Húsvéti tortácska..

Véget ért az áldásos böjt, ami számomra mindig csodálatos élményeket nyújt. 

Idén nem sikerült teljesen elvonulnom a munkától, teendőktől, de igyekeztem némi időt szakítani az elmélyülésre, Csend- teremtésre.  (Itt részletesebben is leírtam egy régebbi böjtömet, idén pedig Ági is sok hasznos információt osztott meg a léböjttel kapcsolatban)

A végeredmény nagyon pozitív, remekül érzem magam, újult erővel vághatok neki az elkövetkezendő sűrű hónapoknak :)

Ami még nagyon nagy élmény volt számomra, hogy idén a párom is együtt böjtölt velem, és ez egy csodálatos ajándék.

A húsvéti nagy evések nálunk kimaradtak, nosztalgiával idézem fel- mindenféle sóvárgás nélkül- édesanyám füstölt sonkáját és az annak levében főtt tojásokat, amit mindig sok tormával és kaláccsal fogyasztottunk. Nekünk most könnyű, nyers zöldséges ételek jutnak isteni medvehagyma pestoval (amit idén csíráztatott-aszalt napraforgómaggal készítettem).

A tegnapi édesség pedig egy körtetorta volt csokoládé öntettel, ami annyiban érdekes, hogy a töltelékét léböjtről maradt gyümölcspépből készítettem.

A tésztához: 

15 dkg mandula (aszalt)

15 dkg aszalt hajdinacsíra

20 dkg dió (aszalt)

1 ml ceyloni fahéj

13 dkg magozott iráni datolya

1 csipet Himalája só

A töltelékhez:

2 bögre körte és almapép

1 mk citrushéj (én yuzu-t használtam)

1 darabka vanília

3 ek kókuszcukor

1 ek mesquite por

1 ek lucuma por

3 ek őrölt mandula

2 ek útifű maghéj

díszítés:

2 db közepes méretű körte

2 ek juharszirup

 kevés fahéj

csokoládé öntet:

6-8 dkg mandula, áztatva

3 ek kókuszreszelék

3 ek kókuszcukor

kevés vanília

2 ek karobpor

3 ek nyers kakaópor

1 ek kókuszolaj, olvasztott

A tészta összetevőit a datolya kivételével aprítjuk robotgépben, majd a datolyát a fűszerekkel és 1/2- 1 dl vízzel összeturmixoljuk. Összedolgozzuk a masszát a magos keverékkel, majd egy 25 cm átmérőjű piteformába egyenletesen belenyomkodjuk a tésztát. Nem létfontosságú, de ha ropogós tésztát szeretnénk, aszaljuk kb egy éjszakán át.

A díszítéshez szükséges körtéket kb 1/2 cm vastag szeletekre vágjuk, átforgatjuk a juharsziruppal és a fahéjjal, majd aszaljuk néhány órán keresztül.

A töltelék összetevőit összeturmixoljuk vagy összekerjük, majd beletöltjük a tésztánkba. Tetszés szerint elrendezzük a tetején a félig aszalt körteszeleteket.

A csokiszósz összetevőit annyi vízzel turmixoljuk össze, hogy öntet állagot kapjunk. Ehhez kb. 1 1/2- 2dl vízre lesz szükségünk. 

LÉBÖJT 7. NAP

Elérkezett az utolsó nap!

Már említettem, hogy ezt a napot én már nagyon ráadásnak éreztem, készen álltam visszatérni a Föld nevű bolygóra. Kicsit kezdtem is nyűgös lenni délután, mert tulajdonképpen már reggeltől korgott a gyomrom, és ha jól tudom, ez jelzi azt, hogy a szervezet túl van a tisztításon. Lehetne ezen vitatkozni, mert nyilván folytathatnám még sokáig, de nem is voltak erős tisztulási tüneteim. Az első napi fejfájásom (ami tulajdonképpen az azt megelőző két nap folytatása volt), kisebb gyengeség (ez szerintem normális az átállásnál), minimális lepedék a nyelven... Tehát azt gondolom, hogy a szerveim remekül elvégezték a dolgukat, és talán nem mérgeztem magam olyan mértékben, hogy megterheljem a szervezetemet. 

Reggel nem kívántam egyik szokásos szertartásomat sem, így egy vesetea után olvasgattam, és töltekeztem az ablakon beáradó napfényből. Megittam egy grépfrút higított levét, mézet már egyáltalán nem ettem ma. Munka után a szokásos séta Bertával, de most nehezen bírtam vele -egyébként rendkívül szófogadó, és alázatos kutya-, mert szerintem érezte a hangom gyengeségét, amit az elmúlt napokban vettem észre magamon. A fütyülés is halványan ment csak, úgyhogy kissé zabolátlan volt a drága.

A szokásos 3 liter vizet és egy kamilla teát is elfogyasztottam. És jött a nap méltó befejezése: egy jóga óra! Bár annyi erőm nem volt, mint szokott, de elég jól bírtam, és rendkívül jól esett. Mivel most minden test- és egyéb érzet felerősödött, sokkal intenzívebben tapasztalhattam a hatásokat is.

Remélem nem bontránkozik meg senki, de ezután én tényleg úgy éreztem, hogy egy igazi zöld turmix jól esne már. A szinte vákumban lévő gyomrom már vágyott rá. Így, most rostjaival együtt egy 1/2 almából és néhány spenótlevélből híg turmixot készítettem, és nagyon tudatosan, minden kortyot ízlelve és a gyomromig követve fogyasztottam el. Úgy éreztem, visszatértem! Hatalmas örömérzet ötltött el! Mintha egy hosszú út után érnék haza.

