Metamorfózis

Lassan érlelem magamban a gondolatokat. Két hete jártam Urbán Valinál a nyersétel készítő délutánon, és úgy érzem törekvésem e felé a nap felé meghozta gyümölcsét: megtörtént a "gombnyomás". Én így szoktam hívni azt a pillanatot -legyen az bármilyen szituáció az életben-, amikor már ott vagyunk a megoldás kapujában, már tudjuk, mit kéne tenni, minden azt mondja, súgja körülöttünk, hogy tegyük meg ezt a lépést, de a fejünkben még mindig van valami, ami ezt nem engedi. És aztán egy gombnyomásra minden megváltozik. Megtörténik az átlényegülés! A sok, felszín alatt gyűlő és gyűjtött energia felszínre tör. Valami olyasmi ez, mint mikor kibújik bábjából a pillangó.

Noha pillangóvá nem váltam két hét alatt sem :)) vagy inkább :((, de mégis történt valami, amit már régóta érlelek magamban. De mindenek előtt vissza kanyarodok ahhoz a bizonyos délutánhoz. Otthon éreztem magam, elsősorban szellemileg. Bár vannak hasonszőrű barátaim, de közvetlen környezetemben kakukktojás vagyok. Nyilván meg van ennek is az oka, ezt vállaltam, mindig a nehezebb utat választom. Az elmúlt időszakban nagy döntéseket hoztam mindannak tudatában, hogy mindez mivel jár. Elérkezettnek éreztem az időt, hogy kibújjak rákpáncélom mögül, és elinduljak önmagam és a világ felé. Az általam választott úton. Ki kellett mondanom igazságaimat, szembe állítva a valósággal. Az utam a jóga útján vezet keresztül, -azt gondolom, mindenkinek egyéni, mit is jelent ez pontosan-, és az emberekhez való kapcsolatomon. A táplálkozás szerintem egy megfelelő nyelvezet a ma embere felé. Az anyagon keresztül jobban eljutunk legbelülre. Tetszik vagy sem, ez az igazság. Választékosabb "beszédre" kell ösztökélnünk azokat, akik még nem akarják látni, mi is a valódi tét. Azt hiszik el, amit látnak, saját bőrükön tapasztalnak. És még akkor is kevés azok aránya, akik változtatnak is. (Ilyenkor jönnek a hárítások, kifogások: nem érek én rá ilyesmire, jó lenne tenni magamért, de ott van a család, velük kell foglalkoznom stb.)

Két hete zöld turmixokkal kezdem a napom, napközben is lehetőleg nyers finomságokat eszem. Nem mindig jön még össze az egész napos élő étel fogyasztás, de lassan kialakul a napi rutin ennek megfelelