2010. május 28., péntek

SÓSKÁS ÉS EPRES BROWNIE

Hiába agyaltam valami frappáns elnevezésen, ennél többre nem futotta. Nem akartam ilyen nyersen :) a közepébe vágni, de az egyenes beszéd a legbiztosabb.
A brownie-t talán nem kell bemutatni, mert a muffin után ez a süti is-a kezdeti ellenérzéseket elfeledve -hamar levetette illegalitását. A gyorséttermekből és főzős műsorokból, könyvekből beszivárgott a háziasszonyok konyháiba. '97-ben ettem ilyet először, mikor a Gundelben (suli) volt egy amerikai származású angol tanárunk -mellesleg valamilyen újkori felekezet aktív tagja-, és meghívott egy ilyen házi készítésű sütire. Nem volt rossz, de évekig nem hallottam róla. Mármint a sütiről. A lányról azóta sem. Végeredményben egyszerű, és jól variálható.
Most a Tv paprika újság ihletett meg. Egy sajtkrémes + málnakrémes változatot mutatnak be a májusi számban. Bár nem akartam ennyi édességről írni, most általában ezek jutnak el a blogig, de tényleg nem csak ezeket eszem! Tehát ahogy megláttam a képet, tudtam, nekem ezt át kell konvertálnom nyers változatra. Málna híján maradt az eper. Illetve a sóska, ami már egy ideje motoszkált a fejemben. Világ életemben viszolyogtam a sóskától, attól a megszokott mártástól, vagy főzeléktől. Nevezzük, ahogy akarjátok, a színe, az illata(?) pedig végképp elborzasztott. Én mindig is spenót -evő voltam. Merthogy szerintem a sóska és a spenót szerint is lehetne itt barikádokat építeni: vannak a csak spenótosak, ők, nem bírják a sóskát. Ellenben vannak a sóskásak, akik a spenótot nem eszik. Hébe-hóba fut össze az ember olyannal, aki mindkettőt megeszi. Olyannal, aki egyiket sem szeretné valamilyen formában, még nem találkoztam. 
Történt velem tavaly, hogy a párom édesanyja szokás szerint készült nekem valami külön fogással. Nagyon örültem, mikor bejelentette, hogy spenótot kapok. Igen ám, csak hogy ő inkább sóskát készített. Nyelvbotlás, hupsz :(. De addigra már nem akartam visszakozni. Nem akartam megbántani sem. Így életemben először bekanalaztam a sóskát. Épphogy csak az orromat nem fogtam be. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen ez nem is olyan rossz. Most, hogy csaknem egy év alatt meg is emésztettem a történteket, csak megpróbálkoztam a sóskával a reggeli zöld turmixokba. Hatalmas felfedezést tettem -spanyolviasz szindróma: Ez jó!
Aztán belefutottam Chili és vanília sóska levesébe, ahol említ egy sóskás sorbet-t is. Aztán jöttek Olzka édesség receptjei. Innentől nem bírtam magammal. Kicsit tartottam attól, hogy vajon milyen lesz a brownie-val, de fenomenális csalódás volt!
Sikerült egy olyan brownie "tésztát" kapnom, ami nem nyers hatású, mint egy sűrű sült csokis süti. A sajtkrémet én kókuszkrémmel helyettesítettem, amit a jó minőségű kókusztej gazdagít. A hab a tortán pedig egyszerű.
Akkor érzem, hogy igazán jó egy íz, ha a számban szétterülve mosolyra fakaszt. Ezekről az ízekről nincs mit mondani, egyszerűen a helyükön vannak. Elég belőlük egy keveset magunkhoz venni, hogy kielégítsenek. Nekem ez most ilyen volt. Így talán elnézhető, hogy alapanyagait tekintve tömény édességről van szó. A mértékletesség a fontos.

Hozzávalók egy kis tepsihez (kb 16 szelet)

Tészta:
200g aszalt gyümölcs (mazsola, szilva, barack, körte)
2 bögre áztatott dió
1/2 bögre magliszt (őrölt olajos magok, vagy magtejekből vissza maradt pép aszalva)
1/2 bögre aszalt hajdina csíra, őrölve
5 dkg (vagy ízlés szerint) nyers kakaó és karob por

Krém:
200 g kókuszreszelék
2-3 ek agave szirup
kókusztej

Eperkrém:
15-20 dkg eper
1 bögre áztatott kesudió
kevés citromhéj

Sóskakrém:
kb 2 marék sóska
1 bögre kesudió
2 ek agave szirup
friss gyömbér

A tészta összetevőit szakaszosan tésztává pépesítjük, vigyázzunk, ne legyen teljesen pürésítve, maradhat egy kicsit darabos. A kapott masszát egy alufóliával kibélelt tepsi aljára nyomkodjuk, egyenletesen.