Ezután átgondoltam és megterveztem a felépítő napok rendjét. Ilyenkor kell igazán észnél lenni! Ezeknek a napoknak döntő szerepe van a böjt eredményét illetően. Az egyik legfontosabb a só kerülése! Ezen kívül természetesen a fokozatosság, lehetőleg nyers koszt, akinek ez problémát okoz, só nélküli könnyű zöldség leves. Természetesen ilyenkor lehetőség nyílik egy új életmód kialakítására, amire én tulajdonképpen nem törekszem, esetemben inkább ez a böjt hozzásegít az elkezdett úton való gyorsabb előrehaladáshoz. Nevezetesen a nyersétkezéshez. A vissza állás kb 3 napot fog igénybe venni.

Milyen változások történtek velem az egy hét alatt? Fizikailag: elsődlegesen szembe tűnő a testsúly csökkenés. Mérlegem nincs, de kb 4-5 kg lehet. Ennek gondolom jó része víz. Hihetetlen, mennyi vizet megköt a test! Ennek én nagyon örülök, mert azt hiszem, ez az ideális súlyom. Persze azért, hogy ha nem is teljesen, de nagy részben így maradjak, sokat kell majd dolgozni. Kitisztult a szemem, a légzésem, puhább lett a bőröm, energikus vagyok (mondjuk ez sem volt nagy probléma), és most már teljes meggyőződéssel állíthatom, eltűnt a fogkövem. Még néhány ezer forintot is megspóroltam, amibe ennek kezelése került volna. A z egyéb egészségügyi költségekről nem is beszélve, amit abban az esetben kellene kiadnom, ha nem az egészség  tudatos megőrzésének híve lennék . Hirtelen nem is jut más az eszembe, de száz szónak is egy a vége, nagyon jól érzem magam.

Lelki, szellemi síkon is sok mindent elengedtem, átéltem. A tegnapi napom kissé drámai volt ilyen szempontból egy ismerősünk története kapcsán, de a részletek nem idevalók. A mostani állapotomat ma nem hazai szező írásával festem le, Paulo Coelho-tól idézek:

(Előljáróban még annyit, hogy ezen sorok mondanivalója eddig is meghatározták az utamat, de most újabb megerősítést kaptam)

A fény harcosának nincsenek úgynevezett "elvei".

Van viszont egy útja, amin végig akar menni,

és amihez mindig megpróbál alkalmazkodni.

Ehhez az alkalmazkodáshoz kaptam most újra erőt. Mert vannak időszakok, amikor annyi dolog történik az emberrel, hogy nehéz mindent idejében feldolgozni. Ezek felgyülemlenek, és blokkokat képezve gátolják a simulékony tovább áramlást. Most kimostam ezeket a gátakat. Tovább zuboghatok, mint a patak, s egyszer talán  ismét folyóvá erősödöm új medremben.

Most a környezetemre is több energiám lesz, többet foglalkozhatok másokkal is. Amit egyébként nagyon szeretek csinálni.

Köszönöm, hogy velem voltatok, hogy követtétek az eseményeket, és türelmesen vártatok a hamarosan folytatódó ételkészítési próbálkozásaimra illetve a japán sorozatra. Hamarosan visszatérek negatívból pozitívba, és jelentkezem a receptekkel!

Mindenkinek áldott, szép Húsvétot kívánok!

LÉBÖJT 6. NAP

Ma tényleg igyekszem rövidre fogni.

Megvolt a napi:

3 l víz,

1 l tea,

1 tk méz

A gyümölcslére ma nem vágytam.

Nagyon frissen ébredtem, kipattantam 4:27-kor az ágyból, míg párom, aki bár vegánt, de jól bevacsorázott este, alig bírt felkelni. Reggel a szokásos események... Ma megismételtem a beöntést, eredményesen. Légzés és jóga is megvolt, kevés munka, egy olasz óra, és egy jó kis séta Bertával. Este pedig színház. A hétköznapokban nem járok ám ennyit színházba, csak most így jött ki.

Egyszerűen kicsattanok. Bársonyos a bőröm, nem tudom lehet-e, de a kevés fogkövem is mintha kopna. Nem érzem már gyengének sem magam. És a ph mérésem eredménye: lúgos kémhatás! Szóval úgy érzem, kész vagyok, de mivel kitűztük a hét napot, így mind Szamóca mind pedig saját magam kedvéért végig csinálom. Túl vagyok a vízválasztón, eddig legtovább 5 és 1/2 napig bírtam.

Rengeteg víz és gondolom zsír is távozott a testemből, ez meghatározza további sófogyasztásomat is. Egyszer Gittának volt egy érdekes írása a sóról, és továbbra is tartom a véleményem, de a mennyiség nagyon fontos.

Egyetlen kellemetlenségem délután kezdődött: elkezdett fájni a szájpadlásom, majd később a felső állkapcsom is. Gondolom, hiányzik a rágás. 

Jó választás volt Szepes Mária Mágiák könyve, remek az időzítés egy új, letisztult kezdetnek. Bár sokat nem olvastam sajnos, de örülök, hogy volt időm pihenni. 

Tehát letisztultam, kiürültem. Áttetsző vagyok... Hagyom, hogy átjárjon a levegő, megengedem magamnak, hogy megérintsenek az áramlatok. Elengedtem a nehézségeimet, gondokat, megbántódásokat, remélem a kishitűségemet is. Új erőt gyűjtöttem, s újult erővel folytathatom majd Utamat.

Weöres Sándor

Az Igazságról

A szavak különlévők és gyöngysor-szerűek,

a dolgok összefüggők és halom-szerűek.

Ezért a szavak és a dolgok csak súrolják egymást.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan.

Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg,

tehát csak önmagadtól.

Tedd alkalmassá lelkedet arra,

hogy az igazságot tudhasd benne.

LÉBÖJT 5. NAP

Kezdenek elfogyni a szavak, kezdek elcsendesülni...

A közérzetem továbbra is jó, reggel a szokásos teendők közül most a beöntés kimaradt, valahogy nem volt kedvem hozzá. Reggel megittam egy májteát, vizet, és 1 tk mézet.

A pránayama és a jóga is nagyon jól esett. Ezek között kell egy óra szünetet tartani, tehát ez a rendszer a hétköznapokban nem működik, így a jógázást általában délutánra szoktam hagyni, pedig reggel jobban szeretem. Talán nyáron még korábban fel tudok majd kelni, és akkor megoldom. A napokban sokkal intenzívebben érzem a jóga hatását, hatékonyságát, de ez természetes. Isteni utána a száraz ledörzsölés és a zuhany!

Ismét megbírkóztam kemény 2 óra munkával :), aztán egy nagyot sétáltam Bertával, de eközben eszembe jutott Szamóca és a 20 km-es túrája, mert felfelé kaptattam a szőlők között, amerre futni is szoktunk, de most sétálva is le voltam lassúlva. Szegény Bertus nem igazán értette mire várok, hogyhogy így lemaradok mögötte. Aztán volt egy felesleges kiruccanásom a városba állásinterjú kapcsán, de legalább még egyet sétáltam. Ezután viszont ismét tele voltam energiával. Mint akit felhúztak. Rendezkedtem, belekezdtem a takarításba, egyszerűen nem bírtam ki hétvégéig. Bár tanulni és olvasni is szerettem volna, de csak a tanulásra maradt egy kis idő. Délután ittam 2dl alma+ubi+grépfrút+répa levet, este pedig 2 dl almát. Természetesen mindezt vízzel higítva. Most már csak két alma kedvéért üzemeltem be a centrifugát, lehet, hogy holnap ki is hagyom. Az esti méz is lemaradt. A ph-m még mindig savas. Tetszik Szamóca testzsírszázalék mérése is, de nekem nincs ilyen készülékem. Izgalmas lehet figyelni a változásokat!

Ezért lenne igazi megoldás az elvonulás, mert így, hogy itthon van az ember, nem tudja teljesen figyelmen kívül hagyni az eseményeket. Páromnak ráadásul isteni vacsorát csináltam: Siccike hamis tojássalátáját kisebb változtatásokkal. Annyira jól nézett ki, és isteni illata volt a zöldségeknek! Komoly kihívást jelentett a gyomromnak. Nem mintha rávinne a lélek, hogy beleegyek valamibe, de a gyomromat nem lehet becsapni. Valahogy úgy próbálom felfogni, hogy ez is egy kihívás, egy akadály, melyen túl kell jutni: az itthon tartott böjt.  Nyilvánvalóan jobban el tudnék mélyülni, ha kizárnám a hétköznapi életemet, de ha belegondolok, még ennyire szabad időre sem számítottam, mikor elterveztem az idei tisztítást.

Ma ismét a döntések és a velük járó felelősség foglalkoztatott. De az embernek elsősorban önmagáért és tetteiért kell felelősséget vállalnia. Ezzel persze nem mondtam újat, de a megvalósítás sokkal mélyebb, mint ahogyan ezt általában értelmezzük. Mert néha azok a bizonyos következmények nem azonnal és egyértelműen jelentkeznek döntéseinket követően. Azt hiszem ez az az eset, amikor az ember hajlamos egyéb, külső okokat keresni, másokat hibáztatni sorsa fordulataiért. Nekem erről mostanában Goethe Faustja jut eszembe, s bár nagyon régen olvastam, talán a felét nem is értettem még akkor, valami mégis megmaradhatott. Ha már böjt, az étkezés negatívja -mondjuk így nem csak a táplálékfelvétel, hanem annak minden vonzatát bele értve, mint függőség, megszokás, monoton cselekvés, ragaszkodás kontra elengedés-, akkor azt a példát hoznám, amit nap mint nap tapasztalok magam körül (nyilván nem véletlen, remélem dolgom van ezzel a témával), hogy az emberek gátlástalanul visznek be mindent testtemplomukba, és ezután, vagy még e közben elsírják újabb és újabb egészségügyi problémáikat. Pedig annyira egyszerű s képlet, és mintha nekik kimaradt volna a matematika tantárgya... Egszerűen nem értik, nem akarják érteni, elfogadni, nem akarnak felelősséget vállani azért, hogy mindennek ők az okozói. Most nem szeretnék a betegségek egyéb faktoraira kitérni, mert az tény, hogy egyéb esetekben is az életmód helyes kialakításával sokat javíthatunk helyzetünkön. Félreértés ne essék, ítélkezni sem szeretnék. Csak segíteni, ha lenne rá módom. De persze segíteni is csak annak lehet, aki kéri. És mindenkinek más az útja. Ha valaki íly módon szeretné megtapasztalni az életet, azt is lehet. Ez is egy döntés. Csak ott a bibi, amikor ez már másokat is érint.

Tehát visszatérve rám, jó lenne már, ha megszületne ami az elmúlt hónapokban körvonalazódott bennem, hogy mit is és a lényeg: hogyan szeretnék csinálni? De ami még ennél is fontosabb most, az az, hogy honnan, és miből lehetne elindulni. Csodálom Gittát, bár csak néhány mondatot váltottunk a Boutenko előadás estéjén, de úgy látom, épp az álmát valósítja meg. És ez fantasztikus. Ehhez bátorság kell, és persze egy Döntés. 

