VEGÁN KEMPINGEZÉS JAPÁNBAN 2.

Hokkaido - Sapporo és a nemzeti parkok

Hokkaido, az északi sziget

Köszönöm a megjegyzéseket! Gábor, igyekszem kérésednek is eleget tenni, bár nehezebb mint gondolnád! Indulásunk előtt természetesen az étkezési lehetőségeken is gondolkodtunk, bár mindketten vendéglátósok lévén a kiváncsiságunk és a nyitottságunk mindenre, tudtuk, segítségünkre lesz, nem fogunk éhen halni. Én Londonban ettem először igazán jó japán ételeket, autentikus japán étteremben. Ezután az itthoni lehetőségek ritkán villanyoztak fel. A kínai ízekkel is valahogy így vagyok: igazából minden ott mutatkozik meg valódi élményként, ahol megszületett. Ennek egyik okát a helyi, friss alapanyagok megléte szolgáltatja, de hozzátartozik az éghajlat, a környezet, a levegő, amit ott szívunk be. Az ízek csak így tudnak igazán kibontakozni egy teljes gasztronómiai ugyanakkor szellemi élményt is nyújtva.

Gondolatban már készültem a mennyiségben parányi, ám ízélményben szinte feldolgozhatatlan japán fogásokra, de megdöbbenve tapasztaltam -így jár az aki sztereotípiákra épít-, hogy a japánok egy-egy étkezés során korántsem madármennyiségeket vesznek magukhoz, ellenkezőleg! Némely fogás igencsak kifogott rajtunk! 

Boldogan várakoztam a kéthónapos kávéelvonó kúrámra, s bár tudtam, hogy a célország, mint mindenben, a kávékultúrában, -kultuszban komoly teljesítményeket ért el szakmailag, azt azért nem gondoltam, hogy mondhatni több a kávézó, mint a teaház. 

A japán gasztronómia és általában véve a társadalom, az ország igen komoly változásokon ment át a 19. század vége, de különösen a 2. Világháború óta. Ha bele gondolunk, milyen események zajlottak Európában az 1800-as években, és elképzeljük, hogy ez a távoli szigetország még feudális keretek között működött... 

De maradok a gasztrovonalnál. A világháborúig a japánok valóban nem fogyasztottak húst, vagy legalábbis minimális mennyiségben. Halat, rizst és egyéb gabonákat, hüvelyeseket és zöldség, gyümölcsféléket. Ahogy megjelent náluk a szarvasmarha tenyésztés -ők persze ezt is nagyon különleges és precíz módon végzik-, ehez lassan társult a többi nyugati étkezési szokás, valamint a borfogyasztás. A sake természetesen már régóta kedvelt ital volt. 

A sake istene (a többi állati testet öltött istenséghez viszonyítva igencsak könnyen leolvashatóak róla a mértéktelen alkoholfogyasztás következményei :)) Bizonyára megvan az oka, hogy miért olyan ez az isten amilyan, de erre sajnos nem derült fény. Teljes a homály:)  )

A városokban, főleg a fiatalok körében igen kedveltek az egyre több helyen megtalálható gyorséttermek, cukrászdák és borzasztóan gelly "francia" péksüteményeket kínáló pékségek.

Háát... Ezek közül igazán nehéz... Valami teljes kiőrlésű??

Ez igen! Édes paradicsom zselé, a Shikoku sziget egyik különlegessége. Ennek alapanyaga tényleg gyümölcs édességű paradicsom.

 

Ez pedig kedvenceim egyike! Igazi japán édesség "tésztája" rizsből készül, tölteléke pedig zöld teából és azuki babból. 

A fiatal generációkon már jelentkeznek is az elhízás jelei. Nem tudom, mi elsz ezzel a fénysebességgel száguldó nemzettel, mert míg a 60-70-80 évesek könnyedén leköröztek bennünket egy-egy hegymászás alkalmával, vagy csak úgy nekivágnak kerékpárral az országnak pusztán azért, hogy elüssék valahogy első nyugdíjas évüket, addig a fiatalok ki sem látnak a videójátékok vagy a mekik fényreklámja mögül miközben Amerikát éltetik. A vidéki emberek és a szerzetesek körében azonban a hagyományos étkezéssel találkozhatunk. (a téma folytatódik majd az adott helyeken)

Na de most már tényleg vágjunk neki Hokkaidónak!

Sapporo nagy város, a téli sportok kedvelői talán ismerik, de mint már említettem korábban, söre is igen kedvelt. 

Este érkeztünk meg a sziget déli csücskéből, s gyors szállás keresés után bevetettük magunkat a város szívébe. Mintha Tokionak szeretne fricskát mutatni: nyüzsgő utcák, extrém öltözetek. Megéheztünk. Egy igen fura kisvendéglőben páromnak hal, nekem isteni tofu jutott. Azt hiszem itthon kihagynám az ilyen helyeket, dehát ilyen a vakmerő turista.

(a cigaretta talán csak a kép miatt került ki yampi barátunk kezéből egy pillanatra)

és szólt a rock & roll...

Hostelünk (mert ebben a városban épp nem találtunk kempinget) inkább kollégium volt. Egy tipikus reggeli valahogy így mutat:

Egy ideje lánykollégiumnak írok étlapokat, és én azt hiszem a lehetőségekhez mérten (őrület, miből kell kihozni egy étkezést!) igyekszem a lehető legtáplálóbban kialakítani a menüt, mindenevőknek persze. De nálunk is nagyon nehéz a fiatalokkal. Saját megvallásuk szerint amire vágynak: sok hús krumplival. Kösz. A fenti reggeliből még én is tudtam válogatni: alga, zöldségek, rizs, miso leves, gabona tea, kis halacska. Azt hiszem értitek a lényeget.

Sapporo után vonatra szálltunk és az Akan Nemzeti Park felé vettük az irányt, Kawayu onsenhez. Az onsen fürdő, de erről majd picit később. Igen kalandos utunk volt az egyébként kihalt kempingig, csak másnap csatlakozott hozzánk egy szintén elvetemült ausztrál pár. 

(ezek mi vagyunk)

A tábori főzőcskézés ötlete is tőlük származik, bár ők csupán instant vacsorát készítettek maguknak. Mi még nem igazán voltunk tisztában azzal, hogy itt nem árt komolyabb készlettel neki indulni a sátorozásnak, tudniillik nincs mindenhol élelmiszerüzlet. Szuper kocsijukkal ugyanis a japánok vagy elmennek a legközelebbi étterembe, ami valljuk be gyalogszerrel -főleg ha busz sincs- kitölthette volna egész napunkat, vagy teljesen felszerelt lakókocsiukkal utazgatnak.

Első este megszántak minket egy néhány kilóméternyire lévő szállodában:

Rizs, az elmaradhatatlan miso leves tofuval és zöldségekkel, marinált zöldségek különböző variációkban, rántott hal :(, és nyers hal. A fedő alatt valamilyen tojáspuding, azt kihagytam. Ez kb 2000 ft volt. 

 

A Kussharo tó, melynek partján sátoroztunk.

Azt hiszem, kis szünetet kell tartanom. Nem gondoltam, hogy így elhúzom ezt a témát, de inkább befogadható info-tömeget próbálok közölni. Ígérem, nagyon! hamarosan folytatom!

Továbbra is várom véleményeteket, kérdéseiteket!