek a legelvetemültebb :)) mindenevő sem tud ellenállni. Tulajdonképpen kis kóstoló adagokat készítettem, pont ebédidőben történt a nagy bemutatkozás, így nem okozott gondot a gazdag beltartalom.

"Tészta"

2 bögre áztatott dió

1 bögre aszalt füge 

1 csipet só

 késhegynyi ceyloni fahéj

1/2 bögre aszalt hajdina csíra

A diót a fügével és az ízesítőkkel aprítjuk, de lehetőleg ne legyen túl pépes. Annyira legyen darabos, hogy már össze lehessen gyúrni. Ebbe keverjük a hajdina szemeket. Isteni fügénk volt otthon! Párom szülei hozták Horvátországból. Kicsik, puhák és világosak voltak.

 Kétfelé osztjuk a masszánkat. Egy folpack-kal kibélelt doboz alján egyenletesen szétnyomkodjuk a féladag tésztát. Hűtőbe tesszük.

A krémhez

2 bögre áztatott kesudió 

1 1/5-2 bögre szeder

kb 8 levél bazsalikom

2 ek napraforgó méz

1 csipet fahéj

1csipet vaníliás só

Mindent turmixolunk, majd a dobozba nyomkodott tésztára simítjuk a kapott krémünket. Fagyasztóba tesszük, míg meg nem szilárdul annyira, hogy a második réteg tésztát is rá tudjuk nyomkodni a krémre. Ez kb 2 -3 óra.

Ha készen vagyunk a sütivel, fóliástul kiemeljük a dobozból, és éles késsel kis kockákra vágjuk. Én kb 3*3 cm-es négyzetrács mentén daraboltam.

Jöhet az utolsó pacsmagolás: a csokimáz!

1 bögre nyers kakaóvaj és 

kb 1/5 bögre nyers kakaópor (beszerzésük következik)

kb 3 ek méz

1 csipet só

A kakaóvajat meleg vízfürdőben felolvasztjuk, majd lekeverjük benne a kakaóport, mézet. Azért írtam kb-i mennyiséget a kakaóporra, mert én egy már kakaóporral elkevert kakaóvajat vásároltam, és még raktam is hozzá, így egy kicsit megszenvedtem vele. Ráadásul nem akart működni a tűzhelyem (mint útólag kiderült, gyerekzár volt rajta, de már olyan rég használtam ezt a lakást...), így a sütőben melegítgetten a vizet. 

A lényeg az, hogy elég sűrű lett a masszám, de így gyorsan ment a mártás. Megszórtam a mignonokat egy kis kakaótörettel, majd beraktam őket a hűtőbe. Csodás, bársonyos csokimázt kaptam.

Ha nem akarjuk egyszerre elfogyasztani az egészet, akkor a még mártatlan kockákat mélyhűtőben is tárolhatjuk egy darabig

Itt most nem kísérleteztem könnyebb variációval, mert biztosra akartam menni. Ráadásul úgy egy hete kipróbáltam egy zöld diós változatot, ahol banánt is használtam a magok mellett, de az olyan gelly lett, és nem ízlett. A szederrel talán jó lett volna, de majd legközelebb.

Az anyagok beszerzését interneten végeztem. De visszaugrok egy kicsit az időben. Néhány héttel ezelőtt Joan van Rooijen, a Napeledel című könyv szerzje járt itt Egerben, és tartott egy kis bemutatót egy kellemes vasárnapon. Nagyon örülök, hogy megismertem, és remélem, találkozunk még a jövőben. Finom dolgokat készítettünk, sok érdekességet tudhattunk meg tőle az étkezéssel kapcsolatban. Tőle kaptam meg egy holland cég nevét, amelynek oldaláról nagyon érdekes, nálunk még alig kapható dolgokat lehet kapni, s bár nem olcsón, de megfizethető áron. Ezek egyébként sem mindennapi étkezéseink alapanyagai, talán érdemes az olykor elkészítendő különlegességekhez  különleges alapanyagokat felhasználni. Innen tehát a

nyers pisztácia,

 kakaóvaj

 és por, 

 a babtöret,

valamint nemes élesztő pehely,

a B12 pótlása végett. Erről is sok szó esett Joan látogatása alkalmával.