Azért is örülök ennek a hétnapos böjtnek, mert hosszú évekig nagyon szigorú voltam önmagamhoz (és ezáltal néha másokhoz is, de inkább magamhoz), aztán éppen ezért az elmúlt néhány évben engedékenyebb lettem önmagammal szemben. Hétnapos kúrát még nem csináltam, és most legalább újra beolajozom az erős akaraterőmet. Na jó, azért kitartásomat nem veszítettem el az évek során, de ez majd a japán sorozat folytatásaiból is kiderül :)

Ezt a hetet most már úgy tűnik Weöres Sándornak szentelem, mert most keresés nélkül ugrott elém ez a gondolat:

Az egyetlen igazi tanulás:

a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.

Ennek lehetőségét és megvalósítását kívánom Mindenkinek  Húsvét alkalmából!

LÉBÖJT 4. NAP

Ez a nap is kellemesen telt, probléma és szinte tünetmentesen. Talán kissé gyengébben ébredtem, mivel előző nap nem ettem mézet, így most néhány dl víz elkortyolgatása után magamhoz vettem egy teáskanálnyit. 

Apropó, előző napról a teák mellől lemaradt, hogy délelőtt egy igen híg gyümölcsleves vizet, délután pedig szintén egy 50-50%-os arányú facsart vegyes és víz keveréket ittam. Ezekben általában 2, maximum 2,5 dl dzsúz van.

A reggeli megszokott menetet követően -és itt szeretném a beöntés jelentőségét hangsúlyozni, mert még mindig van hatása, egyébként a legideálisabb reggel 5-7 óra között végrehajtani ezt a műveletet, mert akkor dolgozik legaktívabban a bélrendszer kiválasztása-, pránayama majd egy órácska olvasás és májteázás után egy óra jógázás következett. Most a gyakorlás közbeni érzések is intenzívebbek. Fantasztikus élményekben lehet az embernek része! Egyébként az elmúlt napok alatt teljesen kitisztult a légzésem, semmilyen orrdugulás, allergiás orrfacsarás vagy ilyesmi nem jelentkezett. Azelőtt nagyon erős szénanáthában szenvedtem, de egy időre teljesen megszűnt, majd kisebb mértékben olykor-olykor visszatér, de egyre kevésbé. Azt hiszem, inkább a pszichoszomatikus oldaláról kellene megfognom a problémát, mert a fizikai tisztogatás terén sok mindent tettem, nem 100%-os eredménnyel. 

A testtartásom az első 1-2 napban kissé összeesett, ezért különös gonddal igyekeztem figyelni rá, hogy a szerveimnek megfelelő tere legyen a működéshez, mert ez a hétköznapokban nem gond. Legalábbis amióta jógázom. Azelőtt egészen gyerekkoromtól szörnyű testtartásom volt, hiába minden sport és egyéb próbálkozás szüleim részéről. Mostanra viszont újra "automatikusan", vagyis mondjuk inkább tudatosan visszaállt a helyes testtartásom.

A jógázás után nagyon jól esett a száraz ledörzsölés és váltott vizes zuhany, majd 2 órát bent kellett töltenem a konyha irodáján, de ez sem okozott megerőltetést, az ételek amúgy sem nekem valóak lettek volna, így még kevésbé izagatták a fantáziámat. Elszopogattam a 2dl ubi+répa+grépfrút levemet 2dl vízzel, azután pedig sétáltam egyet Berta kutyával. A mai napra esett a második színház jegy, így 2 órába besűrítettem a hétre tervezett költészetet: egy egyszemélyes előadást láttunk délután Kosztolányi műveiből Fesztbaum Bélának köszönhetően. Imádom Kosztolányit, bár nem volt végig 100%-os a figyelmem, mert pont ezidőtájt jól esett volna egy kis májpakolás és pihenés. De nagyon tetszett.

Miután hazasétáltunk, az este békésen telt, tanulással, olvasással. Még megittam 6-8dl veseteát, és 2dl levet ugyanennyi vízzel. Ezen a napon a második kanál mézet is igénybe vettem.

Ezeken a folyadékokon kívül kb 3l pí vizet fogyasztok el. Én egyébként is kb megiszom ezt a 3 l-t, nyáron talán többet.

Az első napi fejfájásom óta szinte semmi tünet, ami egyébként is már a felkészülés időszakában kezdődött. Egyébként sem szokott sokkal több lenni. Sem szagok, sem fájdalmak, sem émelygés, semmi. Gondolom, a menstruáció nagyon sok terhet levett a szervezetemről. 

Jöjjenek a lelki síkon felmerült kérdések, gondolatkörök.

Egyszercsak felvillant bennem, hogy el szeretném engedni a félelmeimet. Milyen félelmeim vannak? Ezek kissé rafinált, szinte láthatatlan félelmek. Mert a felszínen, az események többségét illetően úgy tűnhet, semmilyen félelmem nincs. Nem így volt ez évekkek ezelőtt, de azóta sok minden történt... Mostanában szinte blőd dolgok akasztanak meg. Szinte azért kreálja az elmém, hogy csak azért se haladhassak, húzzon már vissza valami. Ilyen egyszerű dolog pl, mikor este vagy akár hajnalban, amikor még sötét van, egyedül vagyok itthon. Hallottam már egy-két leütést kirablást itt Egerben, és ilyenkor néha elönt egy borzasztó rémület. Képes vagyok figyelni a legapróbb hangokra. Igyekszem azonnal elengedni ezeket az érzéseket, mert nem szeretném beteremteni magamnak a dolgokat, és tudom, ezek nem előérzetek, egyszerűen buta bebeszélések.

