2010. május 17., hétfő

EPER ÉS BAZSALIKOM, BODZA ÉS A LEÁNYKA MEG MINDEN AMI BELEFÉR...

Mindent hétvégére sűrítettem, így ömlesztve kell dokumentálnom az elmúlt napok ízeit.

A bazsalikomos eperfagyit már rég dédelgettem magamban, ez volt az egyik ötlet a fagyitorta versenyre, de végül mégis a spontánabb orgonás-mákos változatot választottam. Most hétvégén viszont megszületett. Ezzel kezdtük a vasárnap reggelt. Vicces, hogy fagyit reggeliztünk. De az alapanyagokból kiderül, hogy ez tökéletes reggelire, nassolni, desszertnek vagy akármikor.


Hozzávalók 2 személyre

2 db banán feldarabolva és lefagyasztva (én előző este tettem be a mélyhűtőbe)
15-20 dkg eper
Friss bazsalikom

Mindent összeturmixolunk. Ha előre fagyasztott banánból készítjük, akkor egy könnyen kanalazható állagot kapunk. A párom a fagyit kissé olvadtan szereti, úgyhogy neki ez éppen így volt tökéletes. Le is fagyaszthatjuk a krémet, ez esetben nem szükséges előre lefagyasztani a banánt. Utóbbinál talán használhatunk kicsit több bazsalikomot, mert alacsonyabb hőmérsékleten kevésbé intenzívek az ízek.




A következő desszerthez magyarázkodom egy kicsit.
Fehérboros tésztában sült bodzavirág leányka öntettel (de legalább vegán)
Erről szintén régóta álmodoztam. Amint eldöntöttük a bodzabokor sorsát (fele virágot virág formájában használjuk fel, másik felét hadjuk beérni, azaz hozamot korlátozunk :)) ), tudtam, hogy eljött az ideje ennek az ételnek.
Első körben a kedvenc magyar pezsgőm jutott eszembe, de aludtam rá néhányat, és rájöttem, hogyha már itt vagyok Egerben, mi sem természetesebb, mintsem hogy egy szép helyi leánykával kellene párosítanom a virágot. Egy talajból tápláloztak, egy levegőt szívtak, és nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget. A választás gyorsan ment:
Igaz, az Orsolya pince nem egészen egri, hanem ostorosi pincészet, de Ostoros (ahol egyébként a veteményesünk is található) szinte már összenőtt Egerrel, ennyi engedményt talán tehetek a minőség kedvéért. Ez egy családi pince, ajánlom figyelmébe minden borkedvelőnek. SZép, kézműves borok készülnek itt. A címkék is nagyon kedvesek, melyeket egy rajzszakos talán már nem is olyan kislány, Ferenc Réka készít. Ezt is ajánlom figyelmetekbe. Itt tehát Isten keze van a dolgokban. Gazdag tartalom kívül és belül egyaránt. Talán annyiban ütött el az elképzelésemtől ez a bor, hogy egy picit több frissességet vártam, vagyis inkább terveztem a bodzához. De illatossága, zamatossága önmagáért beszél. 

Térjünk rá végre az elkészítésre.
A bodzavirágot leszedtem, és egy vegán tésztába mártva bő olajban kisütöttem. Egyébként már az olajban sütögetés is fizikai fájdalmat okoz, de gondoltam, egyszer belefér. 


A tészta tehát:

Teljes kiőrlésű tönkölyliszt
kukorica keményítő
muscovado cukor (a magas hőkezelés és az erőteljes aroma miatt nem mézet használtam)
Leányka
víz
1 csipet só

A tésztának palacsinta tészta állagúnak kell lennie.

Az öntethez:
1/2 l rizstej (én vízzel vegyesen készítettem, azért lett kicsit sötétebb)  
muscovado cukor (ez adja a barna színt)
1 rúd vanília
citromhéj reszelve
keményítő
Leányka

Egy pudingnál hígabb állagú öntetet készítünk. Ezzel tálaljuk a forró virágernyőket:



Finom volt. Nagyon kellemes volt a forró tésztát áthatóbodza aromája. Egy jó tanács, mértékkel. Én megsínylettem egy kicsit, mert ezt ebédeltem délután négy órakor, amikor is már nagyon éhes voltam. Bár óvatosan álltam neki, üres gyomorra -főleg hogy nem vagyok ilyesmihez szokva-,  hát szenvedtem egy kicsit. Úgyhogy próbának jó volt, kellemes a finom leánykával, de azt hiszem a nyersek jobban esnek nekem. Van még néhány ötletem a bodzával, úgyhogy folyt.köv.
A borról lenne néhány gondolatom. Talán örök kérdés marad bennem, hogy Igen vagy Nem.Tisztelem és szeretem. Csodálatos az út, melyet a szőlő bejár míg az asztalra kerül. Benne van a föld, a nap a levegő, az Isten munkája és a kétkezű emberé is, aki alázatot gyakorol. Elfogadja azt, ami megadatik, és hálát ad érte. A legszebb borokba kóstolva fantasztikus világ nyílik meg előttünk. Mosolyt varázsol arcunkra. Nem írok regényeket róla, mert ezt élni, érezni, tapasztalni kell. De legfőbb a mértékletesség. Ez jelenthet egy pohárkát, vagy többet, vagy akár csak egy kortyot is. 
Én most valahol itt tartok. Néhány korty éppen elég ahoz, hogy átéljek egy bort. Ha éppen úgy alakul. Ez is azon dolgok közé tartozik, melyeket előbb vagy utóbb el kell tubni engedni. Ez lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, nehogy azt gondolja valaki, hogy alkoholista voltam, és anonym elvonóra járok. De ragaszkodunk dolgokhoz az életünkben, feleslegesen. Helyekhez, emberekhez, tárgyakhoz, szokásokhoz. Azt hisszük, ez ad biztonságot. Félünk a szabadságtól, hogy választhatunk. Igen, de annak következménye is van. Talán ezt nem akarjuk vállalni. Ha szabadok vagyunk, Önmagunk lehetünk. Vállalhatjuk Önmagunkat. Nem kell egy szerep mögé bújni, amit már ismernek, és megszoktak körülöttünk, magunk is megszoktunk. Pedig az örök változás Jó! Hiszen körülöttünk is minden változik, miért akarjuk elfeledni ezt?

