2010. március 31., szerda

LÉBÖJT 5. NAP

Kezdenek elfogyni a szavak, kezdek elcsendesülni...

A közérzetem továbbra is jó, reggel a szokásos teendők közül most a beöntés kimaradt, valahogy nem volt kedvem hozzá. Reggel megittam egy májteát, vizet, és 1 tk mézet.

A pránayama és a jóga is nagyon jól esett. Ezek között kell egy óra szünetet tartani, tehát ez a rendszer a hétköznapokban nem működik, így a jógázást általában délutánra szoktam hagyni, pedig reggel jobban szeretem. Talán nyáron még korábban fel tudok majd kelni, és akkor megoldom. A napokban sokkal intenzívebben érzem a jóga hatását, hatékonyságát, de ez természetes. Isteni utána a száraz ledörzsölés és a zuhany!

Ismét megbírkóztam kemény 2 óra munkával :), aztán egy nagyot sétáltam Bertával, de eközben eszembe jutott Szamóca és a 20 km-es túrája, mert felfelé kaptattam a szőlők között, amerre futni is szoktunk, de most sétálva is le voltam lassúlva. Szegény Bertus nem igazán értette mire várok, hogyhogy így lemaradok mögötte. Aztán volt egy felesleges kiruccanásom a városba állásinterjú kapcsán, de legalább még egyet sétáltam. Ezután viszont ismét tele voltam energiával. Mint akit felhúztak. Rendezkedtem, belekezdtem a takarításba, egyszerűen nem bírtam ki hétvégéig. Bár tanulni és olvasni is szerettem volna, de csak a tanulásra maradt egy kis idő. Délután ittam 2dl alma+ubi+grépfrút+répa levet, este pedig 2 dl almát. Természetesen mindezt vízzel higítva. Most már csak két alma kedvéért üzemeltem be a centrifugát, lehet, hogy holnap ki is hagyom. Az esti méz is lemaradt. A ph-m még mindig savas. Tetszik Szamóca testzsírszázalék mérése is, de nekem nincs ilyen készülékem. Izgalmas lehet figyelni a változásokat!

Ezért lenne igazi megoldás az elvonulás, mert így, hogy itthon van az ember, nem tudja teljesen figyelmen kívül hagyni az eseményeket. Páromnak ráadásul isteni vacsorát csináltam: Siccike hamis tojássalátáját kisebb változtatásokkal. Annyira jól nézett ki, és isteni illata volt a zöldségeknek! Komoly kihívást jelentett a gyomromnak. Nem mintha rávinne a lélek, hogy beleegyek valamibe, de a gyomromat nem lehet becsapni. Valahogy úgy próbálom felfogni, hogy ez is egy kihívás, egy akadály, melyen túl kell jutni: az itthon tartott böjt.  Nyilvánvalóan jobban el tudnék mélyülni, ha kizárnám a hétköznapi életemet, de ha belegondolok, még ennyire szabad időre sem számítottam, mikor elterveztem az idei tisztítást.

Ma ismét a döntések és a velük járó felelősség foglalkoztatott. De az embernek elsősorban önmagáért és tetteiért kell felelősséget vállalnia. Ezzel persze nem mondtam újat, de a megvalósítás sokkal mélyebb, mint ahogyan ezt általában értelmezzük. Mert néha azok a bizonyos következmények nem azonnal és egyértelműen jelentkeznek döntéseinket követően. Azt hiszem ez az az eset, amikor az ember hajlamos egyéb, külső okokat keresni, másokat hibáztatni sorsa fordulataiért. Nekem erről mostanában Goethe Faustja jut eszembe, s bár nagyon régen olvastam, talán a felét nem is értettem még akkor, valami mégis megmaradhatott. Ha már böjt, az étkezés negatívja -mondjuk így nem csak a táplálékfelvétel, hanem annak minden vonzatát bele értve, mint függőség, megszokás, monoton cselekvés, ragaszkodás kontra elengedés-, akkor azt a példát hoznám, amit nap mint nap tapasztalok magam körül (nyilván nem véletlen, remélem dolgom van ezzel a témával), hogy az emberek gátlástalanul visznek be mindent testtemplomukba, és ezután, vagy még e közben elsírják újabb és újabb egészségügyi problémáikat. Pedig annyira egyszerű s képlet, és mintha nekik kimaradt volna a matematika tantárgya... Egszerűen nem értik, nem akarják érteni, elfogadni, nem akarnak felelősséget vállani azért, hogy mindennek ők az okozói. Most nem szeretnék a betegségek egyéb faktoraira kitérni, mert az tény, hogy egyéb esetekben is az életmód helyes kialakításával sokat javíthatunk helyzetünkön. Félreértés ne essék, ítélkezni sem szeretnék. Csak segíteni, ha lenne rá módom. De persze segíteni is csak annak lehet, aki kéri. És mindenkinek más az útja. Ha valaki íly módon szeretné megtapasztalni az életet, azt is lehet. Ez is egy döntés. Csak ott a bibi, amikor ez már másokat is érint.

Tehát visszatérve rám, jó lenne már, ha megszületne ami az elmúlt hónapokban körvonalazódott bennem, hogy mit is és a lényeg: hogyan szeretnék csinálni? De ami még ennél is fontosabb most, az az, hogy honnan, és miből lehetne elindulni. Csodálom Gittát, bár csak néhány mondatot váltottunk a Boutenko előadás estéjén, de úgy látom, épp az álmát valósítja meg. És ez fantasztikus. Ehhez bátorság kell, és persze egy Döntés. 

Azért is örülök ennek a hétnapos böjtnek, mert hosszú évekig nagyon szigorú voltam önmagamhoz (és ezáltal néha másokhoz is, de inkább magamhoz), aztán éppen ezért az elmúlt néhány évben engedékenyebb lettem önmagammal szemben. Hétnapos kúrát még nem csináltam, és most legalább újra beolajozom az erős akaraterőmet. Na jó, azért kitartásomat nem veszítettem el az évek során, de ez majd a japán sorozat folytatásaiból is kiderül :)

Ezt a hetet most már úgy tűnik Weöres Sándornak szentelem, mert most keresés nélkül ugrott elém ez a gondolat:

Az egyetlen igazi tanulás:
a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.




Ennek lehetőségét és megvalósítását kívánom Mindenkinek  Húsvét alkalmából!

2010. március 30., kedd

LÉBÖJT 4. NAP

Ez a nap is kellemesen telt, probléma és szinte tünetmentesen. Talán kissé gyengébben ébredtem, mivel előző nap nem ettem mézet, így most néhány dl víz elkortyolgatása után magamhoz vettem egy teáskanálnyit. 

Apropó, előző napról a teák mellől lemaradt, hogy délelőtt egy igen híg gyümölcsleves vizet, délután pedig szintén egy 50-50%-os arányú facsart vegyes és víz keveréket ittam. Ezekben általában 2, maximum 2,5 dl dzsúz van.

A reggeli megszokott menetet követően -és itt szeretném a beöntés jelentőségét hangsúlyozni, mert még mindig van hatása, egyébként a legideálisabb reggel 5-7 óra között végrehajtani ezt a műveletet, mert akkor dolgozik legaktívabban a bélrendszer kiválasztása-, pránayama majd egy órácska olvasás és májteázás után egy óra jógázás következett. Most a gyakorlás közbeni érzések is intenzívebbek. Fantasztikus élményekben lehet az embernek része! Egyébként az elmúlt napok alatt teljesen kitisztult a légzésem, semmilyen orrdugulás, allergiás orrfacsarás vagy ilyesmi nem jelentkezett. Azelőtt nagyon erős szénanáthában szenvedtem, de egy időre teljesen megszűnt, majd kisebb mértékben olykor-olykor visszatér, de egyre kevésbé. Azt hiszem, inkább a pszichoszomatikus oldaláról kellene megfognom a problémát, mert a fizikai tisztogatás terén sok mindent tettem, nem 100%-os eredménnyel. 

A testtartásom az első 1-2 napban kissé összeesett, ezért különös gonddal igyekeztem figyelni rá, hogy a szerveimnek megfelelő tere legyen a működéshez, mert ez a hétköznapokban nem gond. Legalábbis amióta jógázom. Azelőtt egészen gyerekkoromtól szörnyű testtartásom volt, hiába minden sport és egyéb próbálkozás szüleim részéről. Mostanra viszont újra "automatikusan", vagyis mondjuk inkább tudatosan visszaállt a helyes testtartásom.

A jógázás után nagyon jól esett a száraz ledörzsölés és váltott vizes zuhany, majd 2 órát bent kellett töltenem a konyha irodáján, de ez sem okozott megerőltetést, az ételek amúgy sem nekem valóak lettek volna, így még kevésbé izagatták a fantáziámat. Elszopogattam a 2dl ubi+répa+grépfrút levemet 2dl vízzel, azután pedig sétáltam egyet Berta kutyával. A mai napra esett a második színház jegy, így 2 órába besűrítettem a hétre tervezett költészetet: egy egyszemélyes előadást láttunk délután Kosztolányi műveiből Fesztbaum Bélának köszönhetően. Imádom Kosztolányit, bár nem volt végig 100%-os a figyelmem, mert pont ezidőtájt jól esett volna egy kis májpakolás és pihenés. De nagyon tetszett.

Miután hazasétáltunk, az este békésen telt, tanulással, olvasással. Még megittam 6-8dl veseteát, és 2dl levet ugyanennyi vízzel. Ezen a napon a második kanál mézet is igénybe vettem.

Ezeken a folyadékokon kívül kb 3l pí vizet fogyasztok el. Én egyébként is kb megiszom ezt a 3 l-t, nyáron talán többet.


Az első napi fejfájásom óta szinte semmi tünet, ami egyébként is már a felkészülés időszakában kezdődött. Egyébként sem szokott sokkal több lenni. Sem szagok, sem fájdalmak, sem émelygés, semmi. Gondolom, a menstruáció nagyon sok terhet levett a szervezetemről. 

Jöjjenek a lelki síkon felmerült kérdések, gondolatkörök.

Egyszercsak felvillant bennem, hogy el szeretném engedni a félelmeimet. Milyen félelmeim vannak? Ezek kissé rafinált, szinte láthatatlan félelmek. Mert a felszínen, az események többségét illetően úgy tűnhet, semmilyen félelmem nincs. Nem így volt ez évekkek ezelőtt, de azóta sok minden történt... Mostanában szinte blőd dolgok akasztanak meg. Szinte azért kreálja az elmém, hogy csak azért se haladhassak, húzzon már vissza valami. Ilyen egyszerű dolog pl, mikor este vagy akár hajnalban, amikor még sötét van, egyedül vagyok itthon. Hallottam már egy-két leütést kirablást itt Egerben, és ilyenkor néha elönt egy borzasztó rémület. Képes vagyok figyelni a legapróbb hangokra. Igyekszem azonnal elengedni ezeket az érzéseket, mert nem szeretném beteremteni magamnak a dolgokat, és tudom, ezek nem előérzetek, egyszerűen buta bebeszélések.
Aztán itt van még a viszonylagos bizonytalanság. Ettől nem félek, inkább csak szeretném már látni, hogyan valósíthatom meg azokat, amiket elterveztem. Tudom, rajtam múlik a legtöbb, de valaminek mégis jönnie kéne, hogy elindulhassak. Nincs támpontom. Tehát ezt az izgatottságot ismét el kell engednem, és türelmesen hinni, tudni, hogy eljön az idő.

Pont az előzőekből kifolyólag erősen felrajzolódott bennem a döntések fontossága és az azokkal járó felelősség. Ezt is számon tartom a hétköznapokban, de ilyenkor valahogy mindig élesebbek a körvonalak. Mit kéne tennem? Mivel járhat mindez? Milyen következményei lehetnek? Kire hogyan hat?

És érzem, ha "visszatértem" és eleget figyeltem most önmagamra, több figyelmet kell majd megint fordítanom másokra, a környezetemre. Sokat figyeltem befelé, most ki kell kukucskálnom egy kicsit. Többet gyönyörködni másokban, többet adni magamból. Nagyon zsúfolt évem volt, nem ostorozom magam azért, hogy kissé több időt töltöttem azzal, hogy alkalmazkodjam új és új szituációkhoz. 


Álmaimban rengeteg feszültséget adtam le az éjjel.

Ma is egy gondolat Weöres Sándortól:

Útravaló

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd:
ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, ha-
nem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges 
és változó mérték között. Ne azt nézd, mijük 
nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a leg-
nyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely
belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki 
tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.


2010. március 28., vasárnap

LÉBÖJT 3. NAP

Változatlanul remekül érzem magam. Akárcsak Szamóca, én is alig bírtam elaludni, és nagyon jól ébredtem. A szokásos reggeli teendők után nyelvkapargatás, orrtisztítás Neti kancsóval, beöntés, májtea fogyasztás (azt hiszem ugyanazt a keveréket isszuk Szamócával) majd egy órácska jógázás következett. Ezután ha nem is olyan szinten mint böjt-társam, de én is merítettem egy keveset Földanyánk energiájából, ugyanis párom édesapja szólt, hogy most kéne elültetnünk a magokat, amiket szeretnénk. 

Most újra elöntött az az érzés, amit éreztem már: hogy Otthon vagyok. Nem feltétlenül Eger jelenti ezt a helyet, érzést, hanem a földdel való kapcsolat, annak közelsége. Nekem, mint zuglói lánynak nagy élmény volt veteményesben ásni, és magokat ültetgetni. Persze, szoktam kertészkedni, nagyon szeretem a virágokat is, fűszernövényeim is mindig vannak, valaha volt néhány palántám is, de ez más. 

Ültettünk mángoldot, édesköményt, spenótot, rukolát, fekete gyökeret, angol zellert. Mostmár csak imádkozni, vagy meditálni -vagy kinek mi tetszik- kell, hogy szép egészséges zöldségeink legyenek. Természetesen minden vegyszermentes.

Ezután a család ebédelt, és itt szeretnék kitérni a Szamóca által felvetett problémára, miszerint hogyan is rejtsük el mások elől böjtölésünket. Én ezt nem ennyire egzaktul értelmezem. Két okból. Az egyik, hogy bár a munkahelyünkön én szerettem volna titokban tartani, de mivel ott még pénteken nekem is külön vega étellel akartak kedveskedni, ezért a párom elmesélte, hogy böjtölök. Tehát kolléganőnk rögtön nekem szegezte a kérdést, mikor megérkeztem: Tényleg nem eszem semmit, csak iszom? Én pedig nagyjából elmeséltem a történetet. Mivel párom édesanyja a főnököm, és nem csak a munkából, de az ebéd alól is felmentést kellett kérnem, pedig ő mindig készül nekem külön étellel, hát neki is elmeséltem. És itt következik a 2. ok! Mégpedig az, hogy én úgy érzem, az életvitelemmel is hitelesnek kell lennem, és azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy olyan környezetben élek, ahol az emberektől nagyon távol áll ez a fajta egészséges életmód. Egyrészt azért, hogy megtanuljam vállalni önmagamat, azt hogy én igenis figyelek az egészségemre, és kimerem mondani, hogy én ilyen és ilyen "extra" ételt kérek, és igenis hiszek abban, hogy mind a környezetünk mind pedig önmagam érdekében így kell élnem az életem. Másrészt pedig azért, hogy példát mutassak nekik. Mert papolhatnék ezeknek az embereknek, hogy lassú öngyilkosságot követnek el, és miért olyan nehéz lemondani egy-két falatról, ha cserébe jó minőségű, fájdalom és betegség mentes életet kaphatnak? Azelőtt sokat mondogattam a szüleimnek ilyesmiket, bár édesanyám csúcs, ő nagyon odafigyel ezekre, aztán rájöttem, hogy több hatást érek el, ha csak csinálom a dolgaimat. És párom szüleire is sikerül néha hatnom, tavaly még 1-1 lénapot is tartottak. 