Aztán itt van még a viszonylagos bizonytalanság. Ettől nem félek, inkább csak szeretném már látni, hogyan valósíthatom meg azokat, amiket elterveztem. Tudom, rajtam múlik a legtöbb, de valaminek mégis jönnie kéne, hogy elindulhassak. Nincs támpontom. Tehát ezt az izgatottságot ismét el kell engednem, és türelmesen hinni, tudni, hogy eljön az idő.

Pont az előzőekből kifolyólag erősen felrajzolódott bennem a döntések fontossága és az azokkal járó felelősség. Ezt is számon tartom a hétköznapokban, de ilyenkor valahogy mindig élesebbek a körvonalak. Mit kéne tennem? Mivel járhat mindez? Milyen következményei lehetnek? Kire hogyan hat?

És érzem, ha "visszatértem" és eleget figyeltem most önmagamra, több figyelmet kell majd megint fordítanom másokra, a környezetemre. Sokat figyeltem befelé, most ki kell kukucskálnom egy kicsit. Többet gyönyörködni másokban, többet adni magamból. Nagyon zsúfolt évem volt, nem ostorozom magam azért, hogy kissé több időt töltöttem azzal, hogy alkalmazkodjam új és új szituációkhoz. 

Álmaimban rengeteg feszültséget adtam le az éjjel.

Ma is egy gondolat Weöres Sándortól:

Útravaló

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd:

ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, ha-

nem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges 

és változó mérték között. Ne azt nézd, mijük 

nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a leg-

nyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely

belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki 

tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

LÉBÖJT 3. NAP

Változatlanul remekül érzem magam. Akárcsak Szamóca, én is alig bírtam elaludni, és nagyon jól ébredtem. A szokásos reggeli teendők után nyelvkapargatás, orrtisztítás Neti kancsóval, beöntés, májtea fogyasztás (azt hiszem ugyanazt a keveréket isszuk Szamócával) majd egy órácska jógázás következett. Ezután ha nem is olyan szinten mint böjt-társam, de én is merítettem egy keveset Földanyánk energiájából, ugyanis párom édesapja szólt, hogy most kéne elültetnünk a magokat, amiket szeretnénk. 

Most újra elöntött az az érzés, amit éreztem már: hogy Otthon vagyok. Nem feltétlenül Eger jelenti ezt a helyet, érzést, hanem a földdel való kapcsolat, annak közelsége. Nekem, mint zuglói lánynak nagy élmény volt veteményesben ásni, és magokat ültetgetni. Persze, szoktam kertészkedni, nagyon szeretem a virágokat is, fűszernövényeim is mindig vannak, valaha volt néhány palántám is, de ez más. 

Ültettünk mángoldot, édesköményt, spenótot, rukolát, fekete gyökeret, angol zellert. Mostmár csak imádkozni, vagy meditálni -vagy kinek mi tetszik- kell, hogy szép egészséges zöldségeink legyenek. Természetesen minden vegyszermentes.

Ezután a család ebédelt, és itt szeretnék kitérni a Szamóca által felvetett problémára, miszerint hogyan is rejtsük el mások elől böjtölésünket. Én ezt nem ennyire egzaktul értelmezem. Két okból. Az egyik, hogy bár a munkahelyünkön én szerettem volna titokban tartani, de mivel ott még pénteken nekem is külön vega étellel akartak kedveskedni, ezért a párom elmesélte, hogy böjtölök. Tehát kolléganőnk rögtön nekem szegezte a kérdést, mikor megérkeztem: Tényleg nem eszem semmit, csak iszom? Én pedig nagyjából elmeséltem a történetet. Mivel párom édesanyja a főnököm, és nem csak a munkából, de az ebéd alól is felmentést kellett kérnem, pedig ő mindig készül nekem külön étellel, hát neki is elmeséltem. És itt következik a 2. ok! Mégpedig az, hogy én úgy érzem, az életvitelemmel is hitelesnek kell lennem, és azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy olyan környezetben élek, ahol az emberektől nagyon távol áll ez a fajta egészséges életmód. Egyrészt azért, hogy megtanuljam vállalni önmagamat, azt hogy én igenis figyelek az egészségemre, és kimerem mondani, hogy én ilyen és ilyen "extra" ételt kérek, és igenis hiszek abban, hogy mind a környezetünk mind pedig önmagam érdekében így kell élnem az életem. Másrészt pedig azért, hogy példát mutassak nekik. Mert papolhatnék ezeknek az embereknek, hogy lassú öngyilkosságot követnek el, és miért olyan nehéz lemondani egy-két falatról, ha cserébe jó minőségű, fájdalom és betegség mentes életet kaphatnak? Azelőtt sokat mondogattam a szüleimnek ilyesmiket, bár édesanyám csúcs, ő nagyon odafigyel ezekre, aztán rájöttem, hogy több hatást érek el, ha csak csinálom a dolgaimat. És párom szüleire is sikerül néha hatnom, tavaly még 1-1 lénapot is tartottak. 

Most bizony meg kellett védenem önmagam, és a böjtölést is. Tudniilik azt kaptam a fejemhez, hogy megbetegítem magam! Rosszul leszek! Minek nekem méregetelenítés, hiszen úgyis zöldségeket eszem! Fúú! Több sem kellett nekem, hát igyekeztem elmesélni, hogy milyen ősi gyógymód és gyakorlat a böjt minden vallásban, és épp azzal betegítjük meg magunkat, amit megeszünk. Van is erre egy kínai mondás, de nem tudom pontosan idézni, a lényege az, hogy a legjobb étel az, amit nem eszünk meg.

