ÚJRA ITTHON

Kicsit elbújtunk...

Sűrű volt az elmúlt fél év -legalábbis a fejemben-, úgyhogy gondoltunk egyet, és itt hagytunk csapot-papot, elmentünk egyet nyaralni.

Néhány hete olvastam Reni oldalán egy fantasztikus beszámolót az olasz Amalfi partról, és kb. 5 perc alatt meg is hoztuk a döntést, másnap már megvolt a szállásunk, repjegyek. Egyetlen hibát követtünk el: csak egy hétre mentünk. Azzal vígasztaltuk magunkat, hogy Bertakutyát most hagyjuk itthon először. Nem szívesen. Majd legközelebb megoldjuk a hármasban való nyaralást is.

Kivételesen egy lazulós üdülésre vágytunk, kisebb túrákkal, több pihenéssel. Én csak a fejemet szerettem volna kikapcsolni az eddigi gondolatkörökből. Mit mondjak, sikerült. A hely teljes mértékben megfelelt e célra.

Olasz gasztro-trikolor

Szabályok nélkül-étkezési szabályokat is beleértve- indultam útnak. Úgy gondoltam, hogy most nem szeretnék semmire odafigyelni, csak önmagamra. Azt csinálom, eszem- iszom, ami jól esik. Fel akartam szabadítani magam saját szabályaim alól is. Tudtam, hogy bízhatok az ösztöneimben. 

Furcsa az emberi tudat, hatalmas béklyókat képes körénk fonni. Hiába tudjuk, értjük, sőt tapasztaljuk mi a jó nekünk, sokszor mégis inkább az önsanyargatást, lassú öngyilkosságot választjuk (bár lehet, hogy valamiféle belső, tudatalatti ok vezérel bennünket). Most leráztam az elmúlt hónapokban magamra aggatott láncokat. 

Egy kicsit a nyaralásról is...

Nápolytól délre fekszik ez az egykoron tengeri köztársoságként működő partvidék. Sok viszontagságon ment keresztül, mégis megőrizte építészeti és szellemi örökségét. A sziklákkal csipkézett partvonalat egy-egy öbölbe szorított település szakítja meg fehér házaival, majolika -kupolás templomaival.

Más lehetőség nem lévén -leleményességüket kihasználva- az itteniek a hegyoldalakra telepítették citrom- és narancs teraszaikat. Vadon burjánzik az édeskömény, kőfalakon omlik le a cukkíni kacskaringós szára és virágzata. Lubickol a természet a sópárával permetezett mediterrán napsütésben. 

Csodálatos citromok

A macskaköves utcákon igazi déli hangulat: mindenki kedves, de a sziesztát váró olaszoknak is megbocsájtunk, hisz' olaszok.

A zöldségeseknél tenyérnyi fügék, illatozó barackok -köztük a kedvencem, a fehérhúsú is-, különféle paradicsomok, citrom-hegyek stb.

Ez brutális!

A szexi füge

És még mindig citrom...

Sorbet, fagyi, joghurt

Nagyon közel áll hozzám ez a fajta kis móros, mediterrán építészet, a szűk, sokszor csak gyalogszerrel megközelíthető utcák illetve lépcsőrendszerek. A házak sok helyen művi gonddal vannak a sziklakiszögellésekre építve, a szerpentintől lejjebb elhelyezkedő házakhoz lépcső vezet le, ahová szamárháton viszik le az építőanyagot.

Positano-ban, mely bár gyönyörű városka, sajnos varázsát mégis turista-púder fedi már

Színes ladikok

Miket ettünk? Reggel egy kis gyümölcsöt, salátát. Olaszországhoz a kávé is hozzátartozik, és azt sem hagytuk ki. Az olasz kávékultúra erénye, hogy a kis űrmértékű főzet éppenhogy csak tartalmazza a finom aromákat, cukrokat, emelett kevés koffeint és csersavat. Ez utóbbiaknak nincs idejük kioldódni a 20-25 másodpercnyi főzési idő alatt (sok egyéb tényező is közre játszik). Az eredmény egy ízorgia (természetesen tej és cukor nélkül), mely nagyon kellemesen, hosszan érezhető. Hogy kicsit vázoljam a különbségeket, itthon egy kezemen meg tudom számolni azokat a helyeket, ahol egyáltalán merek eszpresszót inni. 

A kávé mellé -nem feltétlenül olaszosan- kóstoltunk egy-egy helyi süteményt. Tulajdonképpen ez volt az ebédünk.

Azért a tejszínhabot is meg kellett kóstolni :)

Jobbra Delizia al limone (mi másból, mint citromból)

Csokis linzer balra

Vacsorára két lehetőség volt: étterem, vagy magunknak készítettünk valamit az isteni alapanyagokból. Étteremben Adriánnak jutottak a tészták és halak, nekem az előételek és köretek A sajtokat illetően most engedményt tettem, hozzá tartozik a helyi kultúrához, gasztronómiához, érdekelt. Egyszer én is ettem halacskát: tintahalat vargányával, illetve halsalátát. Nagyon finom volt, ízletes, puha. 

Persze házi tészta is készül citromos mártással, de választhatunk zöldségeset, halasat, minden friss, ízletes. A köretek, előételek nekem teljesen megfeleltek, változatosak a padlizsánnal, cukkínivel, spenóttal, paradicsommal készült variációk. (Nem a burgonya 10 féle változata)

A helyi italkülönlegességeket sem hagyhattuk ki. Első helyen áll a Limoncello likőr. Variációk még mindig a citrom témára :)

A csokis kupola 7 féle csokoládéból készült, a jobb oldalon ricotta-s sütemény.

A likőr mellett a csúcs verzió: citromhéjas eszpresszó. Csodás!

Házi vörös bor, helyi fehér, és a könnyű, üdítő prosecco. Most nem tulajdonítottam különös figyelmet a borok  minőségének, a borászatok feltérképezésének. Könnyű, kellemes, üdítő italok voltak ezek.

A magunk által készített vacsora valahogy így nézett ki:

 

Friss zöldségek, párolt zöldbab pesto-val, mozzarella, füstölt caciocavallo, friss kenyér,asztali bor, olíva bogyók, szárított paradicsom

Ugyanez kilátással

Csak kilátás

Vegyes saláta, édeskömény zöldbabbal párolva, száraz paradicsommal, pesto-val

Az isteni olíva bogyók folyamatosan terítéken

olasz ropogós "perec"

Bazsalikom - lapu

A halas vacsora

Esténket mentateával zártuk, amihez a fönti szomszéd, Maria néni kertjéből szüreteltük a mentát. Remélem megbocsájtja nekünk azt a pár levélkét a menta bokráról.

Tanúk

Ragyogó időnk volt, kellemes volt a tenger, vágytunk már a bőrperzselő hőségre, amit egyébként nem kedvelek, de már kellett a testemnek-lelkemnek. Szépek a környező települések is, kirándulni lehet a hegyekbe, hajókázni a tengeren, élmény a szemnek a sok színes forgatag, élet. 

A fagyit majdnem kihagytam. De hiszen ezt mindenki tudja: az olasz fagyi páratlan. Bár a japánok sem szégyenkezhetnek. A vérnarancs (Reninél is látható) nekem is nagyon ízlett, de választék van bőven.

Én is csak ajánlani tudom a helyet, ha van kérdés írjatok bátran, de Reni is nagyon segítőkész, és igen széleskörű helyismerettel rendelkezik.

Folytatásban következik a rég ígért japán beszámoló folytatása és újabb konyhai kalandozásaim.