PAPRIKAKRÉM ZSÁZSÁVAL

Ez egy nagyon egyszerű kis krém napkekszre kenhető vagy zöldségekkel is fogyasztható, de  szerintem kenyéren is megállja a helyét.

20 dkg hántolt napraforgómag
1 db nagyobb, piros színű kaliforniai paprika
1 gerezd fokhagyma
1 tk pirospaprika
1 ek citromlé
Himalaya só
petrezselyemzöld
zsázsa csíra

A magokat érdemes beáztatni (bár én ezt most kihagytam).
A paprikát összeturmixoljuk, majd hozzáadjuk a többi összetevőt a zöldeket kivéve, és mindent összeturmixolunk. Gondolom aprító gépben egyszerűbb, de nekem ilyenem nincs. Az aprított petrezselymet és a csírát ezután keverjük a krémbe.
Legjobb, ha frissen készítjük, 1-2 napig hűtőben tárolhatjuk.

EPER ÉS BAZSALIKOM, BODZA ÉS A LEÁNYKA MEG MINDEN AMI BELEFÉR...

Mindent hétvégére sűrítettem, így ömlesztve kell dokumentálnom az elmúlt napok ízeit.

A bazsalikomos eperfagyit már rég dédelgettem magamban, ez volt az egyik ötlet a fagyitorta versenyre, de végül mégis a spontánabb orgonás-mákos változatot választottam. Most hétvégén viszont megszületett. Ezzel kezdtük a vasárnap reggelt. Vicces, hogy fagyit reggeliztünk. De az alapanyagokból kiderül, hogy ez tökéletes reggelire, nassolni, desszertnek vagy akármikor.

Hozzávalók 2 személyre

2 db banán feldarabolva és lefagyasztva (én előző este tettem be a mélyhűtőbe)

15-20 dkg eper

Friss bazsalikom

Mindent összeturmixolunk. Ha előre fagyasztott banánból készítjük, akkor egy könnyen kanalazható állagot kapunk. A párom a fagyit kissé olvadtan szereti, úgyhogy neki ez éppen így volt tökéletes. Le is fagyaszthatjuk a krémet, ez esetben nem szükséges előre lefagyasztani a banánt. Utóbbinál talán használhatunk kicsit több bazsalikomot, mert alacsonyabb hőmérsékleten kevésbé intenzívek az ízek.

A következő desszerthez magyarázkodom egy kicsit.

Fehérboros tésztában sült bodzavirág leányka öntettel (de legalább vegán)

Erről szintén régóta álmodoztam. Amint eldöntöttük a bodzabokor sorsát (fele virágot virág formájában használjuk fel, másik felét hadjuk beérni, azaz hozamot korlátozunk :)) ), tudtam, hogy eljött az ideje ennek az ételnek.
Első körben a kedvenc magyar pezsgőm jutott eszembe, de aludtam rá néhányat, és rájöttem, hogyha már itt vagyok Egerben, mi sem természetesebb, mintsem hogy egy szép helyi leánykával kellene párosítanom a virágot. Egy talajból tápláloztak, egy levegőt szívtak, és nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget. A választás gyorsan ment:

Igaz, az Orsolya pince nem egészen egri, hanem ostorosi pincészet, de Ostoros (ahol egyébként a veteményesünk is található) szinte már összenőtt Egerrel, ennyi engedményt talán tehetek a minőség kedvéért. Ez egy családi pince, ajánlom figyelmébe minden borkedvelőnek. SZép, kézműves borok készülnek itt. A címkék is nagyon kedvesek, melyeket egy rajzszakos talán már nem is olyan kislány, Ferenc Réka készít. Ezt is ajánlom figyelmetekbe. Itt tehát Isten keze van a dolgokban. Gazdag tartalom kívül és belül egyaránt. Talán annyiban ütött el az elképzelésemtől ez a bor, hogy egy picit több frissességet vártam, vagyis inkább terveztem a bodzához. De illatossága, zamatossága önmagáért beszél. 

Térjünk rá végre az elkészítésre.

A bodzavirágot leszedtem, és egy vegán tésztába mártva bő olajban kisütöttem. Egyébként már az olajban sütögetés is fizikai fájdalmat okoz, de gondoltam, egyszer belefér. 

A tészta tehát:

Teljes kiőrlésű tönkölyliszt

kukorica keményítő

muscovado cukor (a magas hőkezelés és az erőteljes aroma miatt nem mézet használtam)

Leányka

víz

1 csipet só

A tésztának palacsinta tészta állagúnak kell lennie.

Az öntethez:

1/2 l rizstej (én vízzel vegyesen készítettem, azért lett kicsit sötétebb)  

muscovado cukor (ez adja a barna színt)

1 rúd vanília

citromhéj reszelve

keményítő

Leányka

Egy pudingnál hígabb állagú öntetet készítünk. Ezzel tálaljuk a forró virágernyőket:

Finom volt. Nagyon kellemes volt a forró tésztát áthatóbodza aromája. Egy jó tanács, mértékkel. Én megsínylettem egy kicsit, mert ezt ebédeltem délután négy órakor, amikor is már nagyon éhes voltam. Bár óvatosan álltam neki, üres gyomorra -főleg hogy nem vagyok ilyesmihez szokva-,  hát szenvedtem egy kicsit. Úgyhogy próbának jó volt, kellemes a finom leánykával, de azt hiszem a nyersek jobban esnek nekem. Van még néhány ötletem a bodzával, úgyhogy folyt.köv.

A borról lenne néhány gondolatom. Talán örök kérdés marad bennem, hogy Igen vagy Nem.Tisztelem és szeretem. Csodálatos az út, melyet a szőlő bejár míg az asztalra kerül. Benne van a föld, a nap a levegő, az Isten munkája és a kétkezű emberé is, aki alázatot gyakorol. Elfogadja azt, ami megadatik, és hálát ad érte. A legszebb borokba kóstolva fantasztikus világ nyílik meg előttünk. Mosolyt varázsol arcunkra. Nem írok regényeket róla, mert ezt élni, érezni, tapasztalni kell. De legfőbb a mértékletesség. Ez jelenthet egy pohárkát, vagy többet, vagy akár csak egy kortyot is. 

Én most valahol itt tartok. Néhány korty éppen elég ahoz, hogy átéljek egy bort. Ha éppen úgy alakul. Ez is azon dolgok közé tartozik, melyeket előbb vagy utóbb el kell tubni engedni. Ez lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, nehogy azt gondolja valaki, hogy alkoholista voltam, és anonym elvonóra járok. De ragaszkodunk dolgokhoz az életünkben, feleslegesen. Helyekhez, emberekhez, tárgyakhoz, szokásokhoz. Azt hisszük, ez ad biztonságot. Félünk a szabadságtól, hogy választhatunk. Igen, de annak következménye is van. Talán ezt nem akarjuk vállalni. Ha szabadok vagyunk, Önmagunk lehetünk. Vállalhatjuk Önmagunkat. Nem kell egy szerep mögé bújni, amit már ismernek, és megszoktak körülöttünk, magunk is megszoktunk. Pedig az örök változás Jó! Hiszen körülöttünk is minden változik, miért akarjuk elfeledni ezt?

A következő próbálkozás az uborka chips volt. Averie-nél találkoztam többször a fodros kel chips-szel, abból szültem spontán az ötletet.

Készítettem egy öntetet,

1/2 csésze mandulából

petrezselyemzöldből

1 tk hatcho miso-ból

cukkíni léből (ezt vízzel is lehet helyettesíteni)

A fürtös uborkát félbe, majd vékony szeletekre vágtam, bele mártottam az öntetbe, majd aszalóban néhány óra alatt megaszaltam (teflex lapon).

Saláták kiegészítője lehet változatosságként, de önmagában is fogyasztható.

Mire nem jó ez a rossz idő? Kétféle krékert is készítettem: édeset és sósat

Olivás krékerhez:

3 db közepes cukkíni

1/3 csésze őrölt lenmag

1/2 cs. áztatott vagy csíráztatott hajdina

néhány szem fekete olíva bogyó

füstölt paprika (a Culinaris-ból, ez egy fantasztikus fűszer)

marokkói fűszerkeverék

A zöldséget aprítottam, a hajdinát pépesítettem, és össze kevertem mindent, majd 9-10 óra alatt készre aszaltam. 1 tálca lett belőle.

A másik chilis -mézes lett:

Itt csak a fűszerek változtak az előzőhöz képest (és persze az olívát is kihagytam).

2-ek méz

1/2 db thai chili

füstölt paprika

citromhéj

csipet só

Az eljárás is ugyanaz volt. Remélem azért kitart egy darabig.

SZEGFŰGOMBA, HUMMUSZ, KERTECSKE...

A tavasz már csak ilyen. Nem csak a természet kapcsol teljes gőzerőre -naponta látjuk egyre csak burjánzani a növényzetet-, hanem körülöttünk is minden "beindul". Észre sem vesszük, és csak megyünk, tesszük a dolgunkat, mégis úgy tűnik, semmire sem jut idő. Pedig csak arról van szó, hogy kimerészkedve téli vackunkból egyre több a feladat. Az energiánk is több, az egy napba sűrített órák száma azonban sajnos nem változik. Így történhetett az is, hogy alig jutok gépközelbe. Az írnivaló viszont csak gyűlik, gyűlik.

Bele is csapok a közepébe.

Miután néhány évvel ezelőtt elolvastam a Ph csoda című könyvet, teljesen lemondtam az általam addig imádott gombákról. Érdekes, nem okozott nehézséget. Egyébként mindig is inkább a vadon termő gombákat kedveltem.

Az elmúlt időszakban az élő ételes forrásokat böngészve rengeteg gombás ételre leltem, kissé meghökkenve. Úgy gondoltam, egyszer-egyszer én is beilleszthetem a hétköznapokba, belehalni csak nem fogok (persze gombája válogatja :)). Túrázásra nem volt alkalmunk, így a piacon vettem egy kis szegfűgombát.

Mindenképpen valami aszalt dologra gondoltam, nemrégiban vettem egy csodálatos könyvet Matthew Kenney  -től, amiben sok gombás megoldás van. Amit innen kölcsönöztem, az annyi, hogy bepácoltam a gombát. Hogy mibe, az valami spontán suggalatra jött:

1 ek reszelt gyömbér

1 db citrom reszelt héja

1 tk Tamari szójaszósz

3 ek extra szűz olíva olaj

1 tk aprított rozmaring

3 csipet vaníliás só (ez tengeri só -fleur de sel- vaníliamagokkal keverve, isteni!)

Mindezeket összeforgattam a kb 20-30 dkg tisztított szegfűgombával, majd 35°C-on kb 4 órán át aszaltam.

Pont azt kaptam, amit szerettem volna: egyik fűszer sem dominál, mind csak aláfestik a gomba bukéját mind illatban, mind pedig ízben. A vanília kellő édességet ad, ami szerintem nagyon passzol a gomba intenzivitásához, de a gyömbér és a citromhéj kellőképpen ellensúlyozza ezt. Megvan az egyensúly. A rozmaring csak plussz, de szintén csak aláfestés.

Szórható salátára, lehet vele pástétomot ízesíteni, gazdagítani, szórható tésztára -legyen az élő vagy pasta-, ha már itt tartunk gondolom egy rizottó sem sértődne meg, ha ezzel az ízorgiával adnánk meg a jellegét. Kevés is elég belőle, mert nagyon intenzív.

Hummuszt is készítettem sokadik alkalommal a napokban. Az utolsó, amit nyers csicseri csírából csináltam kicsit tömény volt a hüvelyes és borsófélék csírájára jellemző nyersességgel. Most úgy próbálkoztam, hogy a csírákat enyhén pároltam néhány percen át. Került még bele áztatott szezám, fokhagyma, szójaszósz, citromlé, cayenne bors, kurkuma és olíva olaj. Fényképre nem volt most lehetőségem:( A korianderzöld még hiányzik nekem belőle, de már úton vannak a kis aranyosak:

Én nem csinálom olyan krémesre a hummuszt, mint ahogyan azt sok helyen kóstolhatjuk, de csak azért, mert semmi kedvem annyi olajat bele tenni. Úgyhogy az enyém egy kicsitsűrűbb. Dehát ez már ízlés dolga.

Ha már földközelbe kerültünk, akkor megemlítem, hogy az elmúlt hetekben izgatottan vártuk, mi lesz az elvetett magvacskáinkkal. Íme:

Kakukkfű,

Levendula,

Spenót,

Édeskömény,

Fekete gyökér,

Mángold

A rukkolát alig vártam, tudtam, hogy az már szedhető lesz hétfőn, de sajnos a jég elverte az egészet. Jobban örülök, mintha valami rovar dézsmálta volna meg. Megvágtuk, és remélem néhány héten belül asztalra kerülhet :)

Sok minden van még a kertben, de azokat párom édesapja nevelgeti. 

A kis házikónk kertjének sztárja pedig:

A bodzafa!

Tavaly csupán néhány ernyőnyi bogyó volt rajta, most roskadozik a virágoktól, így azt találtuk ki, hogy félig megritkítjuk az ágakat több okból: a virágokat szeretném kiszárítani, illetve tervezek egy-két finomságot is:)

Így koncentráltabb lesz talán a megmaradt termés íze, tartalma, és az ágak is elbírják majd a súlyt.

Került még ebbe a kis kertbe néhány pari palánta is, csak hogy legyen reggelente frissen szedett, zamatos paradicsomunk. Koktél, korai, és sima, mezei parit ültettünk. Ezek még nem kerültek lencsevégre.

Ti hogy álltok kertészkedéssel? Akár teraszon, balkonon, konyha ablakban?  Én bármilyen tanácsot elfogadok, bár a környezetemben sok tapasztalt gazdálkodó van, minden ötletnek örülök.

Pesten is próbálkoztam anno, de igazából mindig ilyesmire vágytam. 

Láttatok már csicsókát ? Mármint magát az élő növényt? Mert az is került a kertbe, a szomszédtól, legközelebb lefényképezem.

Időközben a zsályás körtesali receptemet is elkészítettem, amit An receptversenyére küldtem.

  

Most hirtelen ennyi. Rengeteg gondolatom lenne még, de azt hiszem azt majd a következő bejegyzéshez kapcsolom. 

Szép napot Nektek!

PADLIZSÁN BACON

Tudtam én, hogy lehet valamit kezdeni a padlizsánnal is! Bár már volt egy saját elképzelés, az aszalt padlizsán krém, ezt most a neten böngésztem ki. Először időigényesnek tűnt, de nem vészes.

1 db padlizsánból 3 tálcát pakoltam tele az aszalóban.

Ezt egy krumpli pucolóval vékony csíkokra vágtam (de legközelebb anagykonyhai szeletelővel készítem majd)

A pácléhez:

1/2 száratott chipotle chili - ez egy mexikói füstölt chili, aminek híján én egy thai chilit használtam

1/2 csésze víz a chili áztatásához, melyet min. két órát kell áztatni

2 ek juhar szirup -méz lett belőle

2 ek olíva olaj

2 ek szójaszósz

2 ek alma ecet- én nem szeretem az ecetet, citromlevet használtam helyette

1 tk chili por

1/2 tk piros paprika

1/2 tk római kömény

1 csipet fekete bors

1 csipet cayenne bors

A vékonyra szeletelt padlizsánt enyhén besózzuk, majd 1-2 órára félre tesszük, hogy levet eresszen. Ezután alaposan kinyomkodjuk  papírtörlő vagy konyharuha segítségével.

A pác hozzávalóit alaposan elkeverjük. Ebbe helyezzük a padlizsán szeleteket, lehetőleg egy légmentesen zárható dobozban vagy nejlonban, és 30-45 percig pácoljuk (én erre egy egész éjszakát hagytam).

A vékony lapokat az aszaló lemezeire terítjük, majd ropogósra szárítjuk. Az eredeti recept 24-48 órát ír, nálam ez kevesebb lett, úgy 10 óra. Gondolom attól függ, mennyire vékonyak a szeletek

Nagyon érdekes és dekoratív kiegészítője és ízesítője lehet bármilyen ételnek.

Ez lesz a holnapi salátám feltétje:)