Ezért ezt a titokban tartást én inkább úgy értelmezem, hogy nem kell kiülnie a szenvedésnek az arcomra, ne várjam el másoktól, hogy azért mert én böjtölök, tekintettel legyenek rám, de az ellhalgatást én nem érzem őszintének. Ha szeret az illető, akivel ezt megosztom, el kell fogadnia, hogy én úgy döntöttem, böjtölök. Én is tiszteletben tartom mások húsevő szokásait, de amiről nem tudok szinte semmit, azt nem bírálom. És elsősorban önmagunkhoz kell őszintének és hűnek lennünk, különben hogyan lehetnénk azok másokkal? Mert szerintem így leszünk tisztaszívűek ha tetszik Isten felé is. Merthogy én ezt valahol belül keresem. S az őszinteségből baj nem lehet, legfeljebb konfliktus, ami megoldásra vár. Remélem, nem voltam túl nyers, drága Szamóca!

Egyébként az ebéd egyáltalán nem izgatott, bár az illatok isteniek voltak, de a gyomrom, hogy úgy mondjam teljesen frigid maradt. Aztán kicsit félrevonultam a második májteámmal, mindenki tudomásul vette, és elfogadta a helyzetet. Nem kerültem kínos szituációkba. Nekem nagyon nagy feladatom megtanulni kiállni magam mellett. Talán ennek a böjtnek ez lesz az egyik gyümölcse. Édesanyámék is tudnak róla, de náluk ez nem gond. Ismernek, és szerencsére elfogadják a dolgaimat. A szeretet elfogadó és megbocsájtó, elvárás nélküli és bizalomra épül.

Nemrég májpakolást raktam magamra, és most pihengetek. Nagyon tiszta és élénk az elmém, jó a közérzetem és az erőnlétem. A nyelvem és a nyálkahártyám nekem is dobja kifelé a szükségtelen dolgokat. 

A kávé sem hiányzik. Bár ilyenkor sosem gond. Ezért is tudom, hogy én a szertartás rabja vagyok, nem a koffeiné. Sőt, ahogy egyre inkább változtatok étrendemen, úgy vagyok egyre érzékenyebb a koffeinre. Azelőtt rengeteg kávét megittam. Mondjuk egy dupla presszós cappuccino-val kezdtem a napot (de ez nem hétköznapi cappu és kávé volt, bárcsak megmutathatnám egyszer!), és délután még biztos lecsúszott egy presszó. Vagy ha délután dolgoztam, akkor a reggeli kávém után még munkakezdéskor is megittam egy duplát. Ezidőtájt (kb. 5 éve) kezdtem megérezni a kávé és a tejtermékek allergizáló hatását. És ez tisztán érzékelhető! Mostanában így vagyok érzékeny a koffeinre. A délelőtti magtejes kávé után most már elhagytam a délutánit (amire egyébként csak pár hónapja szoktam vissza), mert kifejezetten nyomta a fejemet, és rontott a közérzetemen. Szóval a testem igyekszik rávenni arra, hogy felejtsem el a dolgot, bár a délelőtti még tényleg jól esik. Pár éve egy jóga tábor után fél évig csak heti 1-2 kávét ittam. Simán bírtam, akkor nem kívántam.

Na de nem akarok ezzel a témával most többet foglalkozni, mert valóban nincs most jelentősége. Kivéve, hogy az illata igen csábító. De ahogy Szamóca is írta, most a legegyszerűbb dolgok illata a legkristályosabb. Amit tegnap is írtam, hogy élénkülnek az érzékszervek. Újra megtanuljuk értékelni a legegyszerűbb dolgokat, mint pl. egy alma, vagy hagyma, petrezselyem.

Abban is egyetértek Szamócával, hogy ilyenkor, amikor kicsit úgymond negatívban érzékeljük a világot, kiélesednek a dolgok körülöttünk. Én is felfigyeltem a tényre, hogy milyen fontos szerepet játszik életünkben az evés. Csak a megszokás és a kényszeres cselekedetek irányítanak sokunkat. Ezekkel próbáljuk elvonni figyelmünket az igazán lényeges dolgokról. Jó a böjt. Letisztulunk. Eltűnik a maszk, és lehull a lepel a bennünket körülvevő világról is. 

Weöres Sándortól idézek:

A jóságról

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. 

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: 

mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, 

azokra több essék fényedből és melegedből, mint

akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, min-

dennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legye-

nek számodra, mint a a kályhának a szoba, melynek 

melegítésére rendelik. 

LÉBÖJT 2.NAP

Reggel kissé gyengén ébredtem (bár éjszaka is felébredtem egyszer, dolgozott a vesém), de fejfájás nélkül. Először kicsit féltem, hogy visszatér, aztán rájöttem, hogy nem jól programozok: arra kéne koncentrálnom, amit szretnék. És a fájdalom valóban elkerült egész nap. 

Vízivás után sétáltunk egy jót a kutyával, és én csak ezután kezdtem bele a böjti teendőkbe: kamillás beöntés, májtea fogyasztás, légzőgyakorlat, pihenés. 

Ezután egy kis karma jógát végeztem: bevállaltuk édesanyáméknál az ablakpucolást, nekem szerencsére csak a keretmosás maradt.

A délelőtt folyamán ittam 1,5 dl levet ugyanennyi vízzel higítva. 

Dél körül ledöltem egy májpakolással olvasni, amiből kétórás alvás lett. Meg voltam döbbenve, mikor 2-kor az órára néztem. De bizonyára szükségem volt rá, teljesen átbillentett, mert azóta kicsattanóan érzem magam. Előtte is jól voltam, de most teljesen más. Ittam még egy májvédő teát, aztán elindultunk Egerbe. Még egy séta,  száraz ledörzsölés, váltott vizes zuhany, majd egy vesetisztító tea és egy kiskanál méz után irány a színház. Tudom, hogy ez nem igazán böjti tevékenység, de már jó ideje megvettem a jegyeket a Tavaszi Fesztiválra, és ezek egyszeri előadások itt, Egerben, úgyhogy nem mondtam le róluk (még hétfőn és szerdán is lesz egy-egy). 

Egyébként azt gondolom, hogy közösségben, emberek között is megtarthatja befelé fordulását az ember. De valahogyan ez adja is magát, ha nincs bennünk ellenállás a böjttel szemben. 

Már élesednek a dolgok fizikai (illatok, ízek) és lelki síkon is. Valahogy máris érzem, milyen irányba visz a harmónia keresés. 

Bár verses kötetre készültem, egyelőre mégis Szepes Mária Mágiák könyve pottyant a kezembe a polcról, úgyhogy ezzel kezdtem az olvasást. 

A böjttel kapcsolatos könyveim: Rüdiger Dahlke: A tudatos böjtölés kézikönyve, Testi és lelki megtisztulás (itt társszerző:Doris Ehrenberger). Utóbbit még nem olvastam, de előbbi amilyen rövid, annyira praktikus. Számomra mindent tartalmaz, amire szükségem lehet, én ebből kezdtem pár évvel ezelőtt, és nagy segítséget nyújtott. Bár Szamóca megvette ennek bővített változatát, talán jövőre beszerzem én is.
Napközben végeztem két kísérletet: a vizeletem ph-ja olyan savas volt, mint még soha! Gondolom, dolgozik a vesém rendesen. A szájüregem ph-ja azonban lúgos kémhatású volt. Egyéb tünetem azonban nincsen. Ezzel a ténnyel igyekszem megnyugtatni magam, hogy azért csak kellőképpen figyelek az egészségemre.
Már most úgy érzem, hogy hamar elröppen ez a néhány nap. Pedig én nem szeretném, ha csak úgy elszállna. Még sosem böjtöltem, úgy, hogy valaki szinte folyamatosan velem legyen. De szerencsére ez sem okoz gondot.
Lassan elérkezik a Húsvét is, erre is szeretnék lelkileg felkészülni.

LÉBÖJT 1. NAP

Az első nap az inaktivitást illetően nem egészen úgy alakult, ahogy gondoltam, de nem történt semmi megterhelő.

Reggel miután elrendeztem Berta kutya (lesz majd kép!) reggelijét és a párom zöld turmixát egy spontán béltisztítással kezdtem. Azért megittam egy 4 dl meleg vizet 1 ek. keserűsóval, de ez már nem sokat segített. Ezután nekifogtam a dzsúz préselésnek. Kicsit előre kellett dolgoznom, mert az éjszakát Pesten töltjük a szüleimnél, úgyhogy kb 1 l levet készítettem, amit azért majd megosztok  a párommal. Ez almából, répából és angol zellerből készült. Ilyenkor, böjt alatt kb fele-fele arányban szoktam vízzel higítani a leveket. Általában délelőtt és délután iszom 1-1 pohárral, de ilyenkor még ezt is nehéznek érzem. jobban esik a tea és a víz.

Miután mindent eltakarítottam, vettem egy hideg-meleg váltott vizes zuhanyt, rövid légzőgyakorlat, egy vesevédő tea és ezután elmentem olasz órára. Kicsit lassabban forgott a fejem és a nyelvem, de azért jó volt. Ja, bringával mentem, de a mozgás is jól esett. Ezután még be kellett mennem az irodába, fél kettőig tettem-vettem, közben megittam egy yogi teát, majd összepakoltunk és elindultunk Budapestre.

Kis pihenés, egy pohár vesevédő tea és egy pohár gyümilé után meglátogattuk a nővéreméket, ahol a három gyerekkel imitáltam a játékot, mert a birkózás azért most annyira nem esett volna jól. A napi betervezett 1-1 teáskanál mézből csak egy lett most estére. Folytatom a vízivást. Eddig kb 5liter folyadékot fogyasztottam, de még nincs vége a napnak.

Ez az időpont tulajdonképpen nekem nagyon jól jött ki, mert nekem a havi tisztulásom is pont erre az időszakra esik, sőt, a hold is hamarosan fogyni kezd -bár ezt csak gondolom, hogy jó egybeesés, szerintem az elengedéshez kapcsolódik.

Az éhség érzet azért jónéhányszor megjelent ma még, de viszonylag könnyen túl teszem magam rajta. Érdekes, hogy ilyenkor nem is érdekelnek az ételek. Mintha kikapcsolnám az agyamnak azt a részét, amely a külső ingerek alapján bekapcsolja az "enniakarás" gépezetét. A kavét sem kívántam, egyáltalán! Az ám a nagy szó. De hogy ne legyen minden annyira szép és jó: most már több mint 48 órája kínoz a fejfájás! Érdekes, mert régen én egyáltalán nem voltam fejfájós, az elmúlt néhány évben viszont egyre erősödik ez a dolog. Nem sikerült még megfejtenem az okát. Gondolkoztam már azon is, hogy esetleg valami hiányozna az étkzésemből, vagy nem tudom. A vérnyomásom alacsony, és azt mondják, akinek alacsony, a csapadékra érzékeny. Ma reggelre esett is egy kicsit, de nekem azóta is nagyon fáj!

Ezzel a mentséggel szeretném kimenteni magam a tegnapi bejegyzés miatt, mert alig bírtam gondolkodni. Most talán egy fokkal jobb.

A szájüregen keresztül is mintha megindult volna a tisztulás -jónéhányszor mostam fogat a nap során.

