LÉBÖJT 5. NAP

Kezdenek elfogyni a szavak, kezdek elcsendesülni...

A közérzetem továbbra is jó, reggel a szokásos teendők közül most a beöntés kimaradt, valahogy nem volt kedvem hozzá. Reggel megittam egy májteát, vizet, és 1 tk mézet.

A pránayama és a jóga is nagyon jól esett. Ezek között kell egy óra szünetet tartani, tehát ez a rendszer a hétköznapokban nem működik, így a jógázást általában délutánra szoktam hagyni, pedig reggel jobban szeretem. Talán nyáron még korábban fel tudok majd kelni, és akkor megoldom. A napokban sokkal intenzívebben érzem a jóga hatását, hatékonyságát, de ez természetes. Isteni utána a száraz ledörzsölés és a zuhany!

Ismét megbírkóztam kemény 2 óra munkával :), aztán egy nagyot sétáltam Bertával, de eközben eszembe jutott Szamóca és a 20 km-es túrája, mert felfelé kaptattam a szőlők között, amerre futni is szoktunk, de most sétálva is le voltam lassúlva. Szegény Bertus nem igazán értette mire várok, hogyhogy így lemaradok mögötte. Aztán volt egy felesleges kiruccanásom a városba állásinterjú kapcsán, de legalább még egyet sétáltam. Ezután viszont ismét tele voltam energiával. Mint akit felhúztak. Rendezkedtem, belekezdtem a takarításba, egyszerűen nem bírtam ki hétvégéig. Bár tanulni és olvasni is szerettem volna, de csak a tanulásra maradt egy kis idő. Délután ittam 2dl alma+ubi+grépfrút+répa levet, este pedig 2 dl almát. Természetesen mindezt vízzel higítva. Most már csak két alma kedvéért üzemeltem be a centrifugát, lehet, hogy holnap ki is hagyom. Az esti méz is lemaradt. A ph-m még mindig savas. Tetszik Szamóca testzsírszázalék mérése is, de nekem nincs ilyen készülékem. Izgalmas lehet figyelni a változásokat!

Ezért lenne igazi megoldás az elvonulás, mert így, hogy itthon van az ember, nem tudja teljesen figyelmen kívül hagyni az eseményeket. Páromnak ráadásul isteni vacsorát csináltam: Siccike hamis tojássalátáját kisebb változtatásokkal. Annyira jól nézett ki, és isteni illata volt a zöldségeknek! Komoly kihívást jelentett a gyomromnak. Nem mintha rávinne a lélek, hogy beleegyek valamibe, de a gyomromat nem lehet becsapni. Valahogy úgy próbálom felfogni, hogy ez is egy kihívás, egy akadály, melyen túl kell jutni: az itthon tartott böjt.  Nyilvánvalóan jobban el tudnék mélyülni, ha kizárnám a hétköznapi életemet, de ha belegondolok, még ennyire szabad időre sem számítottam, mikor elterveztem az idei tisztítást.

Ma ismét a döntések és a velük járó felelősség foglalkoztatott. De az embernek elsősorban önmagáért és tetteiért kell felelősséget vállalnia. Ezzel persze nem mondtam újat, de a megvalósítás sokkal mélyebb, mint ahogyan ezt általában értelmezzük. Mert néha azok a bizonyos következmények nem azonnal és egyértelműen jelentkeznek döntéseinket követően. Azt hiszem ez az az eset, amikor az ember hajlamos egyéb, külső okokat keresni, másokat hibáztatni sorsa fordulataiért. Nekem erről mostanában Goethe Faustja jut eszembe, s bár nagyon régen olvastam, talán a felét nem is értettem még akkor, valami mégis megmaradhatott. Ha már böjt, az étkezés negatívja -mondjuk így nem csak a táplálékfelvétel, hanem annak minden vonzatát bele értve, mint függőség, megszokás, monoton cselekvés, ragaszkodás kontra elengedés-, akkor azt a példát hoznám, amit nap mint nap tapasztalok magam körül (nyilván nem véletlen, remélem dolgom van ezzel a témával), hogy az emberek gátlástalanul visznek be mindent testtemplomukba, és ezután, vagy még e közben elsírják újabb és újabb egészségügyi problémáikat. Pedig annyira egyszerű s képlet, és mintha nekik kimaradt volna a matematika tantárgya... Egszerűen nem értik, nem akarják érteni, elfogadni, nem akarnak felelősséget vállani azért, hogy mindennek ők az okozói. Most nem szeretnék a betegségek egyéb faktoraira kitérni, mert az tény, hogy egyéb esetekben is az életmód helyes kialakításával sokat javíthatunk helyzetünkön. Félreértés ne essék, ítélkezni sem szeretnék. Csak segíteni, ha lenne rá módom. De persze segíteni is csak annak lehet, aki kéri. És mindenkinek más az útja. Ha valaki íly módon szeretné megtapasztalni az életet, azt is lehet. Ez is egy döntés. Csak ott a bibi, amikor ez már másokat is érint.

Tehát visszatérve rám, jó lenne már, ha megszületne ami az elmúlt hónapokban körvonalazódott bennem, hogy mit is és a lényeg: hogyan szeretnék csinálni? De ami még ennél is fontosabb most, az az, hogy honnan, és miből lehetne elindulni. Csodálom Gittát, bár csak néhány mondatot váltottunk a Boutenko előadás estéjén, de úgy látom, épp az álmát valósítja meg. És ez fantasztikus. Ehhez bátorság kell, és persze egy Döntés. 

Azért is örülök ennek a hétnapos böjtnek, mert hosszú évekig nagyon szigorú voltam önmagamhoz (és ezáltal néha másokhoz is, de inkább magamhoz), aztán éppen ezért az elmúlt néhány évben engedékenyebb lettem önmagammal szemben. Hétnapos kúrát még nem csináltam, és most legalább újra beolajozom az erős akaraterőmet. Na jó, azért kitartásomat nem veszítettem el az évek során, de ez majd a japán sorozat folytatásaiból is kiderül :)

Ezt a hetet most már úgy tűnik Weöres Sándornak szentelem, mert most keresés nélkül ugrott elém ez a gondolat:

Az egyetlen igazi tanulás:

a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.

Ennek lehetőségét és megvalósítását kívánom Mindenkinek  Húsvét alkalmából!