LÉBÖJT 3. NAP

Változatlanul remekül érzem magam. Akárcsak Szamóca, én is alig bírtam elaludni, és nagyon jól ébredtem. A szokásos reggeli teendők után nyelvkapargatás, orrtisztítás Neti kancsóval, beöntés, májtea fogyasztás (azt hiszem ugyanazt a keveréket isszuk Szamócával) majd egy órácska jógázás következett. Ezután ha nem is olyan szinten mint böjt-társam, de én is merítettem egy keveset Földanyánk energiájából, ugyanis párom édesapja szólt, hogy most kéne elültetnünk a magokat, amiket szeretnénk. 

Most újra elöntött az az érzés, amit éreztem már: hogy Otthon vagyok. Nem feltétlenül Eger jelenti ezt a helyet, érzést, hanem a földdel való kapcsolat, annak közelsége. Nekem, mint zuglói lánynak nagy élmény volt veteményesben ásni, és magokat ültetgetni. Persze, szoktam kertészkedni, nagyon szeretem a virágokat is, fűszernövényeim is mindig vannak, valaha volt néhány palántám is, de ez más. 

Ültettünk mángoldot, édesköményt, spenótot, rukolát, fekete gyökeret, angol zellert. Mostmár csak imádkozni, vagy meditálni -vagy kinek mi tetszik- kell, hogy szép egészséges zöldségeink legyenek. Természetesen minden vegyszermentes.

Ezután a család ebédelt, és itt szeretnék kitérni a Szamóca által felvetett problémára, miszerint hogyan is rejtsük el mások elől böjtölésünket. Én ezt nem ennyire egzaktul értelmezem. Két okból. Az egyik, hogy bár a munkahelyünkön én szerettem volna titokban tartani, de mivel ott még pénteken nekem is külön vega étellel akartak kedveskedni, ezért a párom elmesélte, hogy böjtölök. Tehát kolléganőnk rögtön nekem szegezte a kérdést, mikor megérkeztem: Tényleg nem eszem semmit, csak iszom? Én pedig nagyjából elmeséltem a történetet. Mivel párom édesanyja a főnököm, és nem csak a munkából, de az ebéd alól is felmentést kellett kérnem, pedig ő mindig készül nekem külön étellel, hát neki is elmeséltem. És itt következik a 2. ok! Mégpedig az, hogy én úgy érzem, az életvitelemmel is hitelesnek kell lennem, és azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy olyan környezetben élek, ahol az emberektől nagyon távol áll ez a fajta egészséges életmód. Egyrészt azért, hogy megtanuljam vállalni önmagamat, azt hogy én igenis figyelek az egészségemre, és kimerem mondani, hogy én ilyen és ilyen "extra" ételt kérek, és igenis hiszek abban, hogy mind a környezetünk mind pedig önmagam érdekében így kell élnem az életem. Másrészt pedig azért, hogy példát mutassak nekik. Mert papolhatnék ezeknek az embereknek, hogy lassú öngyilkosságot követnek el, és miért olyan nehéz lemondani egy-két falatról, ha cserébe jó minőségű, fájdalom és betegség mentes életet kaphatnak? Azelőtt sokat mondogattam a szüleimnek ilyesmiket, bár édesanyám csúcs, ő nagyon odafigyel ezekre, aztán rájöttem, hogy több hatást érek el, ha csak csinálom a dolgaimat. És párom szüleire is sikerül néha hatnom, tavaly még 1-1 lénapot is tartottak. 

Most bizony meg kellett védenem önmagam, és a böjtölést is. Tudniilik azt kaptam a fejemhez, hogy megbetegítem magam! Rosszul leszek! Minek nekem méregetelenítés, hiszen úgyis zöldségeket eszem! Fúú! Több sem kellett nekem, hát igyekeztem elmesélni, hogy milyen ősi gyógymód és gyakorlat a böjt minden vallásban, és épp azzal betegítjük meg magunkat, amit megeszünk. Van is erre egy kínai mondás, de nem tudom pontosan idézni, a lényege az, hogy a legjobb étel az, amit nem eszünk meg.