Pillanatokra bevillan a kísértés, az ego és felteszi a kérdést, hogy minek is csinálom ezt? De igazából már most jól esik. A tegnapi jóga órára már visszatért a tanárom hosszú indiai utazásából. és ő mondta, hogy egy ilyen útról az ember mindig egy kicsit más hozzáállással érkezik vissza. Így van ez a böjttel is: kicsit másképp, letisztultabban kezdjük látni a dolgokat. Óhatatlanul megtörténik a befelé fordulás...  

UTOLSÓ NAP...

A mai napot is jó adag zöld turmix-szal kezdtük, kb ugyanolyan összetevőkből készült, mint tegnap. Azért a reggel folyamán -ehhez hozzáteszem, hogy nálunk ez hosszú időszak: 4:30 körül kelünk- elfogyasztottam utolsó kávémat házi diótejjel. Ehhez 2 keksz... Tudom, ezek a lehető legrosszabb reggelinek valók, de hát még úton vagyok.

Ebédre összevagdosott karalábét, paradicsomot és zellerzöldet ettem citromlével, egy házi müzliszeletet. Délután ettem egy ki köménymag levest és még egy nápolyit is. Később két almát.

Ez nem igazán úgy hangzik, mintha böjtölni akarnék, pedig ezek mind kis adagok voltak.

Hazatért a jóga tanárom Indiából, úgyhogy volt egy szuper jógaórám is, azután már nem is akartam enni semmit. De annyira akaratoskodott a gyomrom, hogy megettem 6-7 szem diót.

Már most nagyon jól érzem magam.

Napközben elolvastam Szamóca írását a böjtről, nagyon tetszett.

Holnaptól tehát Böjt!

A receptkeresőktől és a Japán kemping sztori  olvasóktól időt kérnék: hamarosan folyt. köv, de a böjt alatt nem esne jól gasztro emlékekekt idézni.

BÖJT ELŐTT

Lassan eljön a böjt ideje... Pénteken kezdjük Szamócával az egy hetes léböjtöt. Tulajdonképpen már az egész hét ennek jegyében telik egyrészt a lelki felkészülést illetően, illetve lassan csökkenek és egyszerűsödnek az étkezések. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de az ilyen hosszabb böjtökre nekem sok időbe telik a rákészülés.

Először is el kell jönnie a megfelelő Időnek. Ezt valami belső súgó hozza tudtomra (A pontos dátum kitűzését most Szamóca súgta meg:) ) Ezután elkezdődhet a felkészülés. Lassan megtervezem -hozzávetőlegesen-, hogy mivel is telnek majd a napjaim, összeírom mire van szükségem, bevásárlás, könyv előkészítés. Könyvet különös gonddal igyekszem választani, valami olyat, amiről úgy gondolom, hogy nagyon intenzíven szeretném magamévá tenni tartalmát, illetve természetesen beleillik a böjti hangulatba. Néhány böjtös könyv is előkerül.

A tevékenységektől való tényleges elvonulás okozhat esetleg problémát, de valahogy mindig megoldódik ez a kérdés is. Most a páromnak lehetek nagyon hálás, hogy elenged a munkából, és csak minimális papírmunkát fogok elvégezni.

Várom az elengedést, a kiürülést testileg és lelkileg, a tavaszi sétákat Berta kutyával! S bár ez pl. most is megvan, de péntektől átváltozik majd egy kicsit minden tevékenység. Várom az elmélyülést, a kibontakozást a bezárkozás közepette...

Ma reggel megtripláztam a zöldturmixunk adagját -természetesen a hétfői Boutenko előadás hatására-, így lett 1 1/2-2 liter. Ez tartalmazott: sóskát, petrezselymet, madársalátát, karalábézöldet, 2 szem datolyát és két kicsi rozmaringos húsvéti almát ( ezt hétvégén Kőszegen vásároltuk az utcán, ahol mindenféle volt kirakva becsület kassza alapon). Meglepődtem, finom volt!

Ebédre káposzta salátát készítettem: csíkokra vágott fejes káposztához citrom levét és húsát, kevés sót, olíva olajat és kipattogtatott köményt adok, hagyom kissé összeesni. Ehhez néhány szem törökmogyorót ettünk. (Azért délután ettem egy péksütit:( )

Vacsora pedig ez a bizarr külsejű brokkoli saláta készült:

brokkoli

paradicsom

zellerzöld

az öntethez:

1 db avokádó

1 tk miso

zellerzöld

lilahagyma

1/2 citrom

Ezeket összeturmixoljuk

A tetejére pattogatott quinoa

Az öntet egy kicsit csípős lett a hagymától. Ettem hozzá még egy kis puffasztott rizs szeletet. Még egy nap... Egyre izgatottabb vagyok!

TAVASZI LÉBÖJT

Közeleg a tavasz, és tervezem az idei léböjtöt... Arra gondoltam, körkérdést teszek fel, készül-e még valaki böjtre? Van-e valakinek kedve egy interaktív elvonulásra. Azért jutott eszembe, mert bár jobb szeretek magamba zárkózni egy kicsit ilyenkor, de idén valószínüleg nem tudok egy 5-6-7 napra bezárkózni. Luxus, befizetett program pedig nem fér bele.
De ha lenne egy kis közösség, akivel közösen, közös céllal és indíttatással megterveznénk egy, a mindenapokban kivitelezhető, mégis átszellemült léböjtöt, az csodálatos lenne. Párhuzamosan vezethetnénk naplót blog kereteken belül.
Én egy nagyon egyszerű könyv alapján szoktam böjtölni: Rüdiger Dahlke-A tudatos böjtölés kézikönyve. Én eddig minden kérdésemre választ kaptam ebből a könyvből, nagyon szeretem a szerző többi könyvét is. (Nem is értem miért nem szerepel még a könyvlistán.)
Nem csűröm-csavarom a szót, labda feldobva...