Most bizony meg kellett védenem önmagam, és a böjtölést is. Tudniilik azt kaptam a fejemhez, hogy megbetegítem magam! Rosszul leszek! Minek nekem méregetelenítés, hiszen úgyis zöldségeket eszem! Fúú! Több sem kellett nekem, hát igyekeztem elmesélni, hogy milyen ősi gyógymód és gyakorlat a böjt minden vallásban, és épp azzal betegítjük meg magunkat, amit megeszünk. Van is erre egy kínai mondás, de nem tudom pontosan idézni, a lényege az, hogy a legjobb étel az, amit nem eszünk meg.

Ezért ezt a titokban tartást én inkább úgy értelmezem, hogy nem kell kiülnie a szenvedésnek az arcomra, ne várjam el másoktól, hogy azért mert én böjtölök, tekintettel legyenek rám, de az ellhalgatást én nem érzem őszintének. Ha szeret az illető, akivel ezt megosztom, el kell fogadnia, hogy én úgy döntöttem, böjtölök. Én is tiszteletben tartom mások húsevő szokásait, de amiről nem tudok szinte semmit, azt nem bírálom. És elsősorban önmagunkhoz kell őszintének és hűnek lennünk, különben hogyan lehetnénk azok másokkal? Mert szerintem így leszünk tisztaszívűek ha tetszik Isten felé is. Merthogy én ezt valahol belül keresem. S az őszinteségből baj nem lehet, legfeljebb konfliktus, ami megoldásra vár. Remélem, nem voltam túl nyers, drága Szamóca!

Egyébként az ebéd egyáltalán nem izgatott, bár az illatok isteniek voltak, de a gyomrom, hogy úgy mondjam teljesen frigid maradt. Aztán kicsit félrevonultam a második májteámmal, mindenki tudomásul vette, és elfogadta a helyzetet. Nem kerültem kínos szituációkba. Nekem nagyon nagy feladatom megtanulni kiállni magam mellett. Talán ennek a böjtnek ez lesz az egyik gyümölcse. Édesanyámék is tudnak róla, de náluk ez nem gond. Ismernek, és szerencsére elfogadják a dolgaimat. A szeretet elfogadó és megbocsájtó, elvárás nélküli és bizalomra épül.

Nemrég májpakolást raktam magamra, és most pihengetek. Nagyon tiszta és élénk az elmém, jó a közérzetem és az erőnlétem. A nyelvem és a nyálkahártyám nekem is dobja kifelé a szükségtelen dolgokat. 

A kávé sem hiányzik. Bár ilyenkor sosem gond. Ezért is tudom, hogy én a szertartás rabja vagyok, nem a koffeiné. Sőt, ahogy egyre inkább változtatok étrendemen, úgy vagyok egyre érzékenyebb a koffeinre. Azelőtt rengeteg kávét megittam. Mondjuk egy dupla presszós cappuccino-val kezdtem a napot (de ez nem hétköznapi cappu és kávé volt, bárcsak megmutathatnám egyszer!), és délután még biztos lecsúszott egy presszó. Vagy ha délután dolgoztam, akkor a reggeli kávém után még munkakezdéskor is megittam egy duplát. Ezidőtájt (kb. 5 éve) kezdtem megérezni a kávé és a tejtermékek allergizáló hatását. És ez tisztán érzékelhető! Mostanában így vagyok érzékeny a koffeinre. A délelőtti magtejes kávé után most már elhagytam a délutánit (amire egyébként csak pár hónapja szoktam vissza), mert kifejezetten nyomta a fejemet, és rontott a közérzetemen. Szóval a testem igyekszik rávenni arra, hogy felejtsem el a dolgot, bár a délelőtti még tényleg jól esik. Pár éve egy jóga tábor után fél évig csak heti 1-2 kávét ittam. Simán bírtam, akkor nem kívántam.

Na de nem akarok ezzel a témával most többet foglalkozni, mert valóban nincs most jelentősége. Kivéve, hogy az illata igen csábító. De ahogy Szamóca is írta, most a legegyszerűbb dolgok illata a legkristályosabb. Amit tegnap is írtam, hogy élénkülnek az érzékszervek. Újra megtanuljuk értékelni a legegyszerűbb dolgokat, mint pl. egy alma, vagy hagyma, petrezselyem.

Abban is egyetértek Szamócával, hogy ilyenkor, amikor kicsit úgymond negatívban érzékeljük a világot, kiélesednek a dolgok körülöttünk. Én is felfigyeltem a tényre, hogy milyen fontos szerepet játszik életünkben az evés. Csak a megszokás és a kényszeres cselekedetek irányítanak sokunkat. Ezekkel próbáljuk elvonni figyelmünket az igazán lényeges dolgokról. Jó a böjt. Letisztulunk. Eltűnik a maszk, és lehull a lepel a bennünket körülvevő világról is. 

Weöres Sándortól idézek:

A jóságról

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. 
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: 
mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, 
azokra több essék fényedből és melegedből, mint
akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, min-
dennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legye-
nek számodra, mint a a kályhának a szoba, melynek 
melegítésére rendelik. 


2010. március 27., szombat

LÉBÖJT 2.NAP

Reggel kissé gyengén ébredtem (bár éjszaka is felébredtem egyszer, dolgozott a vesém), de fejfájás nélkül. Először kicsit féltem, hogy visszatér, aztán rájöttem, hogy nem jól programozok: arra kéne koncentrálnom, amit szretnék. És a fájdalom valóban elkerült egész nap. 
Vízivás után sétáltunk egy jót a kutyával, és én csak ezután kezdtem bele a böjti teendőkbe: kamillás beöntés, májtea fogyasztás, légzőgyakorlat, pihenés. 
Ezután egy kis karma jógát végeztem: bevállaltuk édesanyáméknál az ablakpucolást, nekem szerencsére csak a keretmosás maradt.
A délelőtt folyamán ittam 1,5 dl levet ugyanennyi vízzel higítva. 
Dél körül ledöltem egy májpakolással olvasni, amiből kétórás alvás lett. Meg voltam döbbenve, mikor 2-kor az órára néztem. De bizonyára szükségem volt rá, teljesen átbillentett, mert azóta kicsattanóan érzem magam. Előtte is jól voltam, de most teljesen más. Ittam még egy májvédő teát, aztán elindultunk Egerbe. Még egy séta,  száraz ledörzsölés, váltott vizes zuhany, majd egy vesetisztító tea és egy kiskanál méz után irány a színház. Tudom, hogy ez nem igazán böjti tevékenység, de már jó ideje megvettem a jegyeket a Tavaszi Fesztiválra, és ezek egyszeri előadások itt, Egerben, úgyhogy nem mondtam le róluk (még hétfőn és szerdán is lesz egy-egy). 
Egyébként azt gondolom, hogy közösségben, emberek között is megtarthatja befelé fordulását az ember. De valahogyan ez adja is magát, ha nincs bennünk ellenállás a böjttel szemben. 
Már élesednek a dolgok fizikai (illatok, ízek) és lelki síkon is. Valahogy máris érzem, milyen irányba visz a harmónia keresés. 
Bár verses kötetre készültem, egyelőre mégis Szepes Mária Mágiák könyve pottyant a kezembe a polcról, úgyhogy ezzel kezdtem az olvasást. 
A böjttel kapcsolatos könyveim: Rüdiger Dahlke: A tudatos böjtölés kézikönyve, Testi és lelki megtisztulás (itt társszerző:Doris Ehrenberger). Utóbbit még nem olvastam, de előbbi amilyen rövid, annyira praktikus. Számomra mindent tartalmaz, amire szükségem lehet, én ebből kezdtem pár évvel ezelőtt, és nagy segítséget nyújtott. Bár Szamóca megvette ennek bővített változatát, talán jövőre beszerzem én is.
Napközben végeztem két kísérletet: a vizeletem ph-ja olyan savas volt, mint még soha! Gondolom, dolgozik a vesém rendesen. A szájüregem ph-ja azonban lúgos kémhatású volt. Egyéb tünetem azonban nincsen. Ezzel a ténnyel igyekszem megnyugtatni magam, hogy azért csak kellőképpen figyelek az egészségemre.
Már most úgy érzem, hogy hamar elröppen ez a néhány nap. Pedig én nem szeretném, ha csak úgy elszállna. Még sosem böjtöltem, úgy, hogy valaki szinte folyamatosan velem legyen. De szerencsére ez sem okoz gondot.
Lassan elérkezik a Húsvét is, erre is szeretnék lelkileg felkészülni.


2010. március 26., péntek

LÉBÖJT 1. NAP

Az első nap az inaktivitást illetően nem egészen úgy alakult, ahogy gondoltam, de nem történt semmi megterhelő.
Reggel miután elrendeztem Berta kutya (lesz majd kép!) reggelijét és a párom zöld turmixát egy spontán béltisztítással kezdtem. Azért megittam egy 4 dl meleg vizet 1 ek. keserűsóval, de ez már nem sokat segített. Ezután nekifogtam a dzsúz préselésnek. Kicsit előre kellett dolgoznom, mert az éjszakát Pesten töltjük a szüleimnél, úgyhogy kb 1 l levet készítettem, amit azért majd megosztok  a párommal. Ez almából, répából és angol zellerből készült. Ilyenkor, böjt alatt kb fele-fele arányban szoktam vízzel higítani a leveket. Általában délelőtt és délután iszom 1-1 pohárral, de ilyenkor még ezt is nehéznek érzem. jobban esik a tea és a víz.
Miután mindent eltakarítottam, vettem egy hideg-meleg váltott vizes zuhanyt, rövid légzőgyakorlat, egy vesevédő tea és ezután elmentem olasz órára. Kicsit lassabban forgott a fejem és a nyelvem, de azért jó volt. Ja, bringával mentem, de a mozgás is jól esett. Ezután még be kellett mennem az irodába, fél kettőig tettem-vettem, közben megittam egy yogi teát, majd összepakoltunk és elindultunk Budapestre.
Kis pihenés, egy pohár vesevédő tea és egy pohár gyümilé után meglátogattuk a nővéreméket, ahol a három gyerekkel imitáltam a játékot, mert a birkózás azért most annyira nem esett volna jól. A napi betervezett 1-1 teáskanál mézből csak egy lett most estére. Folytatom a vízivást. Eddig kb 5liter folyadékot fogyasztottam, de még nincs vége a napnak.
Ez az időpont tulajdonképpen nekem nagyon jól jött ki, mert nekem a havi tisztulásom is pont erre az időszakra esik, sőt, a hold is hamarosan fogyni kezd -bár ezt csak gondolom, hogy jó egybeesés, szerintem az elengedéshez kapcsolódik.
Az éhség érzet azért jónéhányszor megjelent ma még, de viszonylag könnyen túl teszem magam rajta. Érdekes, hogy ilyenkor nem is érdekelnek az ételek. Mintha kikapcsolnám az agyamnak azt a részét, amely a külső ingerek alapján bekapcsolja az "enniakarás" gépezetét. A kavét sem kívántam, egyáltalán! Az ám a nagy szó. De hogy ne legyen minden annyira szép és jó: most már több mint 48 órája kínoz a fejfájás! Érdekes, mert régen én egyáltalán nem voltam fejfájós, az elmúlt néhány évben viszont egyre erősödik ez a dolog. Nem sikerült még megfejtenem az okát. Gondolkoztam már azon is, hogy esetleg valami hiányozna az étkzésemből, vagy nem tudom. A vérnyomásom alacsony, és azt mondják, akinek alacsony, a csapadékra érzékeny. Ma reggelre esett is egy kicsit, de nekem azóta is nagyon fáj!
Ezzel a mentséggel szeretném kimenteni magam a tegnapi bejegyzés miatt, mert alig bírtam gondolkodni. Most talán egy fokkal jobb.
A szájüregen keresztül is mintha megindult volna a tisztulás -jónéhányszor mostam fogat a nap során.
Pillanatokra bevillan a kísértés, az ego és felteszi a kérdést, hogy minek is csinálom ezt? De igazából már most jól esik. A tegnapi jóga órára már visszatért a tanárom hosszú indiai utazásából. és ő mondta, hogy egy ilyen útról az ember mindig egy kicsit más hozzáállással érkezik vissza. Így van ez a böjttel is: kicsit másképp, letisztultabban kezdjük látni a dolgokat. Óhatatlanul megtörténik a befelé fordulás...  

2010. március 25., csütörtök

UTOLSÓ NAP...

A mai napot is jó adag zöld turmix-szal kezdtük, kb ugyanolyan összetevőkből készült, mint tegnap. Azért a reggel folyamán -ehhez hozzáteszem, hogy nálunk ez hosszú időszak: 4:30 körül kelünk- elfogyasztottam utolsó kávémat házi diótejjel. Ehhez 2 keksz... Tudom, ezek a lehető legrosszabb reggelinek valók, de hát még úton vagyok.
Ebédre összevagdosott karalábét, paradicsomot és zellerzöldet ettem citromlével, egy házi müzliszeletet. Délután ettem egy ki köménymag levest és még egy nápolyit is. Később két almát.
Ez nem igazán úgy hangzik, mintha böjtölni akarnék, pedig ezek mind kis adagok voltak.
Hazatért a jóga tanárom Indiából, úgyhogy volt egy szuper jógaórám is, azután már nem is akartam enni semmit. De annyira akaratoskodott a gyomrom, hogy megettem 6-7 szem diót.
Már most nagyon jól érzem magam.
Napközben elolvastam Szamóca írását a böjtről, nagyon tetszett.
Holnaptól tehát Böjt!
A receptkeresőktől és a Japán kemping sztori  olvasóktól időt kérnék: hamarosan folyt. köv, de a böjt alatt nem esne jól gasztro emlékekekt idézni.

BÖJT ELŐTT

Lassan eljön a böjt ideje... Pénteken kezdjük Szamócával az egy hetes léböjtöt. Tulajdonképpen már az egész hét ennek jegyében telik egyrészt a lelki felkészülést illetően, illetve lassan csökkenek és egyszerűsödnek az étkezések. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de az ilyen hosszabb böjtökre nekem sok időbe telik a rákészülés.
Először is el kell jönnie a megfelelő Időnek. Ezt valami belső súgó hozza tudtomra (A pontos dátum kitűzését most Szamóca súgta meg:) ) Ezután elkezdődhet a felkészülés. Lassan megtervezem -hozzávetőlegesen-, hogy mivel is telnek majd a napjaim, összeírom mire van szükségem, bevásárlás, könyv előkészítés. Könyvet különös gonddal igyekszem választani, valami olyat, amiről úgy gondolom, hogy nagyon intenzíven szeretném magamévá tenni tartalmát, illetve természetesen beleillik a böjti hangulatba. Néhány böjtös könyv is előkerül.
A tevékenységektől való tényleges elvonulás okozhat esetleg problémát, de valahogy mindig megoldódik ez a kérdés is. Most a páromnak lehetek nagyon hálás, hogy elenged a munkából, és csak minimális papírmunkát fogok elvégezni.
Várom az elengedést, a kiürülést testileg és lelkileg, a tavaszi sétákat Berta kutyával! S bár ez pl. most is megvan, de péntektől átváltozik majd egy kicsit minden tevékenység. Várom az elmélyülést, a kibontakozást a bezárkozás közepette...

Ma reggel megtripláztam a zöldturmixunk adagját -természetesen a hétfői Boutenko előadás hatására-, így lett 1 1/2-2 liter. Ez tartalmazott: sóskát, petrezselymet, madársalátát, karalábézöldet, 2 szem datolyát és két kicsi rozmaringos húsvéti almát ( ezt hétvégén Kőszegen vásároltuk az utcán, ahol mindenféle volt kirakva becsület kassza alapon). Meglepődtem, finom volt!
Ebédre káposzta salátát készítettem: csíkokra vágott fejes káposztához citrom levét és húsát, kevés sót, olíva olajat és kipattogtatott köményt adok, hagyom kissé összeesni. Ehhez néhány szem törökmogyorót ettünk. (Azért délután ettem egy péksütit:( )
Vacsora pedig ez a bizarr külsejű brokkoli saláta készült:



brokkoli
paradicsom
zellerzöld

az öntethez:
1 db avokádó
1 tk miso
zellerzöld
lilahagyma
1/2 citrom
Ezeket összeturmixoljuk

A tetejére pattogatott quinoa
Az öntet egy kicsit csípős lett a hagymától. Ettem hozzá még egy kis puffasztott rizs szeletet. Még egy nap... Egyre izgatottabb vagyok!

2010. március 24., szerda

HÉTFŐ ESTI TÁBORTŰZ...

Nem szeretnék különösebben hosszú beszámolót írni a hétfői "beavatásról" amit Victoria Boutenko előadásán kaptunk a zöld turmixokról. Azt gondolom, hogy akit érdekelt megpróbált ott lenni, akinek mégsem sikerült, az talán elolvassa a könyvét (A nyers étel csodája). Talán egy fórum keretében mégis lehetne beszélni a témáról. 
Ide csak egy gondolatot szeretnék idézni Coelho-tól:

A fény harcosa megosztja másokkal a tudását.
Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud.
Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli a csatáit.

Egy ilyen tábortűznél ülhettünk hétfő este...


2010. március 18., csütörtök

VEGÁN KEMPINGEZÉS JAPÁNBAN 2.

Hokkaido - Sapporo és a nemzeti parkok

Hokkaido, az északi sziget

Köszönöm a megjegyzéseket! Gábor, igyekszem kérésednek is eleget tenni, bár nehezebb mint gondolnád! Indulásunk előtt természetesen az étkezési lehetőségeken is gondolkodtunk, bár mindketten vendéglátósok lévén a kiváncsiságunk és a nyitottságunk mindenre, tudtuk, segítségünkre lesz, nem fogunk éhen halni. Én Londonban ettem először igazán jó japán ételeket, autentikus japán étteremben. Ezután az itthoni lehetőségek ritkán villanyoztak fel. A kínai ízekkel is valahogy így vagyok: igazából minden ott mutatkozik meg valódi élményként, ahol megszületett. Ennek egyik okát a helyi, friss alapanyagok megléte szolgáltatja, de hozzátartozik az éghajlat, a környezet, a levegő, amit ott szívunk be. Az ízek csak így tudnak igazán kibontakozni egy teljes gasztronómiai ugyanakkor szellemi élményt is nyújtva.
Gondolatban már készültem a mennyiségben parányi, ám ízélményben szinte feldolgozhatatlan japán fogásokra, de megdöbbenve tapasztaltam -így jár az aki sztereotípiákra épít-, hogy a japánok egy-egy étkezés során korántsem madármennyiségeket vesznek magukhoz, ellenkezőleg! Némely fogás igencsak kifogott rajtunk! 
Boldogan várakoztam a kéthónapos kávéelvonó kúrámra, s bár tudtam, hogy a célország, mint mindenben, a kávékultúrában, -kultuszban komoly teljesítményeket ért el szakmailag, azt azért nem gondoltam, hogy mondhatni több a kávézó, mint a teaház. 
A japán gasztronómia és általában véve a társadalom, az ország igen komoly változásokon ment át a 19. század vége, de különösen a 2. Világháború óta. Ha bele gondolunk, milyen események zajlottak Európában az 1800-as években, és elképzeljük, hogy ez a távoli szigetország még feudális keretek között működött... 
De maradok a gasztrovonalnál. A világháborúig a japánok valóban nem fogyasztottak húst, vagy legalábbis minimális mennyiségben. Halat, rizst és egyéb gabonákat, hüvelyeseket és zöldség, gyümölcsféléket. Ahogy megjelent náluk a szarvasmarha tenyésztés -ők persze ezt is nagyon különleges és precíz módon végzik-, ehez lassan társult a többi nyugati étkezési szokás, valamint a borfogyasztás. A sake természetesen már régóta kedvelt ital volt. 

A sake istene (a többi állati testet öltött istenséghez viszonyítva igencsak könnyen leolvashatóak róla a mértéktelen alkoholfogyasztás következményei :)) Bizonyára megvan az oka, hogy miért olyan ez az isten amilyan, de erre sajnos nem derült fény. Teljes a homály:)  )

A városokban, főleg a fiatalok körében igen kedveltek az egyre több helyen megtalálható gyorséttermek, cukrászdák és borzasztóan gelly "francia" péksüteményeket kínáló pékségek.



Háát... Ezek közül igazán nehéz... Valami teljes kiőrlésű??



Ez igen! Édes paradicsom zselé, a Shikoku sziget egyik különlegessége. Ennek alapanyaga tényleg gyümölcs édességű paradicsom.

 
Ez pedig kedvenceim egyike! Igazi japán édesség "tésztája" rizsből készül, tölteléke pedig zöld teából és azuki babból. 

A fiatal generációkon már jelentkeznek is az elhízás jelei. Nem tudom, mi elsz ezzel a fénysebességgel száguldó nemzettel, mert míg a 60-70-80 évesek könnyedén leköröztek bennünket egy-egy hegymászás alkalmával, vagy csak úgy nekivágnak kerékpárral az országnak pusztán azért, hogy elüssék valahogy első nyugdíjas évüket, addig a fiatalok ki sem látnak a videójátékok vagy a mekik fényreklámja mögül miközben Amerikát éltetik. A vidéki emberek és a szerzetesek körében azonban a hagyományos étkezéssel találkozhatunk. (a téma folytatódik majd az adott helyeken)

Na de most már tényleg vágjunk neki Hokkaidónak!
Sapporo nagy város, a téli sportok kedvelői talán ismerik, de mint már említettem korábban, söre is igen kedvelt. 
Este érkeztünk meg a sziget déli csücskéből, s gyors szállás keresés után bevetettük magunkat a város szívébe. Mintha Tokionak szeretne fricskát mutatni: nyüzsgő utcák, extrém öltözetek. Megéheztünk. Egy igen fura kisvendéglőben páromnak hal, nekem isteni tofu jutott. Azt hiszem itthon kihagynám az ilyen helyeket, dehát ilyen a vakmerő turista.


(a cigaretta talán csak a kép miatt került ki yampi barátunk kezéből egy pillanatra)
és szólt a rock & roll...