A következő próbálkozás az uborka chips volt. Averie-nél találkoztam többször a fodros kel chips-szel, abból szültem spontán az ötletet.

Készítettem egy öntetet,
1/2 csésze mandulából
petrezselyemzöldből
1 tk hatcho miso-ból
cukkíni léből (ezt vízzel is lehet helyettesíteni)

A fürtös uborkát félbe, majd vékony szeletekre vágtam, bele mártottam az öntetbe, majd aszalóban néhány óra alatt megaszaltam (teflex lapon).
Saláták kiegészítője lehet változatosságként, de önmagában is fogyasztható.


Mire nem jó ez a rossz idő? Kétféle krékert is készítettem: édeset és sósat



Olivás krékerhez:
3 db közepes cukkíni
1/3 csésze őrölt lenmag
1/2 cs. áztatott vagy csíráztatott hajdina
néhány szem fekete olíva bogyó
füstölt paprika (a Culinaris-ból, ez egy fantasztikus fűszer)

marokkói fűszerkeverék

A zöldséget aprítottam, a hajdinát pépesítettem, és össze kevertem mindent, majd 9-10 óra alatt készre aszaltam. 1 tálca lett belőle.

A másik chilis -mézes lett:


Itt csak a fűszerek változtak az előzőhöz képest (és persze az olívát is kihagytam).
2-ek méz
1/2 db thai chili
füstölt paprika
citromhéj
csipet só

Az eljárás is ugyanaz volt. Remélem azért kitart egy darabig.


8 megjegyzés:

Edina írta...

Tök jó ez az ubi chips, én is akarok ilyet csinálni, férj épp most épiti az aszalót:) Lehet, hülye kérdés, de mi az a teflex lap, mármint gondolom tapadásmentes lap, de hol lehet ilyet szerezni és miből van?
Köszi

Ja, megtaláltam a neten azt a diotörö oldalt a szezámmag miatt, kinn volt egy ismerősöm a biopiacon, de nem találta őket, mert irták a honlapon, hogy kinn vannak. Na mindegy, végül vett Biorganikosat:)

Adorján Éva írta...

az aszaló nálam is megy mióta ilyen hideg lett :) bár azt hiszem, az aszalt dolgokat még mindig nem sikerült megszeretnem.. olyan isteni brownie alapot csináltam hajdinából, pudingnak is tökéletes volt aszalás előtt.. de félek hogy az aszalt végerdménnyel megint nem leszek elégedett :(

Edina! ha szükségetek van aszalóépítő tippekre, írj nekem nyugodtan!! a miénk tökéletesen működik!!
a teflex tapadásmentes sütőlap, a corában és a tescoban is lehet kapni (bár az sztem valami más anyag. én eddig kétfélét láttam, egy szilikonosat, meg egy vékonyabbat, nekem az utóbbi van. különben megpróbáltam üvegen is, a gyümölcslap arról is feljön)

Adorján Éva írta...

a bazsalokomos eperfagyid meg aztán... juuuj, ki kell próbálni. el sem tudom képzelni, nekem kicsit bizarrul hangzik! a banános eperfagyi amúgy nálam is nagy sztár, csak vacsorára :D
talán bodzával sem lenne rossz, mit gondolsz?

Norka írta...

Edina! A teflexre látom Évi válaszolt már:)
Örülök, hogy találtál szezámot! Bevált?

Évi, ne ijesztgess! Épp bodzán ügyködök. Nekem is fagyi ötletem rá, de más alappal:) Talán a héten sort kerítek rá

Annipanni írta...

Hmmm, micsoda ínyencségek vannak itt. Én addig jutottam, hogy lefagyasztottam a banánt... ebben a hidegben azt hiszem még várhat a fagyi :(

Szamóca írta...

Hú, mennyi finomság!
Kár, hogy nem tudok aszalni, de ez az epres fagyi milyen guszta és milyen egyszerű! Amint kisüt a nap, elkészítem. :-)

Edina írta...

Köszi Évi, irok mailt.
Norka, a biorganikos szezám bevált, ma lett belőle krém:)

Norka írta...

Annipanni! Készítheted a fagyit, jövöget a jó idő:)
Hajrá Szamóca!
Edin, milyen krémet készítettél a szezámból?