2010. április 29., csütörtök

LENMAG TOAST, KÓKUSZKRÉM

Vettem néhány könyvet, ezt a receptet az Any's raw food-Dessertrs címűből kölcsönöztem némi változtatással.

Nagyon egyszerű, de mégis nagyon egészséges, és finom ropogós. Sok féle képpen variálható.


Hozzávalók kb 1 1/2 aszaló laphoz:
1 bögre lenmag- én vegyesen használtam világosat és sötétet
1 bögre csíráztatott hajdina
1/4 tk só
2/3 bögre szezámmag-én ezt is vegyesen használtam feketét és fehéret, hántolatlant
1/2 bögre mazsola
1/3 bögre líciun gyümölcs
1 1/2-2 bögre víz

A hozzávalókat összekeverjük és állni hagyjuk kb 20 percre. Ezalatt az idő alatt a lenmag megduzzad, ez fogja majd össze a többi hozzávalót is. Aszalóban (vagy sütőben) a kívánt keménységűre szárítjuk. Én kb 9 órát aszaltam,

Tölthető sós vagy édes krémekkel, zöldséggel, gyümölccsel. 

Szamóca inspirálására én egy kókuszos -lime-os krémet kevertem hozzá

Ehez (2 adaghoz):

3 ek hajdina csíra
3 ek kendermag
6 ek kókusz reszelék
1 csipet só
1/2 lime leve és héja
kevés víz. 
Ezekből krémet készítünk a turmixgépben.
Megkenünk egy szelet toastot, majd gyümölcsöt -jelen esetben banánt halmozunk rá. Lefedjük egy másik szelettel. Íme:

A kence nagyon thai-os lett a lime-mal és a kókusszal.

PADLIZSÁN BACON

Tudtam én, hogy lehet valamit kezdeni a padlizsánnal is! Bár már volt egy saját elképzelés, az aszalt padlizsán krém, ezt most a neten böngésztem ki. Először időigényesnek tűnt, de nem vészes.



1 db padlizsánból 3 tálcát pakoltam tele az aszalóban.
Ezt egy krumpli pucolóval vékony csíkokra vágtam (de legközelebb anagykonyhai szeletelővel készítem majd)

A pácléhez:

1/2 száratott chipotle chili - ez egy mexikói füstölt chili, aminek híján én egy thai chilit használtam
1/2 csésze víz a chili áztatásához, melyet min. két órát kell áztatni
2 ek juhar szirup -méz lett belőle
2 ek olíva olaj
2 ek szójaszósz
2 ek alma ecet- én nem szeretem az ecetet, citromlevet használtam helyette
1 tk chili por
1/2 tk piros paprika
1/2 tk római kömény
1 csipet fekete bors
1 csipet cayenne bors

A vékonyra szeletelt padlizsánt enyhén besózzuk, majd 1-2 órára félre tesszük, hogy levet eresszen. Ezután alaposan kinyomkodjuk  papírtörlő vagy konyharuha segítségével.
A pác hozzávalóit alaposan elkeverjük. Ebbe helyezzük a padlizsán szeleteket, lehetőleg egy légmentesen zárható dobozban vagy nejlonban, és 30-45 percig pácoljuk (én erre egy egész éjszakát hagytam).
A vékony lapokat az aszaló lemezeire terítjük, majd ropogósra szárítjuk. Az eredeti recept 24-48 órát ír, nálam ez kevesebb lett, úgy 10 óra. Gondolom attól függ, mennyire vékonyak a szeletek

Nagyon érdekes és dekoratív kiegészítője és ízesítője lehet bármilyen ételnek.

Ez lesz a holnapi salátám feltétje:)

2010. április 20., kedd

VEGYES HAGYMALEVES MISO-VAL

Párom vasárnap délután, a hétvégi nyersétel maratont követően megkérdezte, nem lehetne egy kis meleg levest?
Neki a miso is jó.



Volt zsenge  és beérett fokhagymám, újhagymám, még néhány levél medvehagymám. Utóbbi, és az új hagyma zöld végének kivételével mindent felaprítottam és egy kevés bio margarinon megfuttattam. Hozzáadtam kb 2 ek miso-t és felöntöttem tisztított vízzel. Mikor a misot el tudtam keverni, összeturmixoltam az egészet, és ekkor kevertem csak bele az újhagyma szárát és a csíkokra vágott medvehagymát. Másfél adag lett belőle, én csak megkóstoltam, s bár nagyon finom volt, egyszerűen nem kívántam. 


TÖKÖS MÁKOS RÉTES

Ezt már ki kellett próbálnom. Azért bele csempésztem egy kis Japánt, a hagyományos recepttől eltérően ugyanis Hokkaido tököt használtam. Ez kevésbé édes, mint a sütőtök, bár kicsit meginogtam, mert egy ismerősöm azt mesélte, a nagymamája spárgatökkel készítette. Legközelebb...


A rétestésztát is megpróbálom házilag készíteni legközelebb (bár az nem most lesz, egyre inkább beszippantanak az élő nyers ételek).
1 csomag bio réteslap
1 db Hokkaido tök
15 dkg darált mák
2 dl rizses szójatej (Spar)
csipet őrölt gyömbér
csipet fahéj
méz ízlés szerint. 
Bio margarin

A tököt legyalultam, és a többi hozzávalóval átforgattam a margarinon egy serpenyőben,  kissé felfőztem a szójatejjel. Ezután betöltöttem az előzőleg darált dióval megszórt réteslapokat, és feltekertem. Megkentem olvasztott margarinnal a tetejét és 180 °C-on pirosra sütöttem. Finom lett! Bevallom, kicsit féltem tőle, de nagyon gyorsan elfogyott az első rúd:)

Elnézést a képek minőségéért, de ezt bent csináltam a konyhán péntek este, siettem,hogy ne maradjak le egy kis szűk baráti összejövetelről, aztán az összejövetel végül is bent rekedt a konyhán. Így került sor a rétes gyorstesztjére is, amin még a "reformostól" tartózkodóknál is ötöst kapott:)


2010. április 18., vasárnap

ÉDESBURGONYA VANÍLIÁS SÓVAL, TÖKÖS SPAGHETTI

Erről nem lehet sokat írni, egyszerűen szuper!



Két főre 1 db édesburgonyát megpucolunk, vékony karikákra vágunk, elrendezzük egy tepsiben. Néhány csepp olíva olajjal meglocsolva (bár legközelebb ezt utólag fogom rátenni). 180 °C-on grillezzük míg kis színt kap. Tálaláskor vaníliás sót szórunk rá. Ebből nagyon kevés kell, tulajdonképpen nem sózunk, hanem valóban ízesítünk! Ezt a keveréket egyébként a Culinarisban vettük.



Tökös spaghetti:

1 db tök
4 db apró uborka
1/2 angol zeller
2 gerezd fokhagyma
2 szál újhagyma
1 csokor kapor
Kevés Himalája só

A tököt megpucoljuk, és csíkokra vágjuk egy "csíkozó! pucolóval. A többi hozzávalót összeturmixoljuk, illetve a kaprot külön felapríthatjuk, és bele keverhetjük utólag, így látszani fog a szószban.

 Mielőtt összekeverjük a tökkel a mártást, nyomkodjuk ki a zöldséget, hogy ne eresszen túl sok vizet.


2010. április 14., szerda

VEGÁN KEMPINGEZÉS JAPÁNBAN 3.

KUSHIRO TÓ, DAISETZUZAN NEMZETI PARK

Hol is tartottunk? Kushiro tó...

Amióta belekezdtem ebbe a sorozatba, még intenzívebben ragadnak magukkal nap mint nap a túra életérzései. Nem arról van szó, hogy álmodoznék, vágyakoznék (bár egyszer még visszatérek, az biztos), hanem egyszerűen bennem élnek a képek, helyek, emberek, és persze az ízek, illatok.


Néhány kirándulásra azért futotta időnkből a környéken. Neki indultunk a tó partján. Itt is, ahogy sok más helyen az országban közvetlenül a parton tört fel néhány évtizeddel ezelőtt egy hőforrás. Ennek köszönhetőek az onsenek -fürdők- és lábonsenek is a környéken, ahol a elgyötört utazó kiáztathatja fáradt lábait, már ha bele bírja rakni őket a tűzforró medencékbe vagy a forró homokba. De a feltörő gőzt és vizet nagyon okosan főzésre is használják:


