Nem kapkodom el a beszámolót, igaz? Legalább bennem is tovább élnek a képek, történetek.
Azt hiszem nem csekély nyers-nem nyers recept mennyiség került föl a blogokra az ünnepekre való tekintettel, ezért én inkább beszámolóm folytatását választottam megosztandóként.
Matsushima a következő kirándulásunk színtere, ahová a kalandpark jellegű atago-i kempingből Sendai-on keresztül jutottunk el. Sendai két kulináris különlegességgel büszkélkedhet: a marhanyelvvel -ezt inkább kihagytuk- és a zunda-val. Na ez viszont érdekes. Ez egy szójababból készült édesség, melyet mindenféle formában meg lehet kóstolni, mint pl. a mochi, vagy a fagylalt. Mi hagyományokhoz híven az előbbibe ruháztunk be, és meg kell hogy mondjam, ahogy így felidézem a számban szétterülő, simogató ízeket, még most is egészen elgyengülök. A lágy, rizsmasszában rejtőző finom, zöld krém páratlan élményt nyújtott. Kár, hogy ezeket az élményeket csak szavak segítségével írhatom körbe. (Azt hiszem külön kitérek majd az umamira is, melyet az ötödik alapíznek is szokatk hívni.) Abszolút megértem a sendai-iakat. Semmi kétség, ők is nagyot alkottak édesség terén.
Ennyit a zunda ódájáról. Azaz még egy megjegyzés a japán precizitásról. Ezt a finomságot fagyasztva árulják, abból az apropóból, mivel frissen a legjobb, és mire hazaérsz, pont kiolvad és a legjobb formájában fogyaszthatod. Mivel mi jöttünk -mentünk a vásárlást követően, én -ahogyan az a háttérből is látszik- nem vártam meg, míg megérkezünk a táborunkba:)
Matsushima egy festői városka a tengerparton. A múltban fontos vallási és történelmi szerepe volt. Kis sziklaszigetek csipkézte part, ahonnan sétahajók és osztrigahalászok indulnak útnak nap mint nap. Basho, a híres haiku költő, aki körbe zarándokolta Japánt szintén ihletet merített e táj szépségéből. Az uralkodók kiváltságos szerepet biztosítottak az itt elvonulásban élő szerzeteseknek. Innen származik a helyiség elnevezése is: Matsushima- Ezer cédrus, melyet a japán császár ajándékozott egy a kis szigetek egyikén elvonulásban élő szerzetesnek az iránta való tisztelet kifejezése képpen. A sós szellő ezen fák illatával keveredve varázsol el minket.
A kis törpe-szigeteken apró, faragott szobrok emlékeztetnek az idejüket itt múlató elvonulókra. A parton templom komplexum, körülötte barlanglakások... Teaház, matchát szürcsölve merenghetünk a fodros hullámok táncán. Csend és béke. Hiába, most itt, belül kell megtalálnom a saját "Japánomat", békémet. Most így visszatekintve az alázat az egyik legnagyobb mozgatórugója ennek a tárasadalomnak.
A matcha az a bizonyos zöld tea, melyet oly kifinomult szertartásossággal fogyasztanak. Ez egy porított zöld tea, melyet kis bambusz keverő segítségével oldanak fel a vízben. Természetesen ízesítés nélkül, a speciálisan ennek kialakított csészében kerül felszolgálásra. Csillagászati áron lehet megvásárolni egy-egy ilyen, képzőművész által készítet matcha csészét. Így bármennyire is szerettem volna, ilyen csodát nem hoztunk magunkkal. A matcha teának nagyon intenzív, zöld-kesernyés ízét a mellé kötelezően felszolgált finom desszertecske ellensúlyozza. Bevallom nem vagyok matcha-párti, ha szürcsölésről van szó. Nem úgy, ha ízesítőként szerepel egy ételben, édességben. Ebben a szerepben sokkal imponálóbb. Csodát lehet vele művelni. Fagyi, mochi, süti, krémek stb. A szertartásról bár olvastam már, de hitelesen nem tudnám átadni a jelentőségét. Annyit tudok, hogy elkészítése nagy szakértelmet igényel, és ebben a tradícióban is megjelenik az alázat és a tisztelet. A teának, teázásnak van valamiféle összetartozást jelentő funkciója is. A tea útja, a 'chadó' egy elmélyülést, szellemi-lelki fejlődést segít elő, egy nagyon tudatos cselekvéssor, mely teljes jelenlétet igényel mind a készítő mind a fogyasztó részéről.
Az ebédünket is a festői tenger-messzeséget bámulva fogyaszthattuk el: itt most halat ettem én is, bár volt, amiről nehéz volt kitalálni, mi is valójában. Adrián nyers tojásos levese kicsit bizarrnak tűnt, bár lehet hogy némi rokonságban állt a mi tojásos erőlevesünkkel, amit gyerekkoromban pont a tojás miatt szerettem annyira. Ez a tojás inkább a leves sok betétjének tetejére volt ráütve, és hidegnek tűnt. (Te jó ég! Hogy én mennyi nyers tojássárgáját ettem annak idején!)
Ebéd után a tengerparti sétányon jutottunk el a Kanrantei-ig, mely épületnek az volt a célja, hogy lehetőséget adjon a természet csodálására. (non stop munka kontra megállás és figyelés, csodálás, a harmóniát adó ellentétek újabb tagja). Ma múzeumként és teaházként üzemel a műemlék. Itt ittunk először matchát, ez rossz döntés volt. Turistás döntés.
Tulajdonképpen a papír alátét és a műanyag sütis tálka zavart.
Ezután Hiraizumi városkát látogattuk meg. Itt is templom komplexumok tekinthetők meg: a Motsuji, melyet kr.u.850-ben kezdtek építeni, de már XII. században leégett kivéve csodálatos sziklakertjét. Alapítása csodás körülmények sorozatának köszönhető, melynek főszereplője Ennin, egy buddhista szerzetes és egy fehér szarvas.
A másik különleges látnivaló a Chusonji, amely a béke szimbóluma, hiszen miután megépítője, Kiyohira egy háborúban elvesztette családját a bosszú helyett, a Buddhának való áldozat gyanánt a templom megalapítását választotta. Az épület sorozat egy hegyen látogatható végig. Itt sétálhatunk felfelé szentélyről szentélyre. Majd a csúcson megtekinthetjük a Japán Nemzeti Örökség részét képező Konjikidó, mely csodálatos arany szobrokkal van díszítve.
A következőkben meglátogatunk egy japán népünnepélyt, egy matsurit, valamint túra a Bandai san-ra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése