Csodás kis csapatot láttunk vendégül a minap. A tél színeit hívtam segítségül, a többi magától jött.
A tésztához
3 1/2 bögre aszalt vagy áztatott dió
1/2 bögre őrölt lenmag
2-3 ek nemes élesztőpehely
1 mk Himalája só
3 ek madras curry fűszerkeverék
kb 1/2 dl víz (ha áztatott diót használunk, akkor kevesebb víz szükséges)
A diót aprítógépben aprítjuk, vigyázzunk, nehogy túldolgozzuk, mert akkor kicsapódik a dió olajtartalma, és akkor nagyon nehéz vele dolgozni. Ezután a többi hozzávalóval elkeverjük. Egy 21 cm átmérőjű piteformába nyomkodjuk a tésztát, kb 4-5 órát aszaljuk, majd a formából kivéve még 6-7 órát, vagy ameddig teljesen száraz nem lesz.
A töltelékhez (tetszés szerint variálható)
20 dkg kelbimbó
15 dkg sonkatök
15 dkg brokkoli
10 dkg lilakáposzta
néhány szem főtt gesztenye (bár most olvastam, hogy lehet áztatni és utána megpucolva fogyasztani)
A páchoz:
olíva olaj
tamari
citromlé
zsálya
A zöldségeket tisztítjuk, pucoljuk ha szükséges, és a kelbimbót félbe, negyedbe, a tököt kis kockákra, a brokkolit kis rózsákra, a káposztát csíkokra vagy kockára vágjuk. Ezután a pác összetevőivel ízlés szerint “átmasszírozzuk”. Annyi olajat használjunk, amennyi bevonja a zöldségeket. Néhány óra után az aszalóba tesszük a zöldségekeveréket, és az 2-4 óra alatt félpuhára aszalódik. Időközben keverjük át, hogy ne száradjon, hanem tényleg puhulhasson a töltelék a pácban.
A füstös tormaszószhoz:
10 dkg hámozott cukkíni
1 ek útifű maghéjpor
1-2 ek chiamag
10-15 dkg kesu vagy aszalt/áztatott mandula
1 1/2 ek lapsang souchong teából készített 2 1/2 dl tea
torma
Himalaja só
2 ek nemes élesztő pehely
Elkészítjük a teát. Ezt a teát 90-100C-os vízzel készítjük, kb. 1 -2 perc áztatási idő elegendő. Ezután leszűrjük. Ha kissé lehűlt, a többi hozzávalóval krémesre turmixoljuk. (ha nincs nagy teljesítményű turmixgépünk, akkor érdemes a mandulát előbb őrölni, vagy aprítóban előkészíteni)
Elkészítés:
A pite aljára kis szószt kenünk, majd belehalmozzuk a zöldségeket. A tetejére morzsoljuk a főtt gesztenyét, és a maradék szószt mellé kínáljuk.
Ha azt szeretnénk, hogy szeleteléskor teljesen egyben maradjanak a szeletek, akkor érdemes a zöldségeket jobban aprítani. Esetleg hagyhatunk néhány nagyobb darabot a díszítéshez.
2011. december 31., szombat
2011. december 28., szerda
CANTUCCINI PISZTÁCIÁVAL ÉS MEGGYEL -TOJÁS NÉLKÜL!
Hogyan is jutottam el tegnap a bortól a cantuccini-ig: spontán vendégvárásba fordult a délután, és annyit tudtam, hogy vörösbort fogunk kortyolgatni. (Egyébként mindenkinek figyelmébe ajánlom az egri Bolyki János borait). Napközben “online” visszahallgattam a számomra érdekes hétvégi Kossuth rádiós műsorokat, és egy karácsonyi gasztronómiáról szóló beszélgetésben ejtettek szót egy sütiről, amit ilyenkor hagyományosan borral fogyasztanak itt Magyarországon. Nekem erről egyből Olaszország jutott eszembe: Pavia, a Ticino folyó partja, ahol egy kis Lambrusco, cantuccini és egyéb kekszek, valamint néhány egyetemista társaságában múlattam az időt jónéhány éve.
A cantuccini pont az a keksz, amit nagyon szeretek, mert nem túl édes, de jó ropogós, és számtalan variációja létezik. Néhány hete leltem rá erre a tojás nélküli receptre a My new roots nevezetű blogon, amin még alakítottam egy kicsit.
Így állt össze az én receptem:
2 bögre zabliszt
2 csapott tk foszfátmentes sütőpor
1 csipet só
1 bögre sötétbarna nádcukor
1/2 bögre almapüré (összeturmixolt alma)
2 ek kókuszolaj (olíva vagy más is lehet)
1 nagyobb bio mandarin héja
1 mk vanília
2/3 bögre pisztácia durvára vágva
1/2 bögre aszalt meggy
3 ek nyers kakaóbab töret
A lisztet a sütőporral és sóval elkeverjük. A cukrot az olajjal és az almapürével dolgozzuk el, majd ezt a keveréket a liszthez adjuk. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is. A tésztát két részre osztjuk és mindegyik félből baguette-t formálunk: 7-8 cm szélesre, kb 2cm magasra. Sütőpapírral bélelt tepsin 180C-ra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.
Ezután kivesszük a sütőből, annak hőmérsékletét visszavesszük 150 C-ra. 15 percig hagyjuk hűlni a sütit. Ezután kb. 1,5 cm vastagon felszeleteljük. Oldalára fektetve visszatesszük a sütőbe kb. 5-10 percig, amíg kissé megpirul, majd megfordítva a kekszeket a másik oldalukat is megpirítjuk.
Itt a tojás szerepét az almapüré tölti be, és szerintem talán még finomabb is, mint a megszokott változat.
Gyorsan elkészül, a magvakat, gyümölcsöket, fűszerezést tetszés szerint változtathatjuk a receptben. Tea, kávé és bor mellé is nagyon finom.
A cantuccini pont az a keksz, amit nagyon szeretek, mert nem túl édes, de jó ropogós, és számtalan variációja létezik. Néhány hete leltem rá erre a tojás nélküli receptre a My new roots nevezetű blogon, amin még alakítottam egy kicsit.
Így állt össze az én receptem:
2 bögre zabliszt
2 csapott tk foszfátmentes sütőpor
1 csipet só
1 bögre sötétbarna nádcukor
1/2 bögre almapüré (összeturmixolt alma)
2 ek kókuszolaj (olíva vagy más is lehet)
1 nagyobb bio mandarin héja
1 mk vanília
2/3 bögre pisztácia durvára vágva
1/2 bögre aszalt meggy
3 ek nyers kakaóbab töret
A lisztet a sütőporral és sóval elkeverjük. A cukrot az olajjal és az almapürével dolgozzuk el, majd ezt a keveréket a liszthez adjuk. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is. A tésztát két részre osztjuk és mindegyik félből baguette-t formálunk: 7-8 cm szélesre, kb 2cm magasra. Sütőpapírral bélelt tepsin 180C-ra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.
Ezután kivesszük a sütőből, annak hőmérsékletét visszavesszük 150 C-ra. 15 percig hagyjuk hűlni a sütit. Ezután kb. 1,5 cm vastagon felszeleteljük. Oldalára fektetve visszatesszük a sütőbe kb. 5-10 percig, amíg kissé megpirul, majd megfordítva a kekszeket a másik oldalukat is megpirítjuk.
Itt a tojás szerepét az almapüré tölti be, és szerintem talán még finomabb is, mint a megszokott változat.
Gyorsan elkészül, a magvakat, gyümölcsöket, fűszerezést tetszés szerint változtathatjuk a receptben. Tea, kávé és bor mellé is nagyon finom.
2011. december 12., hétfő
2011. november 20., vasárnap
JAPÁN VACSORA ÉS EGY TÉLI SALÁTA
Japán iránt érzett szerelmemet most anyagba sűrítjük Ágival.
Íme a menü:
Íme a menü:
Hokkaido tök saláta édes miso öntettel, feketeszezám krékerrel
‘Ochazuke’ –Shiraore tea mandula-rizzsel,
hagyományos kiegészítőkkel
‘Makisushi’ marinált shitake gombával, marinált gyömbér, wasabi, tamari szójaszósz
Yuzu mochi, fehércsokoládé gyümölcskoktéllal
‘Petit fours'
Ropogtatnivalók japán ízekkel
Ez a vacsora kicsit más lesz, mint a már megszokottak. Ezúttal ugyanis Keksz Ricsi az 1000 Tea teaház vezetője, teamestere is velünk tart, és a menüsorhoz illő teákat mutat be, illetve kóstoltat az est során. A japán zöld teák szerintem minden társukat felülmúlják. Ismert élettani hatásaikon kívül kellemes, szinte meditatív állapotot teremtenek bennünk, kiélezik érzékeinket, elménket így segítve elő a menü igazi élvezetét.
Az ételek nem a hagyományosan megszokott japán fogások lesznek. Hagyomány, ízek, emlékek, intuíció és a nyers konyha találkozása.
A vacsora időpontja 2011. november 24-e csütörtök 18 óra.
Egy téli sali recept (mert receptekkel már nagyon el vagyok maradva):
mennyiségek nélkül-
fejes káposzta- vékony csíkokra vágva
radicchio
spenót,
fodros kel
zöld fűszer tetszés szerint (én kaprot használtam, de szerintem a petrezselyem is nagyon jó lenne ehhez)
aszalt meggy
áztatott tökmag
frissen reszelt torma
citromlé és hús
vékony csíkokra vágott birsalma
fűstölt só
kevés kömény- és fekete mustármag
Néhány krékerrel isteni vasárnapi estebéd. De persze remek szereplője lehet egy hétköznapi ebéddoboznak is.
(elnézést a sali kép miatt, de még mindig nincs fényképezőm, így marad a mobil -mrgoldás :( )
2011. november 12., szombat
2011. szeptember 19., hétfő
VASÁRNAPI EBÉD (nem éppen klasszikus)
Ági látogatott meg minket a hétvégén. Dolgozgattunk és emellett dőzsöltünk is egy kicsit.
A napot egy őszi tisztító turmix-szal kezdtük:
2 adaghoz
3 bögre szőlő (mi a saját saszlánkat használtuk)
1 bögre friss vgy aszalt füge (most volt isteni friss a piacon)
2/3 bögre víz
vanília
1 ek virágpor
fahéj
Mindent turmixolunk, a magok miatt jó alaposan.
Forrás:
Raw food real world c. könyv
A káposzta salátához:
1/3 db Fejes saláta
Olíva olaj,
Citromlé
Himalaya só
fekete hagymamag
Aszalt dió
aszalt meggy
Köménymag
egy csipet fahéj
A pari salátához:
Koktél paradicsom
uborka
hidegen sajtolt napraforgó olaj
Tamari szója szósz
Cayenne bors
Berta egy másodpercre sem hagyott minket békén. Mindig csak a játék... : )
Paradicsom krém:
25 dkg koktél paradicsom
1 db datolya
Ezt csak össze kell turmixolni. Ehhez legfontosabb a friss, házi paradicsom :)
A napot egy őszi tisztító turmix-szal kezdtük:
2 adaghoz
3 bögre szőlő (mi a saját saszlánkat használtuk)
1 bögre friss vgy aszalt füge (most volt isteni friss a piacon)
2/3 bögre víz
vanília
1 ek virágpor
fahéj
Mindent turmixolunk, a magok miatt jó alaposan.
Forrás:
Raw food real world c. könyv
Salik, krémek, kukorica kréker
A káposzta salátához:
1/3 db Fejes saláta
Olíva olaj,
Citromlé
Himalaya só
fekete hagymamag
Aszalt dió
aszalt meggy
Köménymag
egy csipet fahéj
A pari salátához:
Koktél paradicsom
uborka
hidegen sajtolt napraforgó olaj
Tamari szója szósz
Cayenne bors
Berta egy másodpercre sem hagyott minket békén. Mindig csak a játék... : )
Paradicsom krém:
25 dkg koktél paradicsom
1 db datolya
Ezt csak össze kell turmixolni. Ehhez legfontosabb a friss, házi paradicsom :)
2011. szeptember 11., vasárnap
VÉNASSZONYOK NYARA...
Csodálatosan indul az ősz. Megváltoztak a fények, forró délutánok, hűvös esték. A levelek illata is felerősödött, már nem az a bizonyos zöld illat kavarog a lágy szellőben. Ilyenkor mindig megváltozik valami. Én nagyon szerettem iskolába járni, mindig eszembe jut az iskola lépcsőháza, az osztálytermünk. Az iskolai zajok, hangulatok.
A piac is szépen átalakult. Eltűntek a bogyósok, a dinnyék, a kukorica. Viszont roskadásig minden pult szőlővel, szilvával, almával és körtével. Még paprika, padlizsán is kapaható, és lassan megjelennek a testesebb céklagumók is. Amióta itt élek Egerben valahogyan élesebben érzékelem az évszak váltásokat. Már nem is kívánok mást, mint az éppen aktuális gyümölcsöket. Nekünk még paradicsommal is dugig van a kert, már nem tudom, hova pakolja, aszaljak-e még, egyem- igyam, vagy mit is csináljak még vele. Gondolkoztam a lekváron, kíváncsiságból, de úgysem esszük meg. Majd egyszer. Most készítettem egy kevés ketchupot Fűszeres Eszter receptje alapján, jól jön majd télen kiegészítőnek. Szőlőből sincs hiány. A szüret egy része nálunk már lezajlott, csemege szőlő is van bőven. Azt hiszem épp elég szőlőt eszünk majd ezen az őszön ahhoz, hogy jövő őszig ne legyenek elvonási tüneteink.
A szeptember 15-i vacsora menüjét is a nyárutó ihlette:
zöld saláta zöld fűszerekkel, lenmagos napkeksszel
Zelleres almaleves zöldség chips-szel
Töltött pritaminpaprika zsályás-citromos cukkíni tésztával
Szilvás pite kamilla fagylalttal, kandírozott mogyoróval
Petit fours
Várunk! Van még néhány hely :)
Bővebb infót itt találsz
A piac is szépen átalakult. Eltűntek a bogyósok, a dinnyék, a kukorica. Viszont roskadásig minden pult szőlővel, szilvával, almával és körtével. Még paprika, padlizsán is kapaható, és lassan megjelennek a testesebb céklagumók is. Amióta itt élek Egerben valahogyan élesebben érzékelem az évszak váltásokat. Már nem is kívánok mást, mint az éppen aktuális gyümölcsöket. Nekünk még paradicsommal is dugig van a kert, már nem tudom, hova pakolja, aszaljak-e még, egyem- igyam, vagy mit is csináljak még vele. Gondolkoztam a lekváron, kíváncsiságból, de úgysem esszük meg. Majd egyszer. Most készítettem egy kevés ketchupot Fűszeres Eszter receptje alapján, jól jön majd télen kiegészítőnek. Szőlőből sincs hiány. A szüret egy része nálunk már lezajlott, csemege szőlő is van bőven. Azt hiszem épp elég szőlőt eszünk majd ezen az őszön ahhoz, hogy jövő őszig ne legyenek elvonási tüneteink.
A szeptember 15-i vacsora menüjét is a nyárutó ihlette:
zöld saláta zöld fűszerekkel, lenmagos napkeksszel
Zelleres almaleves zöldség chips-szel
Töltött pritaminpaprika zsályás-citromos cukkíni tésztával
Szilvás pite kamilla fagylalttal, kandírozott mogyoróval
Petit fours
Várunk! Van még néhány hely :)
Bővebb infót itt találsz
2011. augusztus 20., szombat
SVÉDORSZÁG, STOCKHOLM
Malmöből Stockholmba vitt az utunk, ahol szerencsénkre nagybátyáméknál aludhattunk. Még a kutya bébiszitterkedését is vállalták, bár lévén tüzelt, Néró kutya kicsit nehezen viselte Berta közelségét. Három napig szexi kis bugyiban nyomult a lakásban:)
Mihelyst megérkeztünk, egy közös bevásárlással kezdtük, mert a nyersevés ismét kis fejtörést okozott a rokonságnak:) Pedig mi sem egyszerűbb: sok zöldség, némi gyümölcs, a zöld levelek elengedhetetlenek, és egy kis dióféle, olajos magvak. Utóbbiakkal Renáta már előre készült, úgyhogy maradt a többi: cékla, paradicsom, saláta, eper stb. Mivel a környék erdői tele vannak kék- és vörös áfonyával, ezért beterveztünk egy későbbi gyűjtögetést. A többieknek füstölt heringet és lazacot is vettünk. Így, négyesben töltöttük az elkövetkező három estét. Én salátát készítettem, míg a fiúk megették a halakat előételnek, közben Renáta megsütötte az ő második fogásukat, steak-et vagy vagdaltat vagy csirkét. Utolsó napra rókagombát is vettünk, ettől is hemzseg a környék, de a keresgélésre, gyűjtögetésre nem maradt időnk. Áfonyát is végül Renáta szedett nekünk. Ez olyan kisszemű, belül is kék, igazi erdei áfonya.
Nagyon sok a bogyós gyümölcs, így érthetővé vált számomra miért van ennyi bogyós gyümölcsös ikeás élelmiszer. Egyébként nem gondoltam volna, hogy itt is minden ikeás: az éttermek, boltok berendezése, a személyes holmik, lakások... Ráadásul itt található a világ legnagyobb Ikeája, de ezt kihagytuk a turisztikai látványosságok listájáról.
Esténként tehát együtt vacsoráztunk -én a saláta mellé magokat és a nagyanyám receptje alapján készített kovászolt kenyeret ehettem-, könnyű vörösbort ittunk, és éjszakába nyúlóan beszélgettünk.
Napközben Stockholmban mászkáltunk. Nagyon szép és érdekes város. Különböző részei más- más szigeteken helyezkednek el. Először Gamla Stan-t, az óváros szigetét jártuk körbe: itt található a királyi palota, ahol megtekinthető az őrségváltás, sok-sok múzeum, kávézók, éttermek, csodaszép üzeletek tele tervezők munkáival, mindez macskaköves, keskeny utcákon, utcazenészek dalkíséretével.
A Nobel Múzeum kertje
A különböző sziegetecskék között hajóval is lehet közlekedni. Mi is így mentünk át Gamla Stan-ról a Djurgarden- szigetre, ahol a kikötőtől néhány lépésnyire van a Tivoli, a vidámpark bejárata. Ezt kihagytuk, én nagyon nem bírom az ilyen helyeket.
Sétáltunk, sétálgattunk, tudtuk kell itt lennie valaminek, mert azt mondták, ezt a szigetet mindenképpen meg kell néznünk. Aztán rátaláltunk a Rosendals Café-ra. Ez egy bio kertészet ahol magad szedheted a virágokat, és utólag kifizetheted a boltban, bio zöldségeket termesztenek oktatói és bemutató jelleggel, a termésből pedig a kis étterem készít egyszerű ételeket naponta, illetve megvásárolhatóak a friss zöldségek. Üvegházak, lugasok, gyümölcsfák... Gyönyörű volt!
Természetesen itt ebédeltünk. Adrián Gazpachot, én mángoldleveleket koktél paradicsommal és barna zsömlével.
20 év után az unokatestvéremmel is találkoztam, ami fantasztikus élmény volt. Rengeteg megbeszélni valónk volt, és az a helyzet, hogy 20 év és néhány ezer km mit sem számít, rengeteg közös pontot találtunk életünkben.
Teri elvitt minket néhány piacra. Ez egy csarnok, itt minden megtalálható a zöldség- gyümölcstől a halakon át, magok, fűszerek, kávé, tea stb. Az utcai piac érdekes volt, mert volt vagy 10 stand, de mindenütt ugyanaz volt, ugyanúgy kipakolva, és mindenhol törökök árultak. Nagyon úgy tűnt, hogy az egész egy kézben van.
Így lehet fagyasztott bogyós gyümölcsöt vásárolni a nagyobb közértekben.
Rálátás a Kungsholmen szigetre.
Feketeribizli sorbet frissen sült tölcsérben.
Ahogy elhagytuk Stockholmot, az idő is elromlott. Útközben ellátogattunk azonban még egy nagyon érdekes kastélyba Mariefeldbe, a Gripsholms slottba. Ez egy többszázéves kastély mely a svéd, háborúmentes törtélnelemnek köszönhetően teljes épségében csodálható meg nagyon izgalmas történetekkel, belső terekkel, termekkel, és egy hihetetlenül gazdag arckép gyűjteménnyel. De legjobban talán a színházterem tetszett.
Ez már Jönköpping kikötője, utolsó svédországi vacsoránk helyszíne.
A vacsora nem volt nagy szám, kicsit túristás helyet találtunk, de vasárnap este volt, és igyekeztünk Dániába. A kilátásért viszont megérte.
De milyen is a svéd konyha? Az Ikeából ismert húsgolyók nemzeti eledelnek számítanak, csakúgy a hering, lazac és társaik. A gasztronómia ma már igen csak középpontba került itt is, hiszen Stockholmban öt michelin csillagos étterem van. A közétkeztetéssel viszont itt is hadilábon állnak. Porból készült krumplipüré, mirelit ételek tápérték nélkül. Nehéz az itthonival összehasonlítanom, mert mi Egerben nagyon törekszünk a friss alapanyagokból elkészített, változatos étrend kialakításra, de tudom, nem mindenhol ez a jellemző.
Gazdag szendvicsek, franciás péksütemények mindenütt kaphatóak. De ez az ország sem kivétel a gyorsétterem dömping alól. De ebben a globalizált világban már nem is egyszerű kihámozni a selejtből a helyi értékeket.
Hogy hogyan tájékozódunk, mi alapján tervezzük utunkat? Nagy segítségünkre van az internet és a gps. Van egy alap elképzelésünk, merre megyünk, mi az ami érdekel, kb. hol mennyi időnk van, Barátok véleményét is mindig kikérjük, így nem ritka, hogy eredeti elképzelésünket egy tollvonással húzzuk át, ha kapunk valami jobb tippet az előre eltervezett program helyett. Persze ehhez még rokon, ismerős sem szükséges. Mi mindig kíváncsian, nyitottan utazunk, és így könnyű új ismeretségekre szert tenni. Az emberek mindig szívesen segítenek, ha barátságosan fordulunk hozzájuk.
Hogyan lehet gazdaságosan kihozni egy hosszabb utazást? Mindenkinek el kell döntenie, mi az ami számára fontos, mi az ami kevésbé. Nekünk pl. a szállás kevésbé, ezen rengeteget spórolunk, hiszen kempingekben alszunk jórészt, a kocsiban kialakított ágy kényelmes, és ha nem esne annyit az eső, akkor a sátrat is felállítanánk. (Még a nagybátyáméknál is az autóban aludtunk, mert kevés helyük volt, megelégedtünk a fürdőszoba használattal és a kellemes közös vacsorákkal). Az ételeken is rengeteget lehet spórolni, bár mivel minke ez a téma nagyon érdekel, erre többet költünk. De a nyers éttermeket leszámítva alig megyünk étterembe, inkább a piacon és bioboltokban vásárolunk be.
Folyt. köv. Dániával:)
2011. augusztus 10., szerda
SVÉDORSZÁG, MALMÖ
Azt hittem, kicsit több lehetőségem lesz majd internetezni, de erre felé úgy tűnik, nem divat a wifi. Mielőtt belekezdenék a svédországi élményekbe, még muszáj egy-két képet megmutatnom a berlini “vadkempingezésünkről”.
Nagyon félve használtam az autóban a kempinggázt, de Bertának is és magunknak is akartunk készíteni valami meleget a hideg időben. Miso levest ittunk (mindhárman), és a saláta mellé mi még egy kis kuszkuszt is ettünk.
A The raw house a berlinihez hasonlóan néhány hete nyitott. Egy házaspár üzemelteti. Hihetetlenül kedvesek, és mindennel nagyon meg voltunk elégedve.
Nagyon félve használtam az autóban a kempinggázt, de Bertának is és magunknak is akartunk készíteni valami meleget a hideg időben. Miso levest ittunk (mindhárman), és a saláta mellé mi még egy kis kuszkuszt is ettünk.
Itt már kissé jobb az idő (ezt nem sokáig élvezhettük)
Ez egy, az elmúlt hetekben nyílt teljesen vegán “szupermárket”. Magyar termékeket is találtam, és természetesen a nyers konyha alapanyagai is megtalálhatóak.
De Berlinben nem csak nyers ételt lehet enni. A vadkempingünk környékén találkoztunk Johannal, aki néhány hónapja nyitotta meg pörkölővel egyben kávézóját is. Maga pörköli a kávéit. Eredetileg mérnök, de 20 év után elege lett az egyre gyorsuló világból és mély levegőt vett, majd fejest ugrott a szabadságba: régi szenvedélyét, a kávét helyezte középpontba. Kitanulta amit csak lehetett, és megszületett a Jo Café a Johann névből, de ez magyarul még jobban hangzik, mert tényleg fantasztikus kávét készít.
Ez pedig már Klaus vagy Mathias, már nem emlékszem, de ő kizárólag borral és fröccsel vendégeli a kis zöld lakónegyedből idelátogatókat. Egy csodás park felett áll ez a bódé, és hihetetlenül kedvesek mind az alkalmazottak, mind pedig a vendégek. Ismét sikerült egy anti-túrista helyre látogatnunk, ezek a kedvenceink.
Berlin tehát tele van meglepetésekkel, biztosan visszatérünk még egyszer.
De mi is történt Berlin után? Hétfőn délutánra elkészült az autónk (szerencsére garanciálisan), így elindulhattunk észak felé. Utolsó ebédünket természetesen a nyers étteremben költöttük el.
Malmöben már vártak ránk a barátaink, de már tudtuk, hogy aznap nem érünk már oda a komphoz, így egy Rostock közeli kempingben töltöttük az éjszakát, ahol amellett hogy agyon csípkedtek a szúnyogok (zoknin, ruhán keresztül), teljesen elhűltünk, micsoda mega-kempingezés folyik itt. Innentől északra és nyugatra már nem lepődtünk meg, de ez volt az első ilyen élményünk. Egy egész kemping-megapoliszba érkeztünk, ahol persze szuperebbnél szuperebb lakókocsik álltak, és a bártól a mozin és közérten át minden volt ebben a kempingben. Mivel csak egy éjszakát maradtunk potom 5 eurót fizettünk összesen.
Másnap végre jó idő volt, és egy kis átmozgató futás után siettünk a 9 órás komphoz, amire már sajnos nem fértünk fel. Maradt az egy órás komp. Így a köztes időben megnéztük Rostockot, ami egy nagyon kedves kis város. A piac bio standján be is vásároltunk zöldség-gyümölcsből, ebből készült az ebéd:)
Bazsalikom körömvirággal tűzdelve a standon
Ezekből csemegéztünk a kompra várva
(Nyers tortilla lap, vegyes saláta virágokkal, édeskömény, aszalt paradicsom krém, marinált olajbogyó és articsóka, radicchio)
Ezek a tekercsek egyszerűek, változatosak és könnyen fogyaszthatóak az úton.
Aszalt lap híján a salátalevél is megteszi:)
Malmöbe érkezve gyorsan kempinget kerestünk a tengerparton. A barátaink a berlini csúszás miatt már nem tudtak minket fogadni, csak egy vacsora erejéig tudtunk találkozni.
Henrik és Yoshiko
Ezt a nagyon érdekes és kedves párt Japánban ismertük meg egy vulkán tetején Yufuinban. Ez egészen délen, Kyushu -szigeten található (idáig még nem jutottam el a beszámolóval, de lassan majd csak odaérek). Jövőre remélhetőleg ők is eljönnek hozzánk végre, bár Henrik járt már Magyarországon ’89 tavaszán, úgyhogy érdekes emlékei vannak.
Reggeli a kempingben:
egyik nap,
Mi sem volt természetesebb Malmöben egy kis hajókázós városnézés után, mint megnézni az egyik nyers éttermet. Mert itt kettő is van.
A The raw house a berlinihez hasonlóan néhány hete nyitott. Egy házaspár üzemelteti. Hihetetlenül kedvesek, és mindennel nagyon meg voltunk elégedve.
A kalapos úr a tulajdonos.
Granolák üvegcsékben
Zeller, uborka, alma, gyömbér, búzafű: ))
A combo tál: Isteni gazpacho, thai saláta és “hamburger"
Szendvics
Isteniek voltak az ízek, az adagok is jók voltak. Szerencsére Malmöben végig szuper időnk volt, így kedvünkre futkározhattunk a parton, jógázhattunk, sétálhattunk.
A svédek nagyon kedvesek, és sajátos humoruk van. Nagyon figyelnek a környezetükre, a városban még a buszok is környezetbarát gázhajtással működnek. Rengeteg a kerékpáros, a fiatal. Malmöben sok a dán, mert itt egy kicsit olcsóbb az élet, könnyebben megy a különböző nemzetiségűek közötti házasságkötés is. És tulajdonképpen csak egy híd választja el a két országot egymástól. A városban rengeteg a park, egytől egyig gyönyörűek. Ha jó idő van, az emberek szívesen kiheverésznek a fűbe. Itt is sok kutyával találkoztunk, és ha nem is mindenhová, de számos helyre beengedték Bertát is.
Itt is kóstoltunk díjnyertes kávét. Nem csak ez a hely, de a többi is olyan ötletesen, hangulatosan van kialakítva!
Innen irány Stockholm! Folyt köv:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)