Hostelünk (mert ebben a városban épp nem találtunk kempinget) inkább kollégium volt. Egy tipikus reggeli valahogy így mutat:


Egy ideje lánykollégiumnak írok étlapokat, és én azt hiszem a lehetőségekhez mérten (őrület, miből kell kihozni egy étkezést!) igyekszem a lehető legtáplálóbban kialakítani a menüt, mindenevőknek persze. De nálunk is nagyon nehéz a fiatalokkal. Saját megvallásuk szerint amire vágynak: sok hús krumplival. Kösz. A fenti reggeliből még én is tudtam válogatni: alga, zöldségek, rizs, miso leves, gabona tea, kis halacska. Azt hiszem értitek a lényeget.

Sapporo után vonatra szálltunk és az Akan Nemzeti Park felé vettük az irányt, Kawayu onsenhez. Az onsen fürdő, de erről majd picit később. Igen kalandos utunk volt az egyébként kihalt kempingig, csak másnap csatlakozott hozzánk egy szintén elvetemült ausztrál pár. 
(ezek mi vagyunk)

A tábori főzőcskézés ötlete is tőlük származik, bár ők csupán instant vacsorát készítettek maguknak. Mi még nem igazán voltunk tisztában azzal, hogy itt nem árt komolyabb készlettel neki indulni a sátorozásnak, tudniillik nincs mindenhol élelmiszerüzlet. Szuper kocsijukkal ugyanis a japánok vagy elmennek a legközelebbi étterembe, ami valljuk be gyalogszerrel -főleg ha busz sincs- kitölthette volna egész napunkat, vagy teljesen felszerelt lakókocsiukkal utazgatnak.
Első este megszántak minket egy néhány kilóméternyire lévő szállodában:


Rizs, az elmaradhatatlan miso leves tofuval és zöldségekkel, marinált zöldségek különböző variációkban, rántott hal :(, és nyers hal. A fedő alatt valamilyen tojáspuding, azt kihagytam. Ez kb 2000 ft volt. 

 
A Kussharo tó, melynek partján sátoroztunk.

Azt hiszem, kis szünetet kell tartanom. Nem gondoltam, hogy így elhúzom ezt a témát, de inkább befogadható info-tömeget próbálok közölni. Ígérem, nagyon! hamarosan folytatom!
Továbbra is várom véleményeteket, kérdéseiteket!

2010. március 12., péntek

AMARÁNT PITÁK ZELLERSALÁTÁVAL


Ki gondolta volna, hogy pitát készíteni ilyen egyszerű! Na jó, ezek csak olyan hozzávetőleges piták, amelyek egyébként tortillának indultak. De végül nagyon finom lepények lettek.


Hozzávalók kb 12 db-hoz:

30 dkg amarant liszt
30 dkg tk. tönkölybúzaliszt
1/2-1 dl olíva olaj
Himalája só
Fekete szezámmag
2 tk sütőpor
víz

Miután a száraz összetevőket elkevertük, hozzáadjuk a többi alapanyagot. Viszonylag kemény, de azért gyúrható tésztát kell kapnunk- Kicsit pihentetjük, majd gombócokat formálunk. Újabb kb15-20 perc pihenő után kinyújtjuk a gombócokat lepényekké. Én ezt kézzel csináltam, mert nincs sodrófám, de ha valakinek van otthon, akkor használja bátran! lehetőleg minél vékonyabbra nyújtsuk a lepényeket, kb 1/2-1cm vastagságúra, lisztezett deszkán. 

Ezután felforrósított serpenyőben megsütjük mindkét oldalát. Nem kell olaj a sütéshez. Hamar elkészülnek, vigyázzunk, nehogy oda égjen!


A saláta hozzávalói (ez inkább 4 főre, ez volt a másnapi ebéd is):

1 db zeller
1 db cékla
1 db édeskömény
1 db sárgarépa
zellerzöld
citrom
olíva olaj
Citromfű ízesítésű vegán majonéz (már régen szemezgettem ezekkel, csak mint alternatíva végszükség esetére, és most, hogy megláttam a Múzeum krt-i Bio ABC-ben ezt a terméket, meghoztam a döntést). Ez a termék ázsiai citromfűvel van ízesítve, aki szereti, annak érdemes kipróbálnia!

A céklát nagylyukú reszelőn lereszeltem, és kinyomtam a levét. Ezt össze kevertem a majonézzel, citromlével és egy nagyon kevés olíva olajjal.
(kicsit bizarr!)
A többi zöldséget csíkokra vágtam, és összekevertem az aprított zellerzölddel és az öntettel. Bele töltöttem a pitába, és kész. 


Talán lehet még hozzá készíteni valami kis öntetet, ha szaftosabban szeretjük.
Mivel a saláta édeskés, jól kiegészíti a rusztikus ízű lepényke.

BAZSALIKOMOS PARADICSOM LEVES

Igaz, a friss kerti paradicsom ideje még messze van, én viszont már annyira kívántam, hogy nem tudtam ellenállni a "téli" változatnak. A nap zamatát hozzá kellett képzelnem...



Hozzávalók 2 főre:
3 db paradicsom
1 vastag szelet kaliforniai paprika (ha van piros, biztosan szebb színe lesz)
Zellerzöld
Citromlé
Bazsalikom
Himalája só
kevés extra szűz oliva olaj (én most egy szardíniait használok)

Mindezt össze turmixoltam és pattogatott quinoa-val megszórjuk. Egy szép bazsalikom darabkát is tehetünk a tetejére. Tulajdonképpen olyasmi mint egy gazpacho, nagyon leegyszerűsítve. Nagyon finom volt.

2010. március 11., csütörtök

VEGÁN KEMPINGEZÉS JAPÁNBAN 1.

Lassan egy év telt el csodás kéthónapos utazásunk óta, de még mindig élénken él mindennapjaimban. Ezért  úgy döntöttem, megosztom a világhálóval, legalábbis a gasztrofonalat, majd ezen keresztül beszivárogtatok egyéb vonatkozású élményeket is. Mondjuk, egy virtuális útinaplóba kezdek. (Az írott forma már megvan.) Azt hozzá kell tennem, hogy ez egy teljesen sajátos Japán-látás lesz. Az én szememmel. 
Mindenkit szeretettel várok a távol-keleti kalandokra!
Előre kell bocsájtanom, hogy ha már belekezdek, nem csak vega, vegán ételek fognak színre lépni. De igyekszem mindent a helyére tenni. Mi, miért, meddig, hogyan volt, van, lesz Japánban. Szigorúan a saját véleményem szerint!
Barátnőm már az utazás előtt azt ajánlotta, hogy vezessek blogot az Útról. Akkor még nagyon idegenkedtem a dologtól, és most tessék! Ami igaz az igaz, nem bánom, hogy ott nem ezzel töltöttem az időmet, arról nem is beszélve, hogy sok helyen kivitelezhetetlen lett volna a dolog. Igen, a futurisztikus Japán első nagy ellentétpárja -merthogy mondhatni ezekre épül ott minden: elektronizált városlakók a szalmakalapos, mezítlábas zarándokokkal szemben. Világító, zenélő, fűtött wc-ülőke kontra tealevél szárítás az utca kövén.


Az utazás időpontjának kiválasztásában nagy szerepet játszott a Sakura, azaz a cseresznyefa virágzás időpntja. Ezt, akárcsak minden mást, a japánok különös gonddal kezelnek, követnek. Külön előrejelzést működtetnek, hogy az ország melyik térségében mikorra várható a gyümölcsöt egyébként nem hozó fák virágainak kibomlása. Ilyenkor kivonulnak a parkokba, piknikeznek, csodálják és természetesen fotózzák a virágokat. Merthát azt mi sem gondoljuk, hogy létezik japán ember fényképezőgép nélkül (pedig létezik). S mielőtt elkalandoznék, gyorsan megjegyzem, a virágokat természetesen a konyhában is felhasználják: édességek töltelékét ízesítik vele, illetve teát is készítenek belőle. Sikerült is ilyen teát vennünk! Ott nem nagyon tudtam információt beszerezni róla, így utólagosan itthon tájékozódtam. Még szerencse, mert ennek hiányában igencsak meglepődtem volna, mikor naívan belehörpintettem volna a SÓS cseresznyefa virág teába. Ez a tea állítólag a vendégek üdvözlésére szolgál a teaházba való megérkezésükkor.

Tokióba érkeztünk, első napjainkat itt töltöttük. Bármennyire is a világ talán legnagyobb metropolisza ez, mégsem éreztük idegennek magunkat. Első próbálkozásunk, melyet sok hasonló követett ez a remek, tartalmas leves. Ne felejtsük el, hogy ez Japán! Az egyik legdrágábban számon tartott ország! De azért ügyesen ki lehet gazdálkodni itt is az életet.

Ez tehát egy alaplé választható be- és feltéttel: soba (hajdina!) vagy udon tésztával, alga, tempura zöldségek, tofu vagy hús ha valakinek az való fogára. Ami még nagyon vicces ezzel kapcsolatban -hiszen ebből még nem derül ki, hogy Japánban vagyunk-, hogy ezeket az ételeket egy kis automatából megváltott jegy ellenében kaphatjuk meg a pultnál. Se felszolgáló, se semmi. Újabb ellentét: rusztikus leves automatából vásárolt jegyért.

 Napokig ezen éltünk, de azért jóból is megárt a sok. Mivel az alaplé sajnos nem zöldség alapú -általában-, kezdtem elég kellemetlenül érezni magam.
Időközben megismerkedtünk az onigiri-vel. Japán szendvics?! Valahogy így deffiniálnám. Már készítettem ilyet, a receptek között megtaláljátok. Mindenhol megvásárolható, minden formában. A japánok fantáziája pedig határtalan a variációkat illetően.

Néhány nap múlva északnak vettük utunkat, Hokkaido-ra, ami tulajdonképpen az ország északi szigete. Nem is olyan régen még igen negatív megkülönböztetést kellett elviselnie az itt őshonos ainu népnek. Ők ugyanis genetikailag  teljesen eltérnek a Japán népességét adó többségtől. Sokáig elnyomásban éltek, napjainkban azonban reneszánszát éli kultúrájuk, nemzeti kinccsé vált örökségük. (Ezek a dolgok Európában sem lennének másképp. Vagy Amerikában.).
Hakodate-n keresztül indultunk Matsumae-ba, mely falucska palotakertjéről híres, tudniillik 250! fajta és     10 000! db cseresznyefa található itt. Azért is kezdtük északon, mert már május eleje volt, és mivel a virágzás észak felé "vonul", még itt szerettük volna elcsípni az eseményt. Minden precíz előrejelzés ellenére a virágba borulás késett :(. Legalábbis bizonyos fajtáknál. De a látvány-élmény így is katartikus volt.
Útközben volt első sátorhelyünk, de itt nem készítettünk semmi különös ételt. Mivel még igencsak hideg volt, a szezon is messze volt még, nem sokan voltak rajtunk kívül a "kempingben". Egy fiú bringával sátorban és egy pár lakókocsival. Igazából ők így szeretnek leginkább kempingezni. De így nagyon!

Ez a pár ízelítőt adott a japán vendégszeretetből! Bár nem nagyon beszéltek angolul, a hölgy mégis annyira szeretett volna velünk kommunikálni! Reggel, mikor megreggeliztünk egy padon, kint a hidegben és kimondtam kívánságomat, hogy most már csak a kávé hiányzik, felpattant a lakókocsi ajtaja, és a hölgy magassarkú papucsában a kezében két gőzölgő papírpohárral tipegett oda hozzánk (itt jegyzem meg, hogy a japók imádják a kávét! De erről majd később). Megsajnált minket a hideg miatt. Kb minden vágyunk így teljesült az út során. Induláskor még utánunk szaladt egy jópár adag onigirivel! Még meleg volt. Akkor vehette ki a rizst a rizspárolóból. Egy kis nori alga köré és kész!



Innen irány Sapporo, a sziget fővárosa! Híres isteni söréről. Merthogy itt ez is valahogy olyan jól esett. Talán tiszta vizeiknek köszönhető. De ez már a folytatásban szerepel majd!
Remélem tetszett a bevezető! Kérlek titeket, írjatok, hogy esetleg úgy tudjam alakítani a mondandómat, hogy  kiváncsiságotoknak is eleget tegyek!

DUPLA DÍJ! -KÖSZÖNÖM



Nagyon meglepődtem, hogy pár nap eltéréssel két díjat is kaptam. Vehetem beavatásnak? Drága Gitta és Szamóca, ne haragudjatok, hogy közös kereteken belül írok köszönetet ill. teszek eleget a kötelezettségeknek, de talán ki tudlak engesztelni titeket a közeljövőben induló kis bejegyzés sorozatommal! :)). Nagyon köszönöm nektek a díjakat!!!

[20100301.01kreatbloggerdij.jpg]
[kreativbloggeraward1.jpg]
A díjjal járó kötelezettségek:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról



7 dolog magamról? Igyekszem mértéket tartani, mert néha a végletek embere vagyok. Vagy túl szűkszavú, vagy pedig elveszek a részletekben, és nem bírom abbahagyni. Hoppá! Ez az első dolog!

2.Csak hogy témánál maradjunk: ez az étkezés dolog nálam egy soha véget nem érő folyamat. Gyerekkoromban nagy húsfogyasztó voltam, aztán a középiskola alatt egyre kevésbé ettem azt meg. Heti 1-2 alkalommal, és azt számon is tartottam. Hozzáteszem, vendéglátó suliba jártam és nem éppen korszerű ételek készültek ott akkoriban. Édesanyám ellenben egyre inkább a reform dolgokat próbálgatta a konyhában (száműzte az olajsütőt, jöttek a saláták stb.). Még hosszú évekig tartott a dolog, mivel szakmám révén azért csak megkóstoltam bizonyos dolgokat. De ez a kóstolás pusztán szakmai célú volt. Külön választottam a saját táplálkozásomtól. Olykor-olykor megettem egy kis halat, nosztalgiáztam egy szelet érlelt sonkával.
Kb. 2éve találkoztam a Ph csoda című könyvvel, ami nagy ébresztő pofont jelentett számomra. Addig el sem tudtam képzelni, hogy sajtok, tej, bor és társai nélkül éljek. És ahogy a zöld lötyit elkezdtem inni, tényleg megváltozott az életem! Egyszerűen nem kívántam az addig imádott élelmiszereket. Ez az életem egyéb szegmenseire is hatást gyakorolt, hisz' addig olyan körökben forogtam, ahol a csúcsgasztronómia volt a főtéma. Fájdalmasan ment először, de mára már könnyebben engedem el, tovább léptem. Illetve a jövőmet a meglévő tudás és az új tapasztalatok ötvözésében látom.
Tavalyi japán túránk párommal azonban még egy olyan esemény volt, amiről úgy gondoltam, része a gasztronómia, ezért mindent beengedek a testembe, de el is engedem ezeket. Meg nem bántam, de néha nehéz volt élő ételt találni. Hihetetlen, igaz? De ezekről az élményekről majd később. 
Ma a vegán életmódhoz állok már egészen közel, de még becsúszik egy-egy tejtermék. Tojás nyomokban, de nagyon kerülöm. Nem is szeretem. Következő állomás, a távolban pedig a friss élő ételek fogyasztása lehetőleg az ételek nagy arányában. (Mondjuk ez már most is így van :)  )
Mára azonban a természet védelme és harmóniája is szerepet játszik döntéseimben

 Elnézést, a hosszú 2-es pontért! A többiben behozom, vagy próbálom.

3. Imádom a kávét! Elnézést, ha sokkolóan hat, de ez még nem múlt el. Na jó, abszinens sem vagyok teljesen, de már nem esik jól, a bor is ritkán, néhány korty erejéig. De ezeket mind valahogy másként tekintem. De ez egy másik történet lesz. Mindenesetre a lényeg a minőség. 

4. Lételemem a természet. Túra, séta, beszívni a friss levegőt, csodálni a felhőket, bogyókat, gyógynövényeket gyűjteni...

5.Másik lételemem a jóga! De jöhet a futás, kerékpár, úszás, sízés...

6.Nagyon szeretek beszélgetni, "világot megváltani" baráti körben. Gyerekkoromban magamnak való voltam, egyedül szerettem játszani, elvoltam. Félénken, egymagam. De az elmúlt évek alatt valahogy kinyíltam. Kiváncsi vagyok mindenre és mindenkire!

7. Az utazás is nagy szerelmem! Hála édesapámnak, aki rengeteg helyre elvitt gyerekként, és később is eljuttatott távoli országokba, gyönyörű Paradicsomokba. Szerencsére (ill. ez nem szerencse kérdése) édes párom is bolygó hollandi. Nehezen tudunk egy helyben maradni. Szeretek elvegyülni, belelátni más népek életébe. Mennyire mások azonosságukban. Hisz mind csak emberek vagyunk. Jó belenézni "idegenek" szemébe, és ugyanazt az életet adó szikrát felfedezni, és akkor elmosolyodni...

Jöjjön a díjkiosztás:

Itt két díj szerepel, így arra gondoltam, hogy mindenki válasszon, melyik szimpatikusabb neki.

1. Nem tudom lehet-e külföldi blogot díjazni, de én mégis szeretnék egyet Averie-nek adni. Nem azért, mert nincs elég izgalmas magyar blog, de az övére elég hamar ráakadtam, és imádom olvasni. Energikus, változatos, egyszerűen csak úgy süt a vibráló egyénisége a képernyőn keresztül. 
Magyarok között kicsit gondban vagyok, mert kevésre jut idő. De lássuk csak:
2..Szabó Gábor blogja nagyon tetszik, sok hasznos infóval.
3.Napmátka oldala gyönyörű dolgokkal van teli! Gyakori vendég leszek!
Elnézést kell kérnem, de itt most megállok! Nem szeretném elkapkodni, sok blogot díjaznék még azok közül, akiket jelenleg olvasok, de ők már mind megkapták ezeket a díjakat, többszörösen. Gondolom a lényeg inkább az, hogy minél több új oldalt megismerjünk, megismertessünk másokkal Ez a megtorpanás inkább arra sarkall, hogy kutakodjak még. Úgy látszik, kicsit elakadtam a böngészéssel. És ha van rá lehetőség, esetleg később továbbítanám a többi díjat.


2010. március 5., péntek

ÉDESKÖMÉNY KRÉMLEVES ASZALT PARADICSOMMAL

Rájöttem, hogy a mindennapi "munkám" igencsak visszavesz teljesítőképességemből. Olyan érzés, mintha otthon kezdődne az igazi műszak! Amit valóban jólesik csinálni. De sajnos, nem mindig tudok szárnyalni, mert egész nap teljesen más jellegű ételekkel kell foglalkoznom. Bizonyára más lenne a helyzet, ha valami teljesen eltérő munkám lenne.
Azért tegnap mégis csak megszületett a finom vacsora!




Hozzávalók 2 főre:

2 db édeskömény
1 db kisebb avokádó
1 db kígyó uborka
csipet Himalája só
6-8 db koktél paradicsom
néhány csepp narancshéj olaj (elhagyható)
1/2 grépfrút leve
2 ek citromlé
friss kakukkfű
néhány csepp kaporolaj
)Pernod, elhagyható - nálam kimaradt)

A paradicsomokat megmossuk, majd negyedeljük. aszalótálcára (aszaló hiányában sütőlapra) helyezzük, megszórjuk a friss kakukkfűvel. Néhány órás aszalás után (sűtőben 50°c-n lehet szárítani nyitott sütőajtó mellett)   elkészült. Ízlés szerint lehet félig, vagy teljesen szárítani, minél inkább csökkentjük a nedvesség tartalmát, annál inkább koncentrálódnak ízei.  A kígyó uborka levét kipréseljük centrifugán (lehet, hogy a turmixolás és szűrés is megteszi). Az édesköményt megtisztítjuk, ha van zöld levele (remélhetőleg igen), akkor abból félre teszünk két szárat a díszítéshez. Két vékony szeletet pedig a paradicsomok mellé teszünk aszalódni, ezekből szintén dekoráció lesz. Ezután feldaraboljuk az avokádóval együtt, és összeturmixoljuk a grépfrút- és uborkalé hozzáadásával. Hozzáadjuk a sót. Jól lehűtjük.
Tálaláskor a paradicsom gerezdekkel díszítjük, illetve ezek töltik be a levesbetét szerepét. Ezen kívül elrendezzük rajta a szárított édeskömény szeletet, szárat, és meglocsoljuk néhány csepp kaporolajjal.
A Pernod -egy francia ánizs és fűszernövény likőr- fakultatív, de emlékeim szerint nagyon passzol hozzá, egy kevéskével ezért meg lehet bolondítani.
Az édeskömény remek C vitamin, magnézium és vas forrás: Ez utóbbit nem is gondoltam volna! Mindig keressük a természetes, vega vasforrásokat (jönnek nekem is mindig a hússal, májjal), hát itt van még egy!
Ahogy összekevertem a paradicsomot és az olajat a levessel, együtt a frissítő édeskés ánizs íz és az édes paradicsom isteni élményt nyújtott!

2010. március 3., szerda

AVERIE FÉLE CSOKI MOUSSE



Ezt meg kell osztanom veletek, mert fenomenális! Láttam, Annipanni is csoki kalandtúrán, de én nem vagyok egy nagy banánevő. Kérlek, ezt is próbáld ki, bár zsírosabb, de egyszer-egyszer bele kell hogy férjen.
Averie egy tündéri blogger Phoenix-ből, aki nem utolsó sorban jóga oktató is. Ez ragadott meg igazán ebben a blog írásban (és ezért szeretem az internetet is), hogy a világ bármely részével kapcsolatba kerülhet az ember. 100 év alatt micsoda távolságot tettünk meg minden dimenziót figyelembe véve! (persze ennek rengeteg hátulütője is van, de negatív gondolatokkal ezen az oldalon nem foglalkozunk, jobb amúgy sem) Tehát néhány kattintás, és ismeretlen ismerősökre bukkanhatunk. Tágul a tér és az idő, a képzelet, látókör.
Na jó! Nem szeretnék senkit még nagyobb izgalomba hozni!
Íme a recept:

2 db avokádó
1/4 kakaópor (nyers avagy a megszokott)
Agave szirup (vagy más édesítő) -az eredeti recept 1/2 bögrét ír, de az itthon kapható avokádó méretek nem indokolnak ennyi szirupot.
Az őrület fokozható reszelt narancs héjjal vagy annak olajával, vaníliával, esetleg chilivel, de levendulával is el tudom képzelnu. A lényeg, hogy ez egy alap recept. A többi a fantáziátokon múlik. (Én  már Vera tejszínhabját is hozzá képzeltem ..., majd talán legközelebb)
Mindent össze turmixolunk, és kész. Érdemes jól lehűteni, akár mélyhűtőben. Garantált a siker. Az avokádó ízét egyáltalán nem lehet érezni, az állaga is tökéletes.
Csoki imádóknak a kötelező kipróbálni valók közé tartozik!