2010. március 11., csütörtök

VEGÁN KEMPINGEZÉS JAPÁNBAN 1.

Lassan egy év telt el csodás kéthónapos utazásunk óta, de még mindig élénken él mindennapjaimban. Ezért  úgy döntöttem, megosztom a világhálóval, legalábbis a gasztrofonalat, majd ezen keresztül beszivárogtatok egyéb vonatkozású élményeket is. Mondjuk, egy virtuális útinaplóba kezdek. (Az írott forma már megvan.) Azt hozzá kell tennem, hogy ez egy teljesen sajátos Japán-látás lesz. Az én szememmel. 
Mindenkit szeretettel várok a távol-keleti kalandokra!
Előre kell bocsájtanom, hogy ha már belekezdek, nem csak vega, vegán ételek fognak színre lépni. De igyekszem mindent a helyére tenni. Mi, miért, meddig, hogyan volt, van, lesz Japánban. Szigorúan a saját véleményem szerint!
Barátnőm már az utazás előtt azt ajánlotta, hogy vezessek blogot az Útról. Akkor még nagyon idegenkedtem a dologtól, és most tessék! Ami igaz az igaz, nem bánom, hogy ott nem ezzel töltöttem az időmet, arról nem is beszélve, hogy sok helyen kivitelezhetetlen lett volna a dolog. Igen, a futurisztikus Japán első nagy ellentétpárja -merthogy mondhatni ezekre épül ott minden: elektronizált városlakók a szalmakalapos, mezítlábas zarándokokkal szemben. Világító, zenélő, fűtött wc-ülőke kontra tealevél szárítás az utca kövén.


Az utazás időpontjának kiválasztásában nagy szerepet játszott a Sakura, azaz a cseresznyefa virágzás időpntja. Ezt, akárcsak minden mást, a japánok különös gonddal kezelnek, követnek. Külön előrejelzést működtetnek, hogy az ország melyik térségében mikorra várható a gyümölcsöt egyébként nem hozó fák virágainak kibomlása. Ilyenkor kivonulnak a parkokba, piknikeznek, csodálják és természetesen fotózzák a virágokat. Merthát azt mi sem gondoljuk, hogy létezik japán ember fényképezőgép nélkül (pedig létezik). S mielőtt elkalandoznék, gyorsan megjegyzem, a virágokat természetesen a konyhában is felhasználják: édességek töltelékét ízesítik vele, illetve teát is készítenek belőle. Sikerült is ilyen teát vennünk! Ott nem nagyon tudtam információt beszerezni róla, így utólagosan itthon tájékozódtam. Még szerencse, mert ennek hiányában igencsak meglepődtem volna, mikor naívan belehörpintettem volna a SÓS cseresznyefa virág teába. Ez a tea állítólag a vendégek üdvözlésére szolgál a teaházba való megérkezésükkor.

Tokióba érkeztünk, első napjainkat itt töltöttük. Bármennyire is a világ talán legnagyobb metropolisza ez, mégsem éreztük idegennek magunkat. Első próbálkozásunk, melyet sok hasonló követett ez a remek, tartalmas leves. Ne felejtsük el, hogy ez Japán! Az egyik legdrágábban számon tartott ország! De azért ügyesen ki lehet gazdálkodni itt is az életet.

Ez tehát egy alaplé választható be- és feltéttel: soba (hajdina!) vagy udon tésztával, alga, tempura zöldségek, tofu vagy hús ha valakinek az való fogára. Ami még nagyon vicces ezzel kapcsolatban -hiszen ebből még nem derül ki, hogy Japánban vagyunk-, hogy ezeket az ételeket egy kis automatából megváltott jegy ellenében kaphatjuk meg a pultnál. Se felszolgáló, se semmi. Újabb ellentét: rusztikus leves automatából vásárolt jegyért.