Régóta kerülöm az élesztő minden formáját (eltekintve egy-két kivételes fogyasztástól). Joan elmondta, hogy a Hippokratész Intézet legújabb kutatásai azt igazolták, hogy a B12 nem található meg az algákban. Annak egy analógját tartalmazzák az algák, ami inkább előnytelen hatását fejti ki a várttal szemben. Így marad az élesztő, vagy tabletta forma. Elmesélte, hogy az Intézetnek pl. van egy nagyon drága terméke, amit a földből vonnak ki.
Az élő ételek között is találkozunk pl. sörélesztővel a receptekben, de annyira tetszett ennek a nemes élesztőnek az illata, hogy úgy döntöttem, kísérletezek vele. Ennek segítségével elérhetünk egy nagyon kellemes sajtos ízt, akár kifejezetten nyers sajt készítésnél, vagy öntetek, szószok készítésénél is. Nem mintha úgy érezném, hogy hiányzik az egykor úgy imádott élelmiszer, de változatossá tehetjük az ízeket, miközben pótolhatjuk a szervezet számára szükséges B12 vitamint.
Most csak a csomagolások lefényképezésére volt időm, de igyekszem majd pótolni a bejegyzést az anyagokról készült képekkel.
A cég elérhetősége itt található.

Tartozom egy köszönet nyilvánítással An-nak! Timivel néhány hónapja együtt (már megint) nyertünk An receptversenyén. Bevallom, már el is felejtettem a fődíjat, mikor -most már szintén vagy egy hónapja- megérkezett a díj: egy csomag hántolatlan kendermag, és a csodaszép fejdísz illetve kitűző. (Itt tartozom még egy képpel.) Valóban meghatódtam, mert nagyon szép ajándékot kaptunk! Nagyon köszönöm neked An! Nem ígérem, de kalkuláljunk úgy, hogy még idén készítek majd egy recept összeállítást a kendermag felhasználási lehetőségeit kiaknázandó.

VEGÁN KEMPINGEZÉS JAPÁNBAN 5.

TONO VÖLGY

Hiába, nem megy gyorsabban. Elnézéseteket kérem!

Induljunk tovább a Tazawako-tól Morioka-n keresztül Tono völgybe. Egy újabb, misztikus mesefigurákkal benépesített vidék. Ez a Kappák völgye.

Mesebeli zöld dombok között patak csordogál, az utat rizsföldek szegélyezik. Ez az otthona a különleges, szűretlen sake-nak, a Doburoku-nak, amely egy nagyon kellemes, likőrös jellegű -mind ízben mint sűrűségben- sake féle. Valamikor tilos volt ilyen italt forgalomba hozni, ma már helyi különlegességnek számít. Kár is lett volt süllyesztőbe dobni ezt a receptúrát.

Béke, csend, nyugalom. Ezt biztosan megtaláljuk ezen a vidéken. Mintha egy elfeledett, elvarázsolt kisvárosba csöppentünk volna.

Itt nem sikerült kempingeznünk. Egy fantasztikus hostelben találtunk szállást. A kissé fura házigazda végtelenül kedves volt, nagy pechünkre "kénytelenek" voltunk egy szobában aludni :)). (Többször is felmerült ez a kérdés, mert az ifjúsági szállókon sokszor nem volt két-, csak többágyas szoba, külön lányoknak és fiúknak, de természetesen nem balhéztunk, mikor a sors kegyeltjeiként egy szobában "kellett" eltöltenünk az éjszakát) A faszerkezetű ház ötvözte a hagyományos és modern japán építészet elemeit. Nagyon kellemes saját, forrásból táplálkozó fürdője volt,

kellemes fényes étkező, 

az elmaradhatatlan manga könyvtár, 

az emeleten pedig a "nappali", amely egy közös társalgó teafőzővel kialakítva, ahol ez a kedves háziúr esténként Tono legendáiról mesélt  vagy a vendégeknek, vagy a környékbeli gyerekeknek. Szerencsénk volt egy ilyen japán kis előadást meghallgatni, amit persze még csak véletlenül sem értettünk, második esténken viszont a kanji, azaz a japánok kínai eredetű, legbonyolultabb írásmód filozófiájáról kaptunk egy kis ismertetőt.

