Nem is tudom, minek kéne nevezni ezt a levest. Kicsit arabos, kicsit indiai, de végeredményben anyukám receptje. Ő imádja a közel-keleti ízeket, talán barátnője háztartásának köszönhetően.
Bár törekvésem szerint a nyersek felé tendálok, de párocskám már nagyon ki volt éhezve erre a lélek melengető levesre, én pedig kötélnek álltam. Azért nem bántam meg. Ilyenkor próbálok elvonatkoztatni, nem arra koncentrálok, hogy én most igazából nyers fogásra vágyom, és ez most nem is fog feltölteni. Hálával veszem magamhoz azt, ami megadatott. Egyébként is megáldunk (vagy feltöltünk ha így jobban tetszik) minden elénk kerülő ételt, nem feltétlenül vallásos okokból, hanem egyfajta mindent átható hittel vagy inkább "tudással" teli világérzetből.
S így valahogyan minden életre kel.
Hozzávalók:
(a zöldségek tulajdonképpen tetszés szerint, én általában ezeket használom)
1/2 cékla
1 vastag szelet sütőtök
néhány szem kelbimbó
1 fehérrépa
brokkoi (most a torzsája került bele)
2 db kelkáposzta levél
1/2 fej fokhagyma
2 ek fekete szezám (lehet fehér is)
kevés póréhagyma
Friss gyömbér aprítva vagy reszelve
Himalája só
Cayenne bors
Madras indiai fűszerkeverék
(1 tk mizo)
1 ek tamari szójaszósz
1/2 citrom
oliva olaj
Elkészítés:
Oliva olajon hevítünk egy fazékban. Beleszórjuk a szezámmagot, nagyon fogyelmesen! Mikor el kezd pattogni, hozzá adjuk az aprított fokhagymát és néhány pillanat után a tetszés szerinti formára, méretre vágott zöldségeket, kivéve a káposztát és a póréhagymát. Átforgatjuk, átpirítjuk az egészet, már ekkor hozzá adhatjuk a többi fűszert is. Majd felöntjük annyi tisztított vízzel, amennyi levest szeretnénk készíteni. Mi elég sűrűre szoktuk hagyni.
A zöldségeket nem szükséges teljesen puhára főzni, és szeretem, ha nem is kemények, de mondjuk félpuhák. Mikor elértük a kívánt állapotot, hozzá dobjuk a csíkokra vágott káposztát. Szinte azonnal tálaljuk. Tetejére szórhatunk szalmára vágott póréhagymát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése