2010. augusztus 19., csütörtök

MIGNON A "CANAPÉ-N"

Nem , nem történt baleset. Csak játszom a szavakkal. Kissé elmaradoztam, ilyen ez a nyár. Mozgalmas, fordulatokkal teli.. Egyelőre képlékeny dolgok vesznek körül, de mintha elindult volna egy áramlat: kezdenek testet ölteni a gondolataim, vágyaim.

A canapé és a mignon hétfőn készült egy kis ízelítő gyanánt, a harmadik a sorban egy orgonás pisztácia puding lett. Azért fogalmazok úgy, hogy lett, mert először egy pisztácia tejet szerettem volna készíteni a tavasszal szüretelt, szárított orgonával, de találtam egy nagyon szép kis tálkát, amiről úgy gondoltam, hogy muszáj valami krémet tálalnom bele, így lett a tejből puding. A feszített tempó miatt azonban csak a néhány kép készült.




Menjük sorba!
Mi is az a canapé? Itt mesél a Wikipedia, angolul. Röviden egyfajta falatka, amit party-kon, italok kísérőjéül szoktak felszolgálni. Pici, dekoratív finomság. Az én canapé-mat egyébként szendvicsnek is nevezhetnénk, ha nagyobb cukkíniből szeljük a szeleteket.

Immár el is árultam, hogy ez egy cukkínis falatka. 
A cukkínit vékonyan felkarikázzuk, majd megkenjük a következő zsályás fehérrépa krémmel:
Nyers fehérrépa (5-6 zsenge szárból kb egy 3 dl-es tálkára elég krémet kapunk
2-3 cl extra szűz olívaolaj
3-5 db zsálya levél
kb 2 paradicsom kinyomkodott leve (én koktélpariból csináltam. Félbevágjuk a parikat, és mint a citromét, kinyomkodjuk a levét. Nem baj, ha belemegy a magja, a lényeg az az, hogy ne színezzük meg a krémet a paradicsom színanyagával) 
1 kevés vaníliás só (természetesen vanília nélkül is megteszi, de úgy éreztem a vanília szépen kiegészíti a zsályát)

Ezeket az alapanyagokat turmix- vagy aprítógépben pépesítjük. Megkenjük vele az alsó szeleteket.
Kápia paprikából kis szeleteket vágunk. Én egy-egy háromszöget vágtam, ami elöl-hátul kilógott a szendvicskéből. Ha van éles késünk, ügyesen levágjuk a héját. Ráhelyezzük a megkent lapokra, erre is kenünk egy kevés krémet, mellé rakhatunk egy darabka madársalátát, majd jöhet a felső szeletke. Erre tornyoztam még egy kis csírát, és kész. Szép és finom! Egyszerű vendégváró, vagy könnyű vacsora is lehet.



A pisztácia pudinggal hezitáltam, mert a sok kóstolgatás és enyhe stressz hatására reggel, a "premier" előtt már egyáltalán nem éreztem ízeket. A nem létező véletlenek egybeesésének köszönhetően, éppen hétfőn nyitotta meg kapuit egykori pesti jóga tanárom új stúdiója, és én reggel el is mentem egy kicsit meditálni és jógázni. (ajánlom figyelmetekbe a Purnam Jóga és Selfness Stúdiót  !)

1/2 csésze nyers pisztácia ( a beszerzés helyéről később!!)
1/2 csésze víz
1 csipet (vaníliás) só
1 tk szárított orgona (levendulával is el tudom képzelni)
2-3 tk napraforgó méz (friss, Perkátáról a rokonoktól :) )
1 tk útifű maghéjpor

Mindent összeturmixolhatunk. Hűtsük le egy kicsit, ezalatt az útifű is megduzzad, kialakul a pudingos állag. Kis tálkákba adagoljuk, megszórhatjuk szárított virágokkal, vagy ahogyan én tettem: aszalt, ropogós hajdinacsírával. 

Végül pedig,

A bazsalikomos - szedres mignon!

Ez már leheletnyit könnyebb tésztájú, mint az első variációk, de a többi részen még nem variáltam, nem akartam elvéteni.
Bár mindkét édesség gazdag olajos mavakban, most biztosra akartam menni, és tudtam, hogy ezeknek a legelvetemültebb :)) mindenevő sem tud ellenállni. Tulajdonképpen kis kóstoló adagokat készítettem, pont ebédidőben történt a nagy bemutatkozás, így nem okozott gondot a gazdag beltartalom.

"Tészta"
2 bögre áztatott dió
1 bögre aszalt füge 
1 csipet só
 késhegynyi ceyloni fahéj
1/2 bögre aszalt hajdina csíra

A diót a fügével és az ízesítőkkel aprítjuk, de lehetőleg ne legyen túl pépes. Annyira legyen darabos, hogy már össze lehessen gyúrni. Ebbe keverjük a hajdina szemeket. Isteni fügénk volt otthon! Párom szülei hozták Horvátországból. Kicsik, puhák és világosak voltak.
 Kétfelé osztjuk a masszánkat. Egy folpack-kal kibélelt doboz alján egyenletesen szétnyomkodjuk a féladag tésztát. Hűtőbe tesszük.

A krémhez

2 bögre áztatott kesudió 
1 1/5-2 bögre szeder
kb 8 levél bazsalikom
2 ek napraforgó méz
1 csipet fahéj
1csipet vaníliás só

Mindent turmixolunk, majd a dobozba nyomkodott tésztára simítjuk a kapott krémünket. Fagyasztóba tesszük, míg meg nem szilárdul annyira, hogy a második réteg tésztát is rá tudjuk nyomkodni a krémre. Ez kb 2 -3 óra.
Ha készen vagyunk a sütivel, fóliástul kiemeljük a dobozból, és éles késsel kis kockákra vágjuk. Én kb 3*3 cm-es négyzetrács mentén daraboltam.



Jöhet az utolsó pacsmagolás: a csokimáz!
1 bögre nyers kakaóvaj és 
kb 1/5 bögre nyers kakaópor (beszerzésük következik)
kb 3 ek méz
1 csipet só

A kakaóvajat meleg vízfürdőben felolvasztjuk, majd lekeverjük benne a kakaóport, mézet. Azért írtam kb-i mennyiséget a kakaóporra, mert én egy már kakaóporral elkevert kakaóvajat vásároltam, és még raktam is hozzá, így egy kicsit megszenvedtem vele. Ráadásul nem akart működni a tűzhelyem (mint útólag kiderült, gyerekzár volt rajta, de már olyan rég használtam ezt a lakást...), így a sütőben melegítgetten a vizet. 
A lényeg az, hogy elég sűrű lett a masszám, de így gyorsan ment a mártás. Megszórtam a mignonokat egy kis kakaótörettel, majd beraktam őket a hűtőbe. Csodás, bársonyos csokimázt kaptam.


Ha nem akarjuk egyszerre elfogyasztani az egészet, akkor a még mártatlan kockákat mélyhűtőben is tárolhatjuk egy darabig

Itt most nem kísérleteztem könnyebb variációval, mert biztosra akartam menni. Ráadásul úgy egy hete kipróbáltam egy zöld diós változatot, ahol banánt is használtam a magok mellett, de az olyan gelly lett, és nem ízlett. A szederrel talán jó lett volna, de majd legközelebb.

Az anyagok beszerzését interneten végeztem. De visszaugrok egy kicsit az időben. Néhány héttel ezelőtt Joan van Rooijen, a Napeledel című könyv szerzje járt itt Egerben, és tartott egy kis bemutatót egy kellemes vasárnapon. Nagyon örülök, hogy megismertem, és remélem, találkozunk még a jövőben. Finom dolgokat készítettünk, sok érdekességet tudhattunk meg tőle az étkezéssel kapcsolatban. Tőle kaptam meg egy holland cég nevét, amelynek oldaláról nagyon érdekes, nálunk még alig kapható dolgokat lehet kapni, s bár nem olcsón, de megfizethető áron. Ezek egyébként sem mindennapi étkezéseink alapanyagai, talán érdemes az olykor elkészítendő különlegességekhez  különleges alapanyagokat felhasználni. Innen tehát a

nyers pisztácia,

 kakaóvaj

 és por, 

 a babtöret,

valamint nemes élesztő pehely,
a B12 pótlása végett. Erről is sok szó esett Joan látogatása alkalmával.

Régóta kerülöm az élesztő minden formáját (eltekintve egy-két kivételes fogyasztástól). Joan elmondta, hogy a Hippokratész Intézet legújabb kutatásai azt igazolták, hogy a B12 nem található meg az algákban. Annak egy analógját tartalmazzák az algák, ami inkább előnytelen hatását fejti ki a várttal szemben. Így marad az élesztő, vagy tabletta forma. Elmesélte, hogy az Intézetnek pl. van egy nagyon drága terméke, amit a földből vonnak ki.
Az élő ételek között is találkozunk pl. sörélesztővel a receptekben, de annyira tetszett ennek a nemes élesztőnek az illata, hogy úgy döntöttem, kísérletezek vele. Ennek segítségével elérhetünk egy nagyon kellemes sajtos ízt, akár kifejezetten nyers sajt készítésnél, vagy öntetek, szószok készítésénél is. Nem mintha úgy érezném, hogy hiányzik az egykor úgy imádott élelmiszer, de változatossá tehetjük az ízeket, miközben pótolhatjuk a szervezet számára szükséges B12 vitamint.
Most csak a csomagolások lefényképezésére volt időm, de igyekszem majd pótolni a bejegyzést az anyagokról készült képekkel.
A cég elérhetősége itt található.

Tartozom egy köszönet nyilvánítással An-nak! Timivel néhány hónapja együtt (már megint) nyertünk An receptversenyén. Bevallom, már el is felejtettem a fődíjat, mikor -most már szintén vagy egy hónapja- megérkezett a díj: egy csomag hántolatlan kendermag, és a csodaszép fejdísz illetve kitűző. (Itt tartozom még egy képpel.) Valóban meghatódtam, mert nagyon szép ajándékot kaptunk! Nagyon köszönöm neked An! Nem ígérem, de kalkuláljunk úgy, hogy még idén készítek majd egy recept összeállítást a kendermag felhasználási lehetőségeit kiaknázandó.

3 megjegyzés:

Adorján Éva írta...

húúú, megint gyönyörűűt alkottál :)

Annipanni írta...

húúúú ez a szedres mignon fantasztikus!!! Képzeld én is ilyennel kisérleteztem a napokban, de az nem lett ilyen szép és magas... a csokimázhoz meg nem volt merszem... Szóval ronda, de finom lett... majd lehet, hogy felteszem azért kisérlet címén a blogba :D

ezisén írta...

Tudom hogy ez régi bejegyzés, de ha erre jársz segítesz? A bazsalikomot hallottam eper mellé (Makifood -os info) is tenni és most a szederrel használtad. Az eper mellé téve úgy hallottam hogy megőrzi a szép piros színét a gyümölcsnek, itt is az volt a cél?
A mignon gyönyörű!!!!!