A neveknek pl. nagyon érdekes az értelmezése. Mert bár hangzás alapján lehet, hogy azonos két név, de az írott képjel máris árulkodik. Ezek általában fantázia nevek, a szülők elképzelése szerint Választhatnak jelentés, vagy a kanji vonásszámai alapján. Mert ezek jelenthetnek szerencsét vagy szerencsétlenséget. Olyan jelentésekkel bírnak, mint: Szárnyaló, Dobos ember, Erős stb. Ez különleges töltetet ad a léleknek azt hiszem. Bár a mi neveinknek is meg van a jelentésük, mi sokszor megfeledkezünk erről. Pedig szerintem ez a szó, a név jelentése által egy energia töltetet kap, melyet magunkon viselünk amíg csak használjuk nevünket. Ezért nem mindegy, hogy hogyan hívjuk, becézzük egymást.

Vissza kanyarodva Tono-hoz -csak gondoltam nem árt egy ilyen kis írásjel kitérő, hiszen annyiszor találkozunk ezekkel a jelekkel, most már tetoválásokon is egyre többször:

Milyen látnivalókat találhatunk itt ebben az álmos is völgyben? Van itt pl. egy csodálatos skanzen és arborétum   Furusato-ban , ahol az épületek régi funkcióin, egykori használati tárgyakon kívül egy-egy régi szokást is megismerhetünk. Látogatásunkkor éppen gyerekseregek lepték el a területet, de most kivételesen nem zavart a sok osztálykiránduló, hiszen nekünk ők is érdekesek voltak.

 A már korábban említett mochi (rizses édesség) elkészítésének titkát is kileshettük, sőt, Adrián ki is próbálhatta hogyan lesz a főtt rizsből tészta állagú massza.

Csodálatos templom komplexumot láthattunk. A város másik végén találtunk egy shinto szentélyt az Unedorishama szentélyt, melynél a szerelmes párok hagyják emlékül közös kívánságaikat, imáikat a szentély körüli madzagokra aggatva.

A gasztroszálat felkapva haladjunk tovább. Először is ámulatba ejtett a házinéni által készített reggeli. A nyugati felét (tojás, hús) Adriánnak adtam, a gőzölgő krémleves (egyik nap spenót, másik nap tök) és a házi joghurt  rebarbara dzsemmel ámulatba ejtett. Abban aztán minden szeretet benne volt. Csak úgy vibrált az energiától.

A skanzenben egy hagyományos vegetáriánus ebédet kaptunk: pirított onigiri zöldséglevessel.

Egyik este éttermet kerestünk. Mit csinál a turista? olyan hely uán kutat, ahol helyiek fogyasztanak, lehetőleg szürcsögve, mert itt bizony így fejezik ki megelégedettségüket a kedves vendégek. De a nagy ünnepi Arany hét után lévén sehol nem volt egy lélek sem. Ráböktünk egy helyre, beléptünk. Kongott az étterem az ürességtől, de nagyon kellemes volt a légkör. Egy lány és egy férfi tartózkodott itt, akik angolul egy kicsinyke szócskát sem tudtak. Így hamar előkerült a jól bevált japán szótárgép. Tulajdonképpen hal kategórián belül szabad kezet adtunk külföldi kollégánknak.

 Így elkészült egy sashimi tál tinta-, ton- és lepényhalból, a többit nem sikerült azonosítani. 

Mindehhez csak egy kis szójaszósz, wasabi, daikon (japán retek) és sansai, azaz vadon termő növény. Ezt egy, az előző hegyi növényekből készült tempura követte. Érdekes -és nagyon helyes-, hogy itt nincs az éttermek étlapján desszert. Az egy külön fogalom. Külön étkezés. De Adrián nagyon vágyott volna valami édességre. Szakácsunk felvette a már jól ismert "Nem tudok nemet mondani" arckifejezést, és addig törte a fejét, hogy végül csak megszületett valami: a dango. Ez egy rizslisztből készülő kis gombóc, amihez édes szójaszószos öntet dukál. (Az augusztusi Tv Paprikában van is egy recept ehhez az édességhez)

Itt kóstoltuk egyébként a doburoku-t is.

Vacsoránk végeztével ajándékot is kaptunk: a tono-i kappa-k ma is vigyázzák szobánk nyugalmát.
Tono-ból Atago-ba (a térképen 'B' pont) haladtunk tovább, ahol kemping szállást reméltünk. Ez kissé komplikált volt. Először is csak kerülővel, Sendai-on át jutottunk Atagoba. De a térségben csak itt volt kemping jelezve. Elvonatoztunk a tengerparti kis városkába, majd a kedves útbaigazítást követően neki indultunk a kijelölt iránynak. Egy jó 5-8 km gyaloglás után már szürkületben találtunk rá a dombtetőn elhelyezkedő, kalandparkként kialakított kempingbe, ahol egy teremtett lelket nem találtunk. Kissé félelmetes is volt. Az egyértelmű volt, hogy ez a kemping nem ingyenes, de kinek szóljunk? Kinek fizessünk? Sehol senki.
Felvertük a sátrat egy mosdó és egy sütögető közelében, majd elindultunk megkeresni az állítólag közelben lévő közfürdőt. Le a hegyről, fel a hegy másik oldalára és végre megvan! De megint csak sehol senki. Több épületet is találtunk, aztán egy szanatórium szerűségben végre útba igazítottak minket és következhetett a jól megérdemelt tisztálkodás. A közfürdő kicsit más mint az onsen. Nem annyira ünnepélyes, szertartásos. Kicsit uszoda hangulat van, de minden ugyanolyan tiszta, rendezett.
Már vak sötétben botorkáltunk vissza a sátorhoz, a fejlámpákat csak végszülség esetén használtuk. A vacsihoz szépen bevonultunk a világítással felszerelt nyitott grillező építménybe.  Kis tüzet raktunk, a késői időpont ellenére zöld teát főztünk és a jól bevált fóliás módszerrel padlizsánt, paprikát, hagymát sütöttünk egy kis sajttal a tetején. A lakto-vegetáriánusok egyébként sajt ügyben ne várjanak sokat, mert szegényes a felhozatal. Kár is lenne bajlódni ezzel, annyi más finomság van itt.

Kész a vacsi!

Reggel egy ilyen helyen ébredtünk. Elgyötörtek lehettünk, mert ezen a reggelen aludtunk legtovább. Előkerült a gondnok is, így nem kellett tovább aggódnunk a potyázásért.

Szerettem ezeket a reggeleket a kis tábori gázforralóval, könnyű reggelivel -mint gyümölcs és jelen esetben rizskréker- a vadidegen szabadban. Jó ismeretlennek lenni. Valahogy mégis mindig otthon éreztük magunkat. Szándékosan nem idegent írok, mert egy pillanatra sem éreztem magam idegennek. Vándorok voltunk, vagyunk.

Ebből a táborból is tettünk néhány csillagtúrát Hiraizumi-ba és Matsushimába. 

Hiraizumi-ban a Motsu-ji egy templom-komplexum volt valamikor. Ma már csak romjai illetve újabb építményei, csodás japán és sziklakertje látható. 

Itt látogattuk meg a Chuson-ji-t, mely templom kincseivel a Nemzeti Örökség részét képezi. A templomhoz vezető utat cédrusok és számtalan sok szentély övezi.

A szentélyek különböző természeti isteneknek állíttattak. Amindenhol találkozhatunk ilyen, és ehhez hasonló utakkal, melyek önmagunk megtisztítására szolgálnak a szentélybe, templomba lépés előtt. Jobb kezünkbe véve a kis nyeles edény a csap alű tartva megtöltjük, majd bal tenyerünkbe öntünk egy keveset, ezzel öblítjük ki a szájüregünket. Ezután léphetünk be az épületbe. Ezt a szertartást -mely csupán megfigyelésen alapszik, de talán nem sokat tévedek- igyekeztem magam is mindig végre hajtani. Egyébként is nagyon szeretem a kutakat.

Folytatás következik...