Tojást főznek a kénes gőzben. Ezt azon kívül hogy tojás, már csak azért sem kóstoltuk meg, mert ötöt vagy tizet lehetett venni egy adagban, nekünk pedig egy is elég lett volna kóstolónak. Mindenesetre el tudom képzelni az ízét, így néhány jent is megspóroltunk. A helyiek mindenestre sáska módjára lepték el az elkészült tojást áruló görnyedt nénikét. Szóval a tojást nagyon szeretik. Hogyan tettük meg rövid időn belül a nagy távolságokat? Stoppal! Ez a hely a stoppolók mekkája, bár nem tolonganak az út szélén. Egyes régiókban pl tilos a stoppolás a busztársaságok jóvoltából. Ezek általában magán kézben vannak, és elegük lett az ingyen utazókból, mert drága buszaik üresen rótták az országutakat.
De szerencsére Hokkaido nem tartozik ezen régiók közé. Merthogy itt még busz sem járt. A stoppolás lehetőségét a Lonely planet című útikönyvben olvastuk, és nem tévedtek. Csak egyetlen kis részletről feledkeztek meg, melynek köszönhetően utunk során néha már kellemetlenül éreztük magunkat. Merthogy a japánok nem csak úgy felvesznek, és elvisznek egy darabig, míg utunk egyfelé tart, nem! Ők egészen célunkig visznek. Tulajdonképpen bármibe is kezdenek, azt kényszeresen be kell fejezniük. Tehát ha felvesznek, felelősséget éreznek, hogy célba is érjünk. Sok ilyen élményünk volt. Először nem tűnt fel, mert a házaspár, aki szuper terepjárójával felvett minket (kivételesen még angolul is beszéltek egy kicsit), megkérdezte hová megyünk, és biztosított afelől, hogy ők bizony ráérnek, úgyhogy szívesen elvisznek oda, ahová megyünk. Mindeközben még egy kis idegenvezetést is kaptunk. Vicces volt, hogy következő célunkhoz is ők vittel el, bár ők ismét másfelé tartottak volna. Ez az uticél egy fagyizo volt a semmi közepén. Egy tejgazdaság fagylalt üzeme. Ezt nem hagyhattuk ki, fagylalt friss tejből! Választani pedig képtelenség volt, na nem csak azért, mert nem értettük a kiírást, hanem mert annyira gusztusos volt minden. Nem agyon színezett masszákat, hanem pasztell, friss, eszméletlen finom fagylaltot árultak. Nem véletlen, hogy a parkoló folyton tele volt, jöttek-mentek az autók. A zöld teás talán itt vált kedvencemmé, de a puncs, csoki, dinnye mit tudom én mik helyett itt szezám, zöld tea, szójabab, kávé, helyi gyümölcsök ízeit rejtették a friss tejbe. Na dehát hol vagyunk még a vegán kempinegzéstől, igaz?


Elnézést, de nem vagyok képes rövidebbre fogni, mert az egész egy egységként él bennem. Még így is szűkszavú vagyok.
Annyit mondhatok, aki olasz ételre vágyik, ne utazzon Japánba! Egy kihalt kis városkában ért utol minket az éhség, és más nem lévén nyitva -mi bajunk lehet egy kis tésztától, gondoltuk-, ráfanyalodtunk egy magát olasz ételekkel reklámozó vendéglőre. Ezt az élményt nem szeretném feleleveníteni. 
Hideg élelmünket reggelire, vacsorára itt is, mint sok helyen máshol a benzinkút szupermarketjében vettük meg. Nagyon jól felszerelt kis üzletek ezek, én itt is képes voltam sok időt  eltölteni, és csak bambulni az oly szokatlan termékeken. Kis kiszerelésű salátát színes, gusztusos algákkal, onigirit, friss zöldséget mindenhol találtunk. De azért megkóstoltunk olyan csodákat is, mint amilyen a zöld teás csoki. Mmmm! Jó kis snacknek bizonyult a SoyJoy nevű szelet is, ami teljesen természetes alapanyagokból, sokféle ízesítésben mindenhol kapható volt. Nagyon felkapott termék lehetett. A túrázások alatt praktikusnak is bizonyult.


Az is egy érdekes kaland, ahogy harmadnap hajnalban a kempingből (ahol a szakadó eső miatt kivettünk egy bungalow-t, mely jégveremnek hatott azon az éjszakán) eljutottunk a kb. 15-20 km-re lévő vasútállomásig, ahol egyébként még egy utolsót merítkeztünk, legalábbis lábügyileg az állomáson kialakított onsenben. 
Soh sant a szállodában ismertük meg, ahol azt az ínycsiklandó vacsorát kaptuk. Nagyon szerényen vélekedett angol nyelvtudásáról, melyről kiderült, azért sok hetvenéves megirigyelhetné nálunk, egészségi állapotát és életkedvét pedig mégúgy. Ő tehát felkelt hajnalban, hogy eljöjjön értünk, majd elfurikázzon velünk az állomásra. És persze a japánoknál oly fontos szerepet játszó ajándékról sem feledkezett meg. Felesége cukorkákat, csodálatosan csomagolt evőpálcikákat és az akkor tomboló sertés influenzára való tekintettel maszkokat küldött nekünk. Ezt nem elemzem tovább, mert szívig hatoló dolgok ezek, mindenki érti, azt hiszem...