 Napokig ezen éltünk, de azért jóból is megárt a sok. Mivel az alaplé sajnos nem zöldség alapú -általában-, kezdtem elég kellemetlenül érezni magam.
Időközben megismerkedtünk az onigiri-vel. Japán szendvics?! Valahogy így deffiniálnám. Már készítettem ilyet, a receptek között megtaláljátok. Mindenhol megvásárolható, minden formában. A japánok fantáziája pedig határtalan a variációkat illetően.

Néhány nap múlva északnak vettük utunkat, Hokkaido-ra, ami tulajdonképpen az ország északi szigete. Nem is olyan régen még igen negatív megkülönböztetést kellett elviselnie az itt őshonos ainu népnek. Ők ugyanis genetikailag  teljesen eltérnek a Japán népességét adó többségtől. Sokáig elnyomásban éltek, napjainkban azonban reneszánszát éli kultúrájuk, nemzeti kinccsé vált örökségük. (Ezek a dolgok Európában sem lennének másképp. Vagy Amerikában.).
Hakodate-n keresztül indultunk Matsumae-ba, mely falucska palotakertjéről híres, tudniillik 250! fajta és     10 000! db cseresznyefa található itt. Azért is kezdtük északon, mert már május eleje volt, és mivel a virágzás észak felé "vonul", még itt szerettük volna elcsípni az eseményt. Minden precíz előrejelzés ellenére a virágba borulás késett :(. Legalábbis bizonyos fajtáknál. De a látvány-élmény így is katartikus volt.
Útközben volt első sátorhelyünk, de itt nem készítettünk semmi különös ételt. Mivel még igencsak hideg volt, a szezon is messze volt még, nem sokan voltak rajtunk kívül a "kempingben". Egy fiú bringával sátorban és egy pár lakókocsival. Igazából ők így szeretnek leginkább kempingezni. De így nagyon!

Ez a pár ízelítőt adott a japán vendégszeretetből! Bár nem nagyon beszéltek angolul, a hölgy mégis annyira szeretett volna velünk kommunikálni! Reggel, mikor megreggeliztünk egy padon, kint a hidegben és kimondtam kívánságomat, hogy most már csak a kávé hiányzik, felpattant a lakókocsi ajtaja, és a hölgy magassarkú papucsában a kezében két gőzölgő papírpohárral tipegett oda hozzánk (itt jegyzem meg, hogy a japók imádják a kávét! De erről majd később). Megsajnált minket a hideg miatt. Kb minden vágyunk így teljesült az út során. Induláskor még utánunk szaladt egy jópár adag onigirivel! Még meleg volt. Akkor vehette ki a rizst a rizspárolóból. Egy kis nori alga köré és kész!



Innen irány Sapporo, a sziget fővárosa! Híres isteni söréről. Merthogy itt ez is valahogy olyan jól esett. Talán tiszta vizeiknek köszönhető. De ez már a folytatásban szerepel majd!
Remélem tetszett a bevezető! Kérlek titeket, írjatok, hogy esetleg úgy tudjam alakítani a mondandómat, hogy  kiváncsiságotoknak is eleget tegyek!

3 megjegyzés:

Szamóca írta...

Norka, nagyon tetszik a beszámolód!
Szerintem így jó, ahogy van, úgyhogy továbbra is ilyen lelkesen mindenre kiterjedően írjál. Amúgyis minden érdekes, hiszen nagyon keveset tudunk Japánról.
És egyébként miért pont Japánba utaztatok két hónapra?

Szabó Gábor írta...

Rendszeres olvasód lettem! Nagyon érdekeseket írsz! Írj kérlek minél több autentikus vega japán kajáról!
KÖSZI!

Averie (LoveVeggiesAndYoga) írta...

Great pictures!
And i love what you just said about your yoga teacher and that NOT getting adjusted means youre actually progressing and developing in your yoga practice...so true! And I also love older teachers like yours; so wise, so intelligent, and they teach all aspects, not just fitness. If we want fitness, go to a gym. If we want enlightenment and fitness, then yoga :)
xoxo