2010. április 8., csütörtök

CSALÁN FŐZELÉK

Egyetlen oka, hogy nem nyerssel kezdem, hogy a csalán nyersen azt hiszem nem esne jól. Évek óta vágytam, hogy kipróbáljam. Teának gyűjtöttünk már, és persze sokkal finomabb, mint a bolti. Amennyire utáltam gyerekként -anyukám fogyasztotta mindig-, hát annyira megszerettem később. 
A főzelék sem okozott csalódást. Annyira isteni, édeskés, zöld íze lett, hogy a következő adag fóliában vár a hűtőben.

Semmi különlegeset nem csináltunk,csakúgy mint egy klasszikus spenótot, megfonnyasztottuk fokhagymával egy kis olajon, egy kis telj.kiőrl. tönköly liszt, rizses szójatej (Spar), víz, leheletnyi só, kis rotyogás és kész. Tulajdonképpen próbából csak egy kis szósznyi mennyiséget készítettünk, de nagyon finom lett. Ennek a szüretnek a másik feléből csalános cukkíni főzelék készült ("kipucoltam" a mélyhűtőt, mert őszre már annyi cukkínit ettünk, hogy elég volt. Lekvár is van még dögivel, vagyis inkább chutney, csakhát nem fogy). Ezt is fokhagymával, só helyett pedig szójaszósszal készítettem.



Nehezen indul a böjt utáni hét, mert igen csak leegyszerűsödtek az étkezések. Eldöntöttük, (bár már többször megfogalmazódott, dehát a közös családi eseménynek hangulata van), hogy elhagyjuk az esti evést. Inkább megpróbálunk vagy innkább próbálok késő délután ebédelni, utána már nincs szükségem semmire. Párom is egyetért, csak nála az ebéd kissé rendezetlen, mert csipeget erre arra, rohangál, és az evésre nem mindig szán vagy tud szánni megfelelő mennyiségű időt. Tehát így nála is indokolt az esti étkezés kihagyása. Igazából most annál a szakasznál tartok, hogy a böjt előtti életbe (munka stb, de főleg a munka, munkahely) bele tudjam illeszteni az új igényeimet. Igyekszem megtartani a tudatosságomat.

Azért sali is került az asztalra a csalán mellé


Mindezt csak zárójelben, mert most már nem a böjt a téma, de annyi újat, jót hozott, amivel nem is terveztem, így még nagyobb ajándékot jelentenek ezek a tapasztalatok.

KÓKUSZOS MANDARINOS ASZALT KEKSZ



Az előző bejegyzésemből kimaradt, hogy a leegyszerűsödött étrenden kívül más oka is volt az elmaradozásnak. Ez a csodaszép bio hokkaido tökről jutott eszembe (jó, hogy rájöttem, itt is van egy félig bio stand a piacon-bár eddig is ott vásároltam, ha éppen nem őstermelőknél), ami mostanra majdnem rám rohadt.

Annyi tervem volt vele, csakhát a nagy kutyasétáltatásnak kedden az lett a vége, hogy a három vizsla (mert hogy többed magunkkal vágtunk neki a szőlőknek) bolhás lett.


Őrület! Egy bozótoktól takart kereszthez másztunk fel, ahonnan mesés kilátás nyílt Eger völgyére, csakhát a róka is épp ezt a helyet szemelte ki relytekéül. Bolhát még nem láttam -városi gyerek lévén-, de egyből tudtam, hogy a bogár tömeg, ami a nadrágomon szaladgál, az bizony csak bolha lehet. Nem vagyok finnyás, de az élősködő rovarokat egyszerűen nem bírom. Hiába, vannak rossz emlékeim. Igyekeztem higgadt maradni, dehát bolhás kutyám még nem volt. És valahogy az ápolatlanságra asszociálok az ilyen problémák kapcsán. Na mindegy, végül is gyorsan megoldottuk a problémát, a kullancs kioperálás viszont, mert persze az is volt, bár ez szerintem hétvégi termés lehetett a mérete alapján már belekerült vagy másfél órába. Szóval mindig jöhetnek váratlan események, ilyen az élet. C'est la vie!

Vizslák...

Tehát a keksz! A recept forrása egy olasz oldal. Érdekes ez a gyűjtő oldal, nekem ennek a hölgynek tetzsenek leginkább a receptjei. Most nem változtattam sokat a recepten, de vannak vele terveim. Istenien illatos és zamatos mandarinokat kaptam hozzá.  

1bögre áztatott kesudió
1 mandarin leve és reszelt héja
3 ek kókuszliszt (én kókuszcsipszet raktam bele)

Mindezt összeturmixoljuk, aszaló műanyag lapjára kis kekszeket halmozunk, majd kb 10 óra alatt kiszárítjuk.
Nagyon izgalmas ízek!

2010. április 2., péntek

LÉBÖJT 7. NAP

Elérkezett az utolsó nap!
Már említettem, hogy ezt a napot én már nagyon ráadásnak éreztem, készen álltam visszatérni a Föld nevű bolygóra. Kicsit kezdtem is nyűgös lenni délután, mert tulajdonképpen már reggeltől korgott a gyomrom, és ha jól tudom, ez jelzi azt, hogy a szervezet túl van a tisztításon. Lehetne ezen vitatkozni, mert nyilván folytathatnám még sokáig, de nem is voltak erős tisztulási tüneteim. Az első napi fejfájásom (ami tulajdonképpen az azt megelőző két nap folytatása volt), kisebb gyengeség (ez szerintem normális az átállásnál), minimális lepedék a nyelven... Tehát azt gondolom, hogy a szerveim remekül elvégezték a dolgukat, és talán nem mérgeztem magam olyan mértékben, hogy megterheljem a szervezetemet. 

Reggel nem kívántam egyik szokásos szertartásomat sem, így egy vesetea után olvasgattam, és töltekeztem az ablakon beáradó napfényből. Megittam egy grépfrút higított levét, mézet már egyáltalán nem ettem ma. Munka után a szokásos séta Bertával, de most nehezen bírtam vele -egyébként rendkívül szófogadó, és alázatos kutya-, mert szerintem érezte a hangom gyengeségét, amit az elmúlt napokban vettem észre magamon. A fütyülés is halványan ment csak, úgyhogy kissé zabolátlan volt a drága.
A szokásos 3 liter vizet és egy kamilla teát is elfogyasztottam. És jött a nap méltó befejezése: egy jóga óra! Bár annyi erőm nem volt, mint szokott, de elég jól bírtam, és rendkívül jól esett. Mivel most minden test- és egyéb érzet felerősödött, sokkal intenzívebben tapasztalhattam a hatásokat is.

Remélem nem bontránkozik meg senki, de ezután én tényleg úgy éreztem, hogy egy igazi zöld turmix jól esne már. A szinte vákumban lévő gyomrom már vágyott rá. Így, most rostjaival együtt egy 1/2 almából és néhány spenótlevélből híg turmixot készítettem, és nagyon tudatosan, minden kortyot ízlelve és a gyomromig követve fogyasztottam el. Úgy éreztem, visszatértem! Hatalmas örömérzet ötltött el! Mintha egy hosszú út után érnék haza.

Ezután átgondoltam és megterveztem a felépítő napok rendjét. Ilyenkor kell igazán észnél lenni! Ezeknek a napoknak döntő szerepe van a böjt eredményét illetően. Az egyik legfontosabb a só kerülése! Ezen kívül természetesen a fokozatosság, lehetőleg nyers koszt, akinek ez problémát okoz, só nélküli könnyű zöldség leves. Természetesen ilyenkor lehetőség nyílik egy új életmód kialakítására, amire én tulajdonképpen nem törekszem, esetemben inkább ez a böjt hozzásegít az elkezdett úton való gyorsabb előrehaladáshoz. Nevezetesen a nyersétkezéshez. A vissza állás kb 3 napot fog igénybe venni.

Milyen változások történtek velem az egy hét alatt? Fizikailag: elsődlegesen szembe tűnő a testsúly csökkenés. Mérlegem nincs, de kb 4-5 kg lehet. Ennek gondolom jó része víz. Hihetetlen, mennyi vizet megköt a test! Ennek én nagyon örülök, mert azt hiszem, ez az ideális súlyom. Persze azért, hogy ha nem is teljesen, de nagy részben így maradjak, sokat kell majd dolgozni. Kitisztult a szemem, a légzésem, puhább lett a bőröm, energikus vagyok (mondjuk ez sem volt nagy probléma), és most már teljes meggyőződéssel állíthatom, eltűnt a fogkövem. Még néhány ezer forintot is megspóroltam, amibe ennek kezelése került volna. A z egyéb egészségügyi költségekről nem is beszélve, amit abban az esetben kellene kiadnom, ha nem az egészség  tudatos megőrzésének híve lennék . Hirtelen nem is jut más az eszembe, de száz szónak is egy a vége, nagyon jól érzem magam.
Lelki, szellemi síkon is sok mindent elengedtem, átéltem. A tegnapi napom kissé drámai volt ilyen szempontból egy ismerősünk története kapcsán, de a részletek nem idevalók. A mostani állapotomat ma nem hazai szező írásával festem le, Paulo Coelho-tól idézek:
(Előljáróban még annyit, hogy ezen sorok mondanivalója eddig is meghatározták az utamat, de most újabb megerősítést kaptam)

A fény harcosának nincsenek úgynevezett "elvei".
Van viszont egy útja, amin végig akar menni,
és amihez mindig megpróbál alkalmazkodni.

Ehhez az alkalmazkodáshoz kaptam most újra erőt. Mert vannak időszakok, amikor annyi dolog történik az emberrel, hogy nehéz mindent idejében feldolgozni. Ezek felgyülemlenek, és blokkokat képezve gátolják a simulékony tovább áramlást. Most kimostam ezeket a gátakat. Tovább zuboghatok, mint a patak, s egyszer talán  ismét folyóvá erősödöm új medremben.

Most a környezetemre is több energiám lesz, többet foglalkozhatok másokkal is. Amit egyébként nagyon szeretek csinálni.

Köszönöm, hogy velem voltatok, hogy követtétek az eseményeket, és türelmesen vártatok a hamarosan folytatódó ételkészítési próbálkozásaimra illetve a japán sorozatra. Hamarosan visszatérek negatívból pozitívba, és jelentkezem a receptekkel!
Mindenkinek áldott, szép Húsvétot kívánok!



2010. április 1., csütörtök

LÉBÖJT 6. NAP

Ma tényleg igyekszem rövidre fogni.
Megvolt a napi:
3 l víz,
1 l tea,
1 tk méz
A gyümölcslére ma nem vágytam.
Nagyon frissen ébredtem, kipattantam 4:27-kor az ágyból, míg párom, aki bár vegánt, de jól bevacsorázott este, alig bírt felkelni. Reggel a szokásos események... Ma megismételtem a beöntést, eredményesen. Légzés és jóga is megvolt, kevés munka, egy olasz óra, és egy jó kis séta Bertával. Este pedig színház. A hétköznapokban nem járok ám ennyit színházba, csak most így jött ki.

Egyszerűen kicsattanok. Bársonyos a bőröm, nem tudom lehet-e, de a kevés fogkövem is mintha kopna. Nem érzem már gyengének sem magam. És a ph mérésem eredménye: lúgos kémhatás! Szóval úgy érzem, kész vagyok, de mivel kitűztük a hét napot, így mind Szamóca mind pedig saját magam kedvéért végig csinálom. Túl vagyok a vízválasztón, eddig legtovább 5 és 1/2 napig bírtam.

Rengeteg víz és gondolom zsír is távozott a testemből, ez meghatározza további sófogyasztásomat is. Egyszer Gittának volt egy érdekes írása a sóról, és továbbra is tartom a véleményem, de a mennyiség nagyon fontos.

Egyetlen kellemetlenségem délután kezdődött: elkezdett fájni a szájpadlásom, majd később a felső állkapcsom is. Gondolom, hiányzik a rágás. 

Jó választás volt Szepes Mária Mágiák könyve, remek az időzítés egy új, letisztult kezdetnek. Bár sokat nem olvastam sajnos, de örülök, hogy volt időm pihenni. 

Tehát letisztultam, kiürültem. Áttetsző vagyok... Hagyom, hogy átjárjon a levegő, megengedem magamnak, hogy megérintsenek az áramlatok. Elengedtem a nehézségeimet, gondokat, megbántódásokat, remélem a kishitűségemet is. Új erőt gyűjtöttem, s újult erővel folytathatom majd Utamat.

Weöres Sándor
Az Igazságról

A szavak különlévők és gyöngysor-szerűek,
a dolgok összefüggők és halom-szerűek.
Ezért a szavak és a dolgok csak súrolják egymást.
A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan.
Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg,
tehát csak önmagadtól.
Tedd alkalmassá lelkedet arra,
hogy az igazságot tudhasd benne.