Ezért ezt a titokban tartást én inkább úgy értelmezem, hogy nem kell kiülnie a szenvedésnek az arcomra, ne várjam el másoktól, hogy azért mert én böjtölök, tekintettel legyenek rám, de az ellhalgatást én nem érzem őszintének. Ha szeret az illető, akivel ezt megosztom, el kell fogadnia, hogy én úgy döntöttem, böjtölök. Én is tiszteletben tartom mások húsevő szokásait, de amiről nem tudok szinte semmit, azt nem bírálom. És elsősorban önmagunkhoz kell őszintének és hűnek lennünk, különben hogyan lehetnénk azok másokkal? Mert szerintem így leszünk tisztaszívűek ha tetszik Isten felé is. Merthogy én ezt valahol belül keresem. S az őszinteségből baj nem lehet, legfeljebb konfliktus, ami megoldásra vár. Remélem, nem voltam túl nyers, drága Szamóca!

Egyébként az ebéd egyáltalán nem izgatott, bár az illatok isteniek voltak, de a gyomrom, hogy úgy mondjam teljesen frigid maradt. Aztán kicsit félrevonultam a második májteámmal, mindenki tudomásul vette, és elfogadta a helyzetet. Nem kerültem kínos szituációkba. Nekem nagyon nagy feladatom megtanulni kiállni magam mellett. Talán ennek a böjtnek ez lesz az egyik gyümölcse. Édesanyámék is tudnak róla, de náluk ez nem gond. Ismernek, és szerencsére elfogadják a dolgaimat. A szeretet elfogadó és megbocsájtó, elvárás nélküli és bizalomra épül.

Nemrég májpakolást raktam magamra, és most pihengetek. Nagyon tiszta és élénk az elmém, jó a közérzetem és az erőnlétem. A nyelvem és a nyálkahártyám nekem is dobja kifelé a szükségtelen dolgokat. 

A kávé sem hiányzik. Bár ilyenkor sosem gond. Ezért is tudom, hogy én a szertartás rabja vagyok, nem a koffeiné. Sőt, ahogy egyre inkább változtatok étrendemen, úgy vagyok egyre érzékenyebb a koffeinre. Azelőtt rengeteg kávét megittam. Mondjuk egy dupla presszós cappuccino-val kezdtem a napot (de ez nem hétköznapi cappu és kávé volt, bárcsak megmutathatnám egyszer!), és délután még biztos lecsúszott egy presszó. Vagy ha délután dolgoztam, akkor a reggeli kávém után még munkakezdéskor is megittam egy duplát. Ezidőtájt (kb. 5 éve) kezdtem megérezni a kávé és a tejtermékek allergizáló hatását. És ez tisztán érzékelhető! Mostanában így vagyok érzékeny a koffeinre. A délelőtti magtejes kávé után most már elhagytam a délutánit (amire egyébként csak pár hónapja szoktam vissza), mert kifejezetten nyomta a fejemet, és rontott a közérzetemen. Szóval a testem igyekszik rávenni arra, hogy felejtsem el a dolgot, bár a délelőtti még tényleg jól esik. Pár éve egy jóga tábor után fél évig csak heti 1-2 kávét ittam. Simán bírtam, akkor nem kívántam.

Na de nem akarok ezzel a témával most többet foglalkozni, mert valóban nincs most jelentősége. Kivéve, hogy az illata igen csábító. De ahogy Szamóca is írta, most a legegyszerűbb dolgok illata a legkristályosabb. Amit tegnap is írtam, hogy élénkülnek az érzékszervek. Újra megtanuljuk értékelni a legegyszerűbb dolgokat, mint pl. egy alma, vagy hagyma, petrezselyem.

Abban is egyetértek Szamócával, hogy ilyenkor, amikor kicsit úgymond negatívban érzékeljük a világot, kiélesednek a dolgok körülöttünk. Én is felfigyeltem a tényre, hogy milyen fontos szerepet játszik életünkben az evés. Csak a megszokás és a kényszeres cselekedetek irányítanak sokunkat. Ezekkel próbáljuk elvonni figyelmünket az igazán lényeges dolgokról. Jó a böjt. Letisztulunk. Eltűnik a maszk, és lehull a lepel a bennünket körülvevő világról is. 

Weöres Sándortól idézek:

A jóságról

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. 

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: 

mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, 

azokra több essék fényedből és melegedből, mint

akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, min-

dennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legye-

nek számodra, mint a a kályhának a szoba, melynek 

melegítésére rendelik.