A kókuszos krém anyagait is pépesítjük, majd az alapra kenjük. Annyi kókusztejet adjunk csak hozzá, hogy sűrű, de kenhető legyen.

A krémek összetevőit is turmixoljuk. A tortán én hirtelen felindulásból egy lasagne lappal választottam - közönség segítséggel- el a két réteget. Kb 20 percre fagyasztóba tettem, hogy szeletelhető legyen.


Most Pesten vagyok, és nagyon remélem, hogy marad még egy kicsi, mire hazaérek majd:)



2010. május 24., hétfő

BODZA GRANITA

Igazi tavaszi hűsítő! Itt a bodza, az akác, szinte mindenki számára elérhető, a városból sem kell sokat utazni, hogy biztonságos tisztaságú virágokat szedhessünk. Ok nem szólhatok egy szót sem, mert nekem itt illatozik a kertben a roskadásig telt bodzafa. Ráadásul egyre durvább. Neki bejött ez az esős időszak. Vagy túl sokat beszéltünk volna hozzá? De az is lehet, hogy csak a szomszéd nénit akarja bosszantani, aki már tavaly nyáron többször is kategorikusan kijelentette, hogy ki kéne vágni, mert nem látja tőle a várost. Szerintem egyébként sem látná, de mindegy. A bokor -vagy inkább fa-persze maradt :). Még mindig van mit rajta ritkítani, úgyhogy lesz belőle egy kis szörp és még teának is jut (bár szárítani már szárítottam)


Hozzávalók kb 6 főre:
1/2 l kókuszvíz (vízzel, vagy más folyadékkal is helyettesíthető, pl. frissen facsart almalével is el tudom képzelni)

kb 2 csészényi száraráról letisztított bodzavirág (egyszerűbb, mint amilyennek látszik: fésüként használva az ujjainkat könnyedén lehúzhatjuk a virágokat a szárukról)

méz ízlés szerint
2 ek citromlé
1/2 citrom héja

Mindent összeturmixolunk, majd Berakjuk a keverékünket a fagyasztóba. Rendszeresen (először kb 1 óra után, majd 1/2-1 óránként) kevergetjük , hogy ne egy jégtömbbé fagyjon, hanem maradjon kristályos. Én mentalevéllel és vegán kandírozott orgonával díszítettem. Egészségetekre.
Ha valakinek még sincs kedve virágot gyűjtögetni és szedegetni, szerintem szörppel is készíthető hasonló, de ez így fantasztikus volt!

Közben megjelent az első pari!



Elvileg ez a koktél pari, de majd meglátjuk mi lesz belőle.

2010. május 20., csütörtök

SPÁRGALEVES SZEGFŰGOMBA KRÉMMEL, PADLIZSÁNOS BAGETT

Hideg napok állnak mögöttünk. Ezért inkább langyos levest készítettem. Igaz, az arabok a forróságban esküsznek a forró teára. Bizonyára igazuk is van. De hidegben valyon mit innának? Jeges teát? 

2 főre:
1 csomag zöld spárga
petrezselyem
Himalája só
rizstejszín (házi- főtt barnarizs vízzel, egy csipet sóval összeturmixolva, leszűrve vagy átpasszírozva)
víz
szerecsen dió
citromlé

A krémhez:
3-4 ek rizstejszín
2 ek kendermag

A spárgát megmostam, a végeit levágtam. Az alsó részt meg szoktam pucolni, de ez nagyon zsenge volt, nem volt rá szükség. A fejeket is levágtam, és félretettem. Néhány percig pároltam a darabolt zöldséget (azaz virágszárakat). Ezután összeturmixoltam a többi hozzávalóval.

A krém összetevőit is pürésítettem.

Tálkákba öntöttem a langyos levest, meglocsoltam a krémmel, rászórtam néhány spárga fejet, csepegtettem rá egy kis extra szűz olíva olajat és egy kis petruska Voilá!



A bagett végleges formája tegnap pattant ki a fejemből. A padlizsán már várakozott egy ideje a hűtőben, hirtelen nem tudtam mit kezdeni vele. A kenyérsütés is időszerű volt, hát igy alakult.

Hozzávalók 2 bagetthez:
1 db padlizsán
fél fej fokhagyma (én új fokhagymát használtam
friss kakukkfű
Himalája só
olíva olaj

A tésztához:
30 dkg t.k. tönkölybúza liszt
50 dkg hajdina liszt
(5 dkg csíráztatott rozs liszt- ez kényszeres megoldás volt, mivel kicsit több vizet adtam a tésztához a kelleténél, és elfogyott a többi lisztem)
1 cs. bio sütőpor
1/2 dl olíva olaj
Himalája só
kakukkfű
1,5 tk füstölt paprika
víz

A padlizsánt megpucoltam. Egy fóliára olajat kentem, rászórtam a fűszereket, majd ebbe tekertem a padlizsánt.



190-200°C-on kb 40 perc alatt puhára sül a padlizsán. Ezalatt összekeverhetjük a tésztát. Először a száraz alapanyagokat, majd jöhet az olaj, és a víz. Ezutóbbival vigyázzunk, mert a padlizsán is enged majd nedvességet magából!


Ha kész a padlizsán, daraboljuk fel kis kockákra, majd nyomkodjuk ki egy kicsit. A velesült fűszerekkel együtt forgassuk bele a tésztába. Lisztezett deszkán formáljunk bagetteket, vagdossuk be a tetejét, majd szórjuk meg egy kis liszttel és süssük készre. Ez nálam 1 1/2 órát jelentett, de ahogyan említettem, egy kis nedvesebb lett, mint kellett volna. Lehet belőle cipót, vagy zsemlécskéket is készíteni. Nagyon ízletes lett a füstölt paprikával és a padlizsánnal.



Megszületett a fagyitorta verseny eredménye! Itt nézhetitek meg a győzteseket. Sajna mi, magyar versenyzők (azaz ve.ga és jómagam) nem vagyunk köztük, de legalább a kiemelt résztvevők között szerepelünk:) Kezdetnek ez sem rossz. Elvégre nem is olyan könnyű tengereket átívelő távolságban élő emberek ízlését eltalálni. Más kultúra, más ízek stb. Mindenesetre remek kihívást és örömet jelentett a torta kiötlése és elkészítése, hogy az elfogyasztásáról már ne is beszéljek. Örülök, hogy kipróbáltam,és még csak most jön a nyár. Legalábbis papíron. Nem baj, hinni kell, és hálát adni. Jön, és kész! 



2010. május 17., hétfő

EPER ÉS BAZSALIKOM, BODZA ÉS A LEÁNYKA MEG MINDEN AMI BELEFÉR...

Mindent hétvégére sűrítettem, így ömlesztve kell dokumentálnom az elmúlt napok ízeit.

A bazsalikomos eperfagyit már rég dédelgettem magamban, ez volt az egyik ötlet a fagyitorta versenyre, de végül mégis a spontánabb orgonás-mákos változatot választottam. Most hétvégén viszont megszületett. Ezzel kezdtük a vasárnap reggelt. Vicces, hogy fagyit reggeliztünk. De az alapanyagokból kiderül, hogy ez tökéletes reggelire, nassolni, desszertnek vagy akármikor.


Hozzávalók 2 személyre

2 db banán feldarabolva és lefagyasztva (én előző este tettem be a mélyhűtőbe)
15-20 dkg eper
Friss bazsalikom

Mindent összeturmixolunk. Ha előre fagyasztott banánból készítjük, akkor egy könnyen kanalazható állagot kapunk. A párom a fagyit kissé olvadtan szereti, úgyhogy neki ez éppen így volt tökéletes. Le is fagyaszthatjuk a krémet, ez esetben nem szükséges előre lefagyasztani a banánt. Utóbbinál talán használhatunk kicsit több bazsalikomot, mert alacsonyabb hőmérsékleten kevésbé intenzívek az ízek.




A következő desszerthez magyarázkodom egy kicsit.
Fehérboros tésztában sült bodzavirág leányka öntettel (de legalább vegán)
Erről szintén régóta álmodoztam. Amint eldöntöttük a bodzabokor sorsát (fele virágot virág formájában használjuk fel, másik felét hadjuk beérni, azaz hozamot korlátozunk :)) ), tudtam, hogy eljött az ideje ennek az ételnek.
Első körben a kedvenc magyar pezsgőm jutott eszembe, de aludtam rá néhányat, és rájöttem, hogyha már itt vagyok Egerben, mi sem természetesebb, mintsem hogy egy szép helyi leánykával kellene párosítanom a virágot. Egy talajból tápláloztak, egy levegőt szívtak, és nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget. A választás gyorsan ment:
Igaz, az Orsolya pince nem egészen egri, hanem ostorosi pincészet, de Ostoros (ahol egyébként a veteményesünk is található) szinte már összenőtt Egerrel, ennyi engedményt talán tehetek a minőség kedvéért. Ez egy családi pince, ajánlom figyelmébe minden borkedvelőnek. SZép, kézműves borok készülnek itt. A címkék is nagyon kedvesek, melyeket egy rajzszakos talán már nem is olyan kislány, Ferenc Réka készít. Ezt is ajánlom figyelmetekbe. Itt tehát Isten keze van a dolgokban. Gazdag tartalom kívül és belül egyaránt. Talán annyiban ütött el az elképzelésemtől ez a bor, hogy egy picit több frissességet vártam, vagyis inkább terveztem a bodzához. De illatossága, zamatossága önmagáért beszél. 

Térjünk rá végre az elkészítésre.
A bodzavirágot leszedtem, és egy vegán tésztába mártva bő olajban kisütöttem. Egyébként már az olajban sütögetés is fizikai fájdalmat okoz, de gondoltam, egyszer belefér. 


A tészta tehát:

Teljes kiőrlésű tönkölyliszt
kukorica keményítő
muscovado cukor (a magas hőkezelés és az erőteljes aroma miatt nem mézet használtam)
Leányka
víz
1 csipet só

A tésztának palacsinta tészta állagúnak kell lennie.

Az öntethez:
1/2 l rizstej (én vízzel vegyesen készítettem, azért lett kicsit sötétebb)  
muscovado cukor (ez adja a barna színt)
1 rúd vanília
citromhéj reszelve
keményítő
Leányka

Egy pudingnál hígabb állagú öntetet készítünk. Ezzel tálaljuk a forró virágernyőket:



Finom volt. Nagyon kellemes volt a forró tésztát áthatóbodza aromája. Egy jó tanács, mértékkel. Én megsínylettem egy kicsit, mert ezt ebédeltem délután négy órakor, amikor is már nagyon éhes voltam. Bár óvatosan álltam neki, üres gyomorra -főleg hogy nem vagyok ilyesmihez szokva-,  hát szenvedtem egy kicsit. Úgyhogy próbának jó volt, kellemes a finom leánykával, de azt hiszem a nyersek jobban esnek nekem. Van még néhány ötletem a bodzával, úgyhogy folyt.köv.
A borról lenne néhány gondolatom. Talán örök kérdés marad bennem, hogy Igen vagy Nem.Tisztelem és szeretem. Csodálatos az út, melyet a szőlő bejár míg az asztalra kerül. Benne van a föld, a nap a levegő, az Isten munkája és a kétkezű emberé is, aki alázatot gyakorol. Elfogadja azt, ami megadatik, és hálát ad érte. A legszebb borokba kóstolva fantasztikus világ nyílik meg előttünk. Mosolyt varázsol arcunkra. Nem írok regényeket róla, mert ezt élni, érezni, tapasztalni kell. De legfőbb a mértékletesség. Ez jelenthet egy pohárkát, vagy többet, vagy akár csak egy kortyot is. 
Én most valahol itt tartok. Néhány korty éppen elég ahoz, hogy átéljek egy bort. Ha éppen úgy alakul. Ez is azon dolgok közé tartozik, melyeket előbb vagy utóbb el kell tubni engedni. Ez lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, nehogy azt gondolja valaki, hogy alkoholista voltam, és anonym elvonóra járok. De ragaszkodunk dolgokhoz az életünkben, feleslegesen. Helyekhez, emberekhez, tárgyakhoz, szokásokhoz. Azt hisszük, ez ad biztonságot. Félünk a szabadságtól, hogy választhatunk. Igen, de annak következménye is van. Talán ezt nem akarjuk vállalni. Ha szabadok vagyunk, Önmagunk lehetünk. Vállalhatjuk Önmagunkat. Nem kell egy szerep mögé bújni, amit már ismernek, és megszoktak körülöttünk, magunk is megszoktunk. Pedig az örök változás Jó! Hiszen körülöttünk is minden változik, miért akarjuk elfeledni ezt?

A következő próbálkozás az uborka chips volt. Averie-nél találkoztam többször a fodros kel chips-szel, abból szültem spontán az ötletet.

Készítettem egy öntetet,
1/2 csésze mandulából
petrezselyemzöldből
1 tk hatcho miso-ból
cukkíni léből (ezt vízzel is lehet helyettesíteni)

A fürtös uborkát félbe, majd vékony szeletekre vágtam, bele mártottam az öntetbe, majd aszalóban néhány óra alatt megaszaltam (teflex lapon).
Saláták kiegészítője lehet változatosságként, de önmagában is fogyasztható.


Mire nem jó ez a rossz idő? Kétféle krékert is készítettem: édeset és sósat



Olivás krékerhez:
3 db közepes cukkíni
1/3 csésze őrölt lenmag
1/2 cs. áztatott vagy csíráztatott hajdina
néhány szem fekete olíva bogyó
füstölt paprika (a Culinaris-ból, ez egy fantasztikus fűszer)

marokkói fűszerkeverék

A zöldséget aprítottam, a hajdinát pépesítettem, és össze kevertem mindent, majd 9-10 óra alatt készre aszaltam. 1 tálca lett belőle.

A másik chilis -mézes lett:


Itt csak a fűszerek változtak az előzőhöz képest (és persze az olívát is kihagytam).
2-ek méz
1/2 db thai chili
füstölt paprika
citromhéj
csipet só

Az eljárás is ugyanaz volt. Remélem azért kitart egy darabig.


2010. május 13., csütörtök

SZEGFŰGOMBA, HUMMUSZ, KERTECSKE...

A tavasz már csak ilyen. Nem csak a természet kapcsol teljes gőzerőre -naponta látjuk egyre csak burjánzani a növényzetet-, hanem körülöttünk is minden "beindul". Észre sem vesszük, és csak megyünk, tesszük a dolgunkat, mégis úgy tűnik, semmire sem jut idő. Pedig csak arról van szó, hogy kimerészkedve téli vackunkból egyre több a feladat. Az energiánk is több, az egy napba sűrített órák száma azonban sajnos nem változik. Így történhetett az is, hogy alig jutok gépközelbe. Az írnivaló viszont csak gyűlik, gyűlik.

Bele is csapok a közepébe.



Miután néhány évvel ezelőtt elolvastam a Ph csoda című könyvet, teljesen lemondtam az általam addig imádott gombákról. Érdekes, nem okozott nehézséget. Egyébként mindig is inkább a vadon termő gombákat kedveltem.
Az elmúlt időszakban az élő ételes forrásokat böngészve rengeteg gombás ételre leltem, kissé meghökkenve. Úgy gondoltam, egyszer-egyszer én is beilleszthetem a hétköznapokba, belehalni csak nem fogok (persze gombája válogatja :)). Túrázásra nem volt alkalmunk, így a piacon vettem egy kis szegfűgombát.

Mindenképpen valami aszalt dologra gondoltam, nemrégiban vettem egy csodálatos könyvet Matthew Kenney  -től, amiben sok gombás megoldás van. Amit innen kölcsönöztem, az annyi, hogy bepácoltam a gombát. Hogy mibe, az valami spontán suggalatra jött:

1 ek reszelt gyömbér
1 db citrom reszelt héja
1 tk Tamari szójaszósz
3 ek extra szűz olíva olaj
1 tk aprított rozmaring
3 csipet vaníliás só (ez tengeri só -fleur de sel- vaníliamagokkal keverve, isteni!)

Mindezeket összeforgattam a kb 20-30 dkg tisztított szegfűgombával, majd 35°C-on kb 4 órán át aszaltam.
Pont azt kaptam, amit szerettem volna: egyik fűszer sem dominál, mind csak aláfestik a gomba bukéját mind illatban, mind pedig ízben. A vanília kellő édességet ad, ami szerintem nagyon passzol a gomba intenzivitásához, de a gyömbér és a citromhéj kellőképpen ellensúlyozza ezt. Megvan az egyensúly. A rozmaring csak plussz, de szintén csak aláfestés.

Szórható salátára, lehet vele pástétomot ízesíteni, gazdagítani, szórható tésztára -legyen az élő vagy pasta-, ha már itt tartunk gondolom egy rizottó sem sértődne meg, ha ezzel az ízorgiával adnánk meg a jellegét. Kevés is elég belőle, mert nagyon intenzív.

Hummuszt is készítettem sokadik alkalommal a napokban. Az utolsó, amit nyers csicseri csírából csináltam kicsit tömény volt a hüvelyes és borsófélék csírájára jellemző nyersességgel. Most úgy próbálkoztam, hogy a csírákat enyhén pároltam néhány percen át. Került még bele áztatott szezám, fokhagyma, szójaszósz, citromlé, cayenne bors, kurkuma és olíva olaj. Fényképre nem volt most lehetőségem:( A korianderzöld még hiányzik nekem belőle, de már úton vannak a kis aranyosak:


Én nem csinálom olyan krémesre a hummuszt, mint ahogyan azt sok helyen kóstolhatjuk, de csak azért, mert semmi kedvem annyi olajat bele tenni. Úgyhogy az enyém egy kicsitsűrűbb. Dehát ez már ízlés dolga.

Ha már földközelbe kerültünk, akkor megemlítem, hogy az elmúlt hetekben izgatottan vártuk, mi lesz az elvetett magvacskáinkkal. Íme:


Kakukkfű,



Levendula,


Spenót,


Édeskömény,


Fekete gyökér,


Mángold

A rukkolát alig vártam, tudtam, hogy az már szedhető lesz hétfőn, de sajnos a jég elverte az egészet. Jobban örülök, mintha valami rovar dézsmálta volna meg. Megvágtuk, és remélem néhány héten belül asztalra kerülhet :)
Sok minden van még a kertben, de azokat párom édesapja nevelgeti. 
A kis házikónk kertjének sztárja pedig:


A bodzafa!

Tavaly csupán néhány ernyőnyi bogyó volt rajta, most roskadozik a virágoktól, így azt találtuk ki, hogy félig megritkítjuk az ágakat több okból: a virágokat szeretném kiszárítani, illetve tervezek egy-két finomságot is:)
Így koncentráltabb lesz talán a megmaradt termés íze, tartalma, és az ágak is elbírják majd a súlyt.

Került még ebbe a kis kertbe néhány pari palánta is, csak hogy legyen reggelente frissen szedett, zamatos paradicsomunk. Koktél, korai, és sima, mezei parit ültettünk. Ezek még nem kerültek lencsevégre.

Ti hogy álltok kertészkedéssel? Akár teraszon, balkonon, konyha ablakban?  Én bármilyen tanácsot elfogadok, bár a környezetemben sok tapasztalt gazdálkodó van, minden ötletnek örülök.
Pesten is próbálkoztam anno, de igazából mindig ilyesmire vágytam. 
Láttatok már csicsókát ? Mármint magát az élő növényt? Mert az is került a kertbe, a szomszédtól, legközelebb lefényképezem.

Időközben a zsályás körtesali receptemet is elkészítettem, amit An receptversenyére küldtem.

  

Most hirtelen ennyi. Rengeteg gondolatom lenne még, de azt hiszem azt majd a következő bejegyzéshez kapcsolom. 
Szép napot Nektek!

2010. május 4., kedd

FAGYI TORTA ORGONÁVAL, MÁKKAL/ LILAC AND POPPY SEED I.C. CAKE

For English version please scroll down a bit!

Nagyon bele melegedtem az ötletelésbe, mégha ez a bejegyzéseim mennyiségén nem is látszik meg.
An. dobta fel az első labdát, a heti nyersétel menüs verseny kiírásával, ezer köszönet a lehetőségért és a díjért! Nagyon kellemes kihívást jelentett. Szeretem a változatosságot, nem szívesen eszem ugyanazt folyamatosan, próbálok mindig új dolgokat elkészíteni általában abból, amit otthon, a piacon, vagy a környéken találok. Azt hiszem a menü is ezt tükrözi. Ha elsőre nem is látszik, az ételek általában nem ígényelnek sok időt az elkészítéshez, mégis változatosak, izgalmasak.

Múlt héten mint aki besózott, úgy ugrottam Heather Pace fagyitorta verseny felhívására, melyben természetesen élő vegán fagyikölteményt kell kiötleni. Na, innentől nem bírtam magammal. Ma reggel már a  kész torta gondolatával ébredtem. Mert bizony, bele telt egy kis időbe az előkészítés: mákcsíráztatás (melynek ötletét Ákos adta az isteni édességével, amit egy Pesten töltött napomra rendeltem), orgona gyűjtés, csípkedés, kandírozás stb. Így tehát Heathy fagyis könyve segítségével elkészítettem a kis csodámat. Nekem legalábbis az. Igyekeztem nem elkapkodni -mert hajlamos vagyok az ilyesmire. 



Nézzük rétegenként felülről lefelé, mert onnan kellett kezdenem:
Vanília fagyi alap, de kesu helyett dióból, ami intenzitása révén tulajdonképpen dió fagyi lett, benne

 kandírozott orgona
Mákszósz
Mákfagyi a vanília alapján csíráztatott mákból
Benne orgona csókok

Ezután egy orgona krokant, vagyis egy ropogós orgona réteg a kandírozott virágból és hajdinából


Az alsó réteg pedig ismét dió fagyi. Díszítésként hajdinába forgatott orgona csókokat és kandírozott orgonát használtam.

 Remélem tetszik!?
A párom igyekezett nyomást gyakorolni rám, hogy használjak jellegzetes magyar alapanyagokat. Mivel az angol nyelvű szakirodalomhoz képest nálunk ez az irányzat még igencsak gyerekcipőben jár, ezért úgy vagyok vele (mint általában más, itthon hiányos szakmai vonallal), hogy előbb inkább az alapokat sajátítanám el, és aztán jöhetnek a variációk. De most egy szava sem lehet! Mák, dió, orgona. Tudom, az első kettő kevésbé idényszerű, de nem akartam "gyorsított" epret, vagy ehhez hasonlót venni. A mák csíráztatott formája azonban talán nem mond ellent a tavasznak. A dió a kesut hívatott helyettesíteni, az orgona pedig már teljesen megbolondított az elmúlt hetekben. Teljesen bezsong tőle az ember. Főleg, hogy mondhatni egy vad orgona dzsungel vesz minket körül, gondolhatjátok:)

Tehát így született ez a kis tortácska...
 És akkor most következzen az angol verzió, mert hát ez is a verseny feltétele, írni a tortáról, de gondolom Heathy nem nagyon beszél magyarul.

Here is the English version about the Lilac & poppy seed ice cream cake!

After another challenge -which was creating a raw living weekly menu- revealed by An. I was excited to jump in another one: the raw vegan ice cream cake challenge by Heather Pace! I couldn't really hold myself. So this morning my first thought was as I opened my eyes: the cake! Which really needed some patient considering the preparations of some ingredients. These were the sprouted poppy seeds, harvested, picked and candied lilac flowers. According to Heathy's e-book of raw ice creams I prepared my little wonder. Well, it is for me at least. At this time I really tried not to rush, I do sometimes unfortunately.  

Let's see it from layer to layer. I start it from the top as I prepared it in that order:
Based on Heathy's vanilla ice cream except it's made of soaked walnut instead of cashews, so because of its intense flavour it became a walnut ice cream already. I mixed in some of the candied lilac.

Next is a sprouted poppy seed sauce
Sprouted poppy seed ice cream (based on the vanilla) with lilac macaroons sinked in it
Lilac croquant with crispy buckwheat
And another walnut ice cream on the bottom. 
As decoration I sprinkled the top with the candied flowers and surrounded it with buckwheat covered macaroons.

I hope You like it!?

My darling really wanted to convince me about using local specialties as ingredients. The only problem, that here, in Hungary raw foodism is still very new, so there is not enough and proper literature about it. And I prefer getting familiar with the basics first and then I can make my varieties. But he can't say a world!
Poppy seed and walnuts are really characteristics in Hungarian gastronomy, and though they are not the stars of the season maybe the sprouted poppy seeds have something to do with spring. And I'm not keen on strawberries and other fruits yet still they have a couple of weeks to arrive here. But lilacs are really seasonal! Their smell just make me crazy! Well, we basically live in the middle of a wild lilac jungle:). So You can imagine!
That's how I imagined it:)