LÉBÖJT 4. NAP

Ez a nap is kellemesen telt, probléma és szinte tünetmentesen. Talán kissé gyengébben ébredtem, mivel előző nap nem ettem mézet, így most néhány dl víz elkortyolgatása után magamhoz vettem egy teáskanálnyit. 

Apropó, előző napról a teák mellől lemaradt, hogy délelőtt egy igen híg gyümölcsleves vizet, délután pedig szintén egy 50-50%-os arányú facsart vegyes és víz keveréket ittam. Ezekben általában 2, maximum 2,5 dl dzsúz van.

A reggeli megszokott menetet követően -és itt szeretném a beöntés jelentőségét hangsúlyozni, mert még mindig van hatása, egyébként a legideálisabb reggel 5-7 óra között végrehajtani ezt a műveletet, mert akkor dolgozik legaktívabban a bélrendszer kiválasztása-, pránayama majd egy órácska olvasás és májteázás után egy óra jógázás következett. Most a gyakorlás közbeni érzések is intenzívebbek. Fantasztikus élményekben lehet az embernek része! Egyébként az elmúlt napok alatt teljesen kitisztult a légzésem, semmilyen orrdugulás, allergiás orrfacsarás vagy ilyesmi nem jelentkezett. Azelőtt nagyon erős szénanáthában szenvedtem, de egy időre teljesen megszűnt, majd kisebb mértékben olykor-olykor visszatér, de egyre kevésbé. Azt hiszem, inkább a pszichoszomatikus oldaláról kellene megfognom a problémát, mert a fizikai tisztogatás terén sok mindent tettem, nem 100%-os eredménnyel. 

A testtartásom az első 1-2 napban kissé összeesett, ezért különös gonddal igyekeztem figyelni rá, hogy a szerveimnek megfelelő tere legyen a működéshez, mert ez a hétköznapokban nem gond. Legalábbis amióta jógázom. Azelőtt egészen gyerekkoromtól szörnyű testtartásom volt, hiába minden sport és egyéb próbálkozás szüleim részéről. Mostanra viszont újra "automatikusan", vagyis mondjuk inkább tudatosan visszaállt a helyes testtartásom.

A jógázás után nagyon jól esett a száraz ledörzsölés és váltott vizes zuhany, majd 2 órát bent kellett töltenem a konyha irodáján, de ez sem okozott megerőltetést, az ételek amúgy sem nekem valóak lettek volna, így még kevésbé izagatták a fantáziámat. Elszopogattam a 2dl ubi+répa+grépfrút levemet 2dl vízzel, azután pedig sétáltam egyet Berta kutyával. A mai napra esett a második színház jegy, így 2 órába besűrítettem a hétre tervezett költészetet: egy egyszemélyes előadást láttunk délután Kosztolányi műveiből Fesztbaum Bélának köszönhetően. Imádom Kosztolányit, bár nem volt végig 100%-os a figyelmem, mert pont ezidőtájt jól esett volna egy kis májpakolás és pihenés. De nagyon tetszett.

Miután hazasétáltunk, az este békésen telt, tanulással, olvasással. Még megittam 6-8dl veseteát, és 2dl levet ugyanennyi vízzel. Ezen a napon a második kanál mézet is igénybe vettem.

Ezeken a folyadékokon kívül kb 3l pí vizet fogyasztok el. Én egyébként is kb megiszom ezt a 3 l-t, nyáron talán többet.

Az első napi fejfájásom óta szinte semmi tünet, ami egyébként is már a felkészülés időszakában kezdődött. Egyébként sem szokott sokkal több lenni. Sem szagok, sem fájdalmak, sem émelygés, semmi. Gondolom, a menstruáció nagyon sok terhet levett a szervezetemről. 

Jöjjenek a lelki síkon felmerült kérdések, gondolatkörök.

Egyszercsak felvillant bennem, hogy el szeretném engedni a félelmeimet. Milyen félelmeim vannak? Ezek kissé rafinált, szinte láthatatlan félelmek. Mert a felszínen, az események többségét illetően úgy tűnhet, semmilyen félelmem nincs. Nem így volt ez évekkek ezelőtt, de azóta sok minden történt... Mostanában szinte blőd dolgok akasztanak meg. Szinte azért kreálja az elmém, hogy csak azért se haladhassak, húzzon már vissza valami. Ilyen egyszerű dolog pl, mikor este vagy akár hajnalban, amikor még sötét van, egyedül vagyok itthon. Hallottam már egy-két leütést kirablást itt Egerben, és ilyenkor néha elönt egy borzasztó rémület. Képes vagyok figyelni a legapróbb hangokra. Igyekszem azonnal elengedni ezeket az érzéseket, mert nem szeretném beteremteni magamnak a dolgokat, és tudom, ezek nem előérzetek, egyszerűen buta bebeszélések.

Aztán itt van még a viszonylagos bizonytalanság. Ettől nem félek, inkább csak szeretném már látni, hogyan valósíthatom meg azokat, amiket elterveztem. Tudom, rajtam múlik a legtöbb, de valaminek mégis jönnie kéne, hogy elindulhassak. Nincs támpontom. Tehát ezt az izgatottságot ismét el kell engednem, és türelmesen hinni, tudni, hogy eljön az idő.

Pont az előzőekből kifolyólag erősen felrajzolódott bennem a döntések fontossága és az azokkal járó felelősség. Ezt is számon tartom a hétköznapokban, de ilyenkor valahogy mindig élesebbek a körvonalak. Mit kéne tennem? Mivel járhat mindez? Milyen következményei lehetnek? Kire hogyan hat?

És érzem, ha "visszatértem" és eleget figyeltem most önmagamra, több figyelmet kell majd megint fordítanom másokra, a környezetemre. Sokat figyeltem befelé, most ki kell kukucskálnom egy kicsit. Többet gyönyörködni másokban, többet adni magamból. Nagyon zsúfolt évem volt, nem ostorozom magam azért, hogy kissé több időt töltöttem azzal, hogy alkalmazkodjam új és új szituációkhoz. 

Álmaimban rengeteg feszültséget adtam le az éjjel.

Ma is egy gondolat Weöres Sándortól:

Útravaló

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd:

ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, ha-

nem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges 

és változó mérték között. Ne azt nézd, mijük 

nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a leg-

nyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely

belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki 

tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.