Innen Észak-Nyugat felé zakatoltunk Asahikawa-ig, ahol egy furcsa kempingben töltött éjszaka után az Asahidake Nemzeti Parkba indultunk. Miért volt furcsa ez a kemping? Mert kb olyan volt, mintha ma kimennék a Városligetbe, és a tó mellett felvernék egy sátrat. Azzal a különbséggel, hogy volt néhány sütögető hely, wc, és szabadtéri mosdó, ami tulajdonképpen a sütögetés elő- és utokészületeinek színtere volt. Ide is stoppal érkeztünk a városból. Sofőrünk, egy ifjú hölgy teljesen fel volt ajzva, hogy nem tudja pontosan, hol is van a kemping. Biztosítottuk afelől, hogy meg fogjuk találni, semmi gond.

Éppen a nagy ünnepi hét, a "Golden week" utolsó napja ez, s itt északabbra éppen hogy megbontották szirmaikat a cseresznyefák virágai. Ünnepség közepébe csöppentünk: "Dzsingiszkán"! legalábbis valami ilyesmit értettünk. A virágzást, a tavasz beköszöntét megünnepelve kisereglettek a fiatalok: gitároznak, énekelnek, labdáznak, frizbiznek és bárányt (!) sütögetnek. Erről szól a "Dzsingiszkán". Mi a nagy mulatság közepette sátrat verünk, de szerencsére nem néztek ránk nagyon furán. Távoztukkor a hátrahagyott parazsaikhoz közel ülve melengettük magunkat. Jéghideg vizes mosdás a kinti csapoknál -Uaah!-, és irány a hálózsák. Hajnali ébredés, miénk a park összes madárcsicsergése és cseresznyefavirág illata, ingyen. Ajándék!


Finom salátát reggelizünk, majd nekivágunk a nemzeti parknak. Ja, csak még útközben találtunk két hatalmas kígyót. Jó, hogy nem előző nap találkoztunk velük, nem hiszem, hogy aludtam volna egy percet is.

Daisetzuzan Nemzeti park, Asahidake...

Ez egy télen-nyáron látnivalókban gazdag vidék. Fő attrakciója a még bőven hófödte Asahi csúcs, egy vulkán. Sörgyár is kölcsönvette nevét, bár nálam a Kirin vitte a prímet. Tulajdonképpen csak néhány szálláshely található a hegy lábánál. Ezek közül mi egy hostelben szálltunk meg, ami a legpazarabb európai síhelyek szállására emlékeztetett. Mindez kb 5000 forintért!


Gyönyörű faház sok fénnyel, kilátó toronnyal, és felejthetetlen személyzettel. Néhány fiatal alkalmazott munkamegosztásban dolgozik, tehát együtt takarítanak, együtt főznek, és a háttérből csak kacagásokat hallani. Szívvel-lélekkel benne voltak minden cselekedetükben. S éppen ezért voltam kész megenni a húsos vacsorát, mert valami olyan energiával töltött hely volt ez, hogy áldottnak éreztem minden falatot. Sőt! Finom volt! Nem tudom, ki mit gondol az ilyen jellegű befogadásról, de én azt hiszem, hogy néha a hús- és egyéb mentességünket is el kell engednünk, hogy készek legyünk bármit befogadni. Hagyjuk, hogy áthaladjon rajtunk minden. Amire nincs szükségünk, azt úgyis elengedjük. De szerintem többet ér egy ilyen szinte vibráló húsétel, mint egy mondjuk "döglött", vegyszeres, negatív gondolatokkal elkészített saláta. De ez annyira látszik egy ételen, nem igaz? Ti mit gondoltok erről?

Itt még -bár lecsengőben, de- síszezon volt, kicsit fájt is a szívem. De nem maradtunk kihívás nélkül: nekiveselkedtünk a 2290 méteren lévő csúcsnak. Néhány eszközt kellett bérelnünk: csizmákat, hótalpakat és botokat (ezt grátisz kaptuk). A lanovka 1050-ről 1600 méterig vitt fel minket, ahol felcsatoltunk, és a Delta egykori bevezető képeit megidézve nekivágtunk az útnak az 1-2 méteres hóval fedett hegygerincen.
A kép jobb oldalán látható gerincen haladtunk felfelé

Fortyog a vulkán

Tulajdonképpen ez egy 4 km-es út volt fölfelé, de nagyon szigorúan felhívták a figyelmünket, hogyha bármiféle időjárás változást érzékelnénk (épp sütött a napocska), akkor azonnal induljunk vissza. Viszonylag meredeknek tűnő oldalon mentünk felfelé, majd kb félúton le kellett vennünk a talpakat, mert a hó elfogyott, helyette a vulkanikus, kavicsos talaj maradt. Ez még nagyobb kihívást jelentett, mert sodródtunk lefelé, az amúgy sem túl kényelmes csizmákban. 10 méterre kerültünk a csúcstól, amikor egyszercsak megindultak felénk a felhők. Hihetetlen gyorsan száguldottak a hegy felé. Így kénytelen-kelletlen meghoztuk a döntést: visszafordultunk. Lefelé sietnünk kellett, nyomunkban volt a köd. Tapasztalatunk nem lévén jobbnak láttuk nem hősködni, hanem megfogadni a jó tanácsot. Büszke is volt ránk a látogatói center alkalmazottja, hogy ilyen jól döntöttünk. Nem mindig az a lényeg, hogy elérjünk a csúcsra. Azt is el kell tudni fogadni, ha nekünk most egy köpésre a 2290 métertől vissza kellett fordulnunk. Ez a túra azonban meghatározta további utunk ritmusát: megmászható vulkánokat kezdtünk keresni, hogy felkészülhessünk a Fujira. Rendszeresen futottunk, tornáztunk, edzettük magunkat.
Miután visszatértünk a szállásra egy finom tea után a hostel saját, természetes forrásból táplálkozó (ez szinte mindenhol így van) onsenjében kényeztettük elfáradt testünket. A szabadtéri medence a hó borította kert fái alatt végtelen nyugalmat és ellazulást nyújtott. Beavatáson estünk át...

Első lépés az alapos lemosdás

Ezután jöhet a merülés...

Majd következett a vacsora:

Burger! Ez volt az a bizonyos hús, aminek elfogyasztása hihetetlen élményt nyújtott. Tényleg vibrált az egész szett (mert hát ez nem csak egy egyszerű fogás volt). A húson kívül káposzta saláta, az elmaradhatatlan japán retek, párolt és savanyított zöldségek, csőben sült halcsoda, kevés tészta, és persze rizs és miso leves. Ez utóbbiak nélkül nem létezik étkezés. A zöld teáról nem is beszélve. Ezek tulajdonképpen már önmagukban is elegendőek lehetnének.
Mindent összevetve ez egy csodálatos hely volt. Legszívesebben itt maradtunk volna dolgozni ezekkel a fiatalokkal.


2010. április 12., hétfő

FEKETE SZÓJABAB FASÍRTOK CSALÁNOS MEDVEHAGYMA MÁRTÁSSAL

Ez volt az első aszalt fasírt próbálkozásom. Ebből a fekete szójababból szerettem volna mindenképp készíteni valamit, lehetőleg nyersen. Két napon át csíráztattam. Ezután azon gondolkodtam, hogy mi lenne a jobb: megpároljam csak egy nagyon kicsit, vagy egyből feldolgozzam nyersen, ahogy van. Végül is utóbbi mellett döntöttem, hiszen az aszalóban is éri hőhatás, gondoltam, ez elegendő lesz. 


A massza önmagában is isteni lett, amit szerintem az 1 db alma hozzáadásának köszönhet, kissé édeskéssé- fanyarrá tette.

Hozzávalók:
Kb 2 bögre csíráztatott fekete szójabab
1 db alma
6 db kelkáposzta levél
4-5 db medvehagyma levél
Szójaszósz
Cayenne bors

Mindezt összeturmixoltam. Így kencének is fel lehet használni kenyérfélékhez, vagy mártigatósnak.


Kis gombócokat formáltam belőle, és az aszalóban nem szárítottam ki teljesen, a belseje nedvesebb maradt.

Ehhez a párom salátát készített, amire kevés olíva és tökmagolajat és egy kis citromot raktunk. 
Az öntethez pedig 
csalánt (most már nyersen, Mert gondoltam ha Szamóca túlélte, mi is túl fogjuk:) )
Medvehagymát
Áztatott napraforgómagot
Kevés vizet és
Himalája sót
Citrom levet pürésítettem össze. 
Nagyon gyorsan oxidálódik, de az ízélményen ez mit sem változtat:))



Nekem nagyon ízlett. Alig várom a holnapot, mert maradt egy kicsi, de ettől a héttől újra bevezettük a heti egy lénapot (így böjt után még könnyebb, sőt! annyira kívánja a szervezetem), úgyhogy csak holnap rendezzük a sorsát.

ITT IS MEDVEHAGYMA!

Őrület, micsoda sikersztorit tudhat magáénak ez az erdők rejtekén lelt zöld csodalevél!
Már kezdtem aggódni, hogy itt nem lesz! Kerestük már néhány helyen, de erre felé alig ismerik. Aztán az egyik nagyon kedves vendégünk emlékezett egy régi lelőhelyre, hát... attól tartok mára teljesen szemét borítja az egykori tisztást, ahol ő valaha medvehagymára lelt. Borzalmas szégyen ez az emberre nézve.
Végül is maradt a zöldséges :(

Azonnal neki is álltam a feldolgozásnak:

Medvehagyma olíva olajban

Medvehagymát felaprítottam és extraszűz olíva olajat öntöttem rá. 

Medvehagyma pesto

Medvehagyma
Áztatott dió
Kevés Himalája só
Extraszűz olíva olaj

Az előző évekkel ellentétben most nem turmixoltam össze a hagymát, hanem felaprított, hogy ne legyen olyan pépes. A diót összeturmixoltam az olajja, és ezt kevertem össze a zöld levelekkel.

Sokat megettünk csakúgy étel kísérőjeként is, de van még néhány ötletem, azok is hamarosan felkerülnek. 

2010. április 8., csütörtök

CSALÁN FŐZELÉK

Egyetlen oka, hogy nem nyerssel kezdem, hogy a csalán nyersen azt hiszem nem esne jól. Évek óta vágytam, hogy kipróbáljam. Teának gyűjtöttünk már, és persze sokkal finomabb, mint a bolti. Amennyire utáltam gyerekként -anyukám fogyasztotta mindig-, hát annyira megszerettem később. 
A főzelék sem okozott csalódást. Annyira isteni, édeskés, zöld íze lett, hogy a következő adag fóliában vár a hűtőben.

Semmi különlegeset nem csináltunk,csakúgy mint egy klasszikus spenótot, megfonnyasztottuk fokhagymával egy kis olajon, egy kis telj.kiőrl. tönköly liszt, rizses szójatej (Spar), víz, leheletnyi só, kis rotyogás és kész. Tulajdonképpen próbából csak egy kis szósznyi mennyiséget készítettünk, de nagyon finom lett. Ennek a szüretnek a másik feléből csalános cukkíni főzelék készült ("kipucoltam" a mélyhűtőt, mert őszre már annyi cukkínit ettünk, hogy elég volt. Lekvár is van még dögivel, vagyis inkább chutney, csakhát nem fogy). Ezt is fokhagymával, só helyett pedig szójaszósszal készítettem.



Nehezen indul a böjt utáni hét, mert igen csak leegyszerűsödtek az étkezések. Eldöntöttük, (bár már többször megfogalmazódott, dehát a közös családi eseménynek hangulata van), hogy elhagyjuk az esti evést. Inkább megpróbálunk vagy innkább próbálok késő délután ebédelni, utána már nincs szükségem semmire. Párom is egyetért, csak nála az ebéd kissé rendezetlen, mert csipeget erre arra, rohangál, és az evésre nem mindig szán vagy tud szánni megfelelő mennyiségű időt. Tehát így nála is indokolt az esti étkezés kihagyása. Igazából most annál a szakasznál tartok, hogy a böjt előtti életbe (munka stb, de főleg a munka, munkahely) bele tudjam illeszteni az új igényeimet. Igyekszem megtartani a tudatosságomat.

Azért sali is került az asztalra a csalán mellé


Mindezt csak zárójelben, mert most már nem a böjt a téma, de annyi újat, jót hozott, amivel nem is terveztem, így még nagyobb ajándékot jelentenek ezek a tapasztalatok.

KÓKUSZOS MANDARINOS ASZALT KEKSZ



Az előző bejegyzésemből kimaradt, hogy a leegyszerűsödött étrenden kívül más oka is volt az elmaradozásnak. Ez a csodaszép bio hokkaido tökről jutott eszembe (jó, hogy rájöttem, itt is van egy félig bio stand a piacon-bár eddig is ott vásároltam, ha éppen nem őstermelőknél), ami mostanra majdnem rám rohadt.

Annyi tervem volt vele, csakhát a nagy kutyasétáltatásnak kedden az lett a vége, hogy a három vizsla (mert hogy többed magunkkal vágtunk neki a szőlőknek) bolhás lett.


Őrület! Egy bozótoktól takart kereszthez másztunk fel, ahonnan mesés kilátás nyílt Eger völgyére, csakhát a róka is épp ezt a helyet szemelte ki relytekéül. Bolhát még nem láttam -városi gyerek lévén-, de egyből tudtam, hogy a bogár tömeg, ami a nadrágomon szaladgál, az bizony csak bolha lehet. Nem vagyok finnyás, de az élősködő rovarokat egyszerűen nem bírom. Hiába, vannak rossz emlékeim. Igyekeztem higgadt maradni, dehát bolhás kutyám még nem volt. És valahogy az ápolatlanságra asszociálok az ilyen problémák kapcsán. Na mindegy, végül is gyorsan megoldottuk a problémát, a kullancs kioperálás viszont, mert persze az is volt, bár ez szerintem hétvégi termés lehetett a mérete alapján már belekerült vagy másfél órába. Szóval mindig jöhetnek váratlan események, ilyen az élet. C'est la vie!

Vizslák...

Tehát a keksz! A recept forrása egy olasz oldal. Érdekes ez a gyűjtő oldal, nekem ennek a hölgynek tetzsenek leginkább a receptjei. Most nem változtattam sokat a recepten, de vannak vele terveim. Istenien illatos és zamatos mandarinokat kaptam hozzá.  

1bögre áztatott kesudió
1 mandarin leve és reszelt héja
3 ek kókuszliszt (én kókuszcsipszet raktam bele)

Mindezt összeturmixoljuk, aszaló műanyag lapjára kis kekszeket halmozunk, majd kb 10 óra alatt kiszárítjuk.
Nagyon izgalmas ízek!

2010. április 2., péntek

LÉBÖJT 7. NAP

Elérkezett az utolsó nap!
Már említettem, hogy ezt a napot én már nagyon ráadásnak éreztem, készen álltam visszatérni a Föld nevű bolygóra. Kicsit kezdtem is nyűgös lenni délután, mert tulajdonképpen már reggeltől korgott a gyomrom, és ha jól tudom, ez jelzi azt, hogy a szervezet túl van a tisztításon. Lehetne ezen vitatkozni, mert nyilván folytathatnám még sokáig, de nem is voltak erős tisztulási tüneteim. Az első napi fejfájásom (ami tulajdonképpen az azt megelőző két nap folytatása volt), kisebb gyengeség (ez szerintem normális az átállásnál), minimális lepedék a nyelven... Tehát azt gondolom, hogy a szerveim remekül elvégezték a dolgukat, és talán nem mérgeztem magam olyan mértékben, hogy megterheljem a szervezetemet. 

Reggel nem kívántam egyik szokásos szertartásomat sem, így egy vesetea után olvasgattam, és töltekeztem az ablakon beáradó napfényből. Megittam egy grépfrút higított levét, mézet már egyáltalán nem ettem ma. Munka után a szokásos séta Bertával, de most nehezen bírtam vele -egyébként rendkívül szófogadó, és alázatos kutya-, mert szerintem érezte a hangom gyengeségét, amit az elmúlt napokban vettem észre magamon. A fütyülés is halványan ment csak, úgyhogy kissé zabolátlan volt a drága.
A szokásos 3 liter vizet és egy kamilla teát is elfogyasztottam. És jött a nap méltó befejezése: egy jóga óra! Bár annyi erőm nem volt, mint szokott, de elég jól bírtam, és rendkívül jól esett. Mivel most minden test- és egyéb érzet felerősödött, sokkal intenzívebben tapasztalhattam a hatásokat is.

Remélem nem bontránkozik meg senki, de ezután én tényleg úgy éreztem, hogy egy igazi zöld turmix jól esne már. A szinte vákumban lévő gyomrom már vágyott rá. Így, most rostjaival együtt egy 1/2 almából és néhány spenótlevélből híg turmixot készítettem, és nagyon tudatosan, minden kortyot ízlelve és a gyomromig követve fogyasztottam el. Úgy éreztem, visszatértem! Hatalmas örömérzet ötltött el! Mintha egy hosszú út után érnék haza.

Ezután átgondoltam és megterveztem a felépítő napok rendjét. Ilyenkor kell igazán észnél lenni! Ezeknek a napoknak döntő szerepe van a böjt eredményét illetően. Az egyik legfontosabb a só kerülése! Ezen kívül természetesen a fokozatosság, lehetőleg nyers koszt, akinek ez problémát okoz, só nélküli könnyű zöldség leves. Természetesen ilyenkor lehetőség nyílik egy új életmód kialakítására, amire én tulajdonképpen nem törekszem, esetemben inkább ez a böjt hozzásegít az elkezdett úton való gyorsabb előrehaladáshoz. Nevezetesen a nyersétkezéshez. A vissza állás kb 3 napot fog igénybe venni.

Milyen változások történtek velem az egy hét alatt? Fizikailag: elsődlegesen szembe tűnő a testsúly csökkenés. Mérlegem nincs, de kb 4-5 kg lehet. Ennek gondolom jó része víz. Hihetetlen, mennyi vizet megköt a test! Ennek én nagyon örülök, mert azt hiszem, ez az ideális súlyom. Persze azért, hogy ha nem is teljesen, de nagy részben így maradjak, sokat kell majd dolgozni. Kitisztult a szemem, a légzésem, puhább lett a bőröm, energikus vagyok (mondjuk ez sem volt nagy probléma), és most már teljes meggyőződéssel állíthatom, eltűnt a fogkövem. Még néhány ezer forintot is megspóroltam, amibe ennek kezelése került volna. A z egyéb egészségügyi költségekről nem is beszélve, amit abban az esetben kellene kiadnom, ha nem az egészség  tudatos megőrzésének híve lennék . Hirtelen nem is jut más az eszembe, de száz szónak is egy a vége, nagyon jól érzem magam.
Lelki, szellemi síkon is sok mindent elengedtem, átéltem. A tegnapi napom kissé drámai volt ilyen szempontból egy ismerősünk története kapcsán, de a részletek nem idevalók. A mostani állapotomat ma nem hazai szező írásával festem le, Paulo Coelho-tól idézek:
(Előljáróban még annyit, hogy ezen sorok mondanivalója eddig is meghatározták az utamat, de most újabb megerősítést kaptam)

A fény harcosának nincsenek úgynevezett "elvei".
Van viszont egy útja, amin végig akar menni,
és amihez mindig megpróbál alkalmazkodni.

Ehhez az alkalmazkodáshoz kaptam most újra erőt. Mert vannak időszakok, amikor annyi dolog történik az emberrel, hogy nehéz mindent idejében feldolgozni. Ezek felgyülemlenek, és blokkokat képezve gátolják a simulékony tovább áramlást. Most kimostam ezeket a gátakat. Tovább zuboghatok, mint a patak, s egyszer talán  ismét folyóvá erősödöm új medremben.

Most a környezetemre is több energiám lesz, többet foglalkozhatok másokkal is. Amit egyébként nagyon szeretek csinálni.

Köszönöm, hogy velem voltatok, hogy követtétek az eseményeket, és türelmesen vártatok a hamarosan folytatódó ételkészítési próbálkozásaimra illetve a japán sorozatra. Hamarosan visszatérek negatívból pozitívba, és jelentkezem a receptekkel!
Mindenkinek áldott, szép Húsvétot kívánok!



2010. április 1., csütörtök

LÉBÖJT 6. NAP

Ma tényleg igyekszem rövidre fogni.
Megvolt a napi:
3 l víz,
1 l tea,
1 tk méz
A gyümölcslére ma nem vágytam.
Nagyon frissen ébredtem, kipattantam 4:27-kor az ágyból, míg párom, aki bár vegánt, de jól bevacsorázott este, alig bírt felkelni. Reggel a szokásos események... Ma megismételtem a beöntést, eredményesen. Légzés és jóga is megvolt, kevés munka, egy olasz óra, és egy jó kis séta Bertával. Este pedig színház. A hétköznapokban nem járok ám ennyit színházba, csak most így jött ki.

Egyszerűen kicsattanok. Bársonyos a bőröm, nem tudom lehet-e, de a kevés fogkövem is mintha kopna. Nem érzem már gyengének sem magam. És a ph mérésem eredménye: lúgos kémhatás! Szóval úgy érzem, kész vagyok, de mivel kitűztük a hét napot, így mind Szamóca mind pedig saját magam kedvéért végig csinálom. Túl vagyok a vízválasztón, eddig legtovább 5 és 1/2 napig bírtam.

Rengeteg víz és gondolom zsír is távozott a testemből, ez meghatározza további sófogyasztásomat is. Egyszer Gittának volt egy érdekes írása a sóról, és továbbra is tartom a véleményem, de a mennyiség nagyon fontos.

Egyetlen kellemetlenségem délután kezdődött: elkezdett fájni a szájpadlásom, majd később a felső állkapcsom is. Gondolom, hiányzik a rágás. 

Jó választás volt Szepes Mária Mágiák könyve, remek az időzítés egy új, letisztult kezdetnek. Bár sokat nem olvastam sajnos, de örülök, hogy volt időm pihenni. 

Tehát letisztultam, kiürültem. Áttetsző vagyok... Hagyom, hogy átjárjon a levegő, megengedem magamnak, hogy megérintsenek az áramlatok. Elengedtem a nehézségeimet, gondokat, megbántódásokat, remélem a kishitűségemet is. Új erőt gyűjtöttem, s újult erővel folytathatom majd Utamat.

Weöres Sándor
Az Igazságról

A szavak különlévők és gyöngysor-szerűek,
a dolgok összefüggők és halom-szerűek.
Ezért a szavak és a dolgok csak súrolják egymást.
A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan.
Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg,
tehát csak önmagadtól.
Tedd alkalmassá lelkedet arra,
hogy az igazságot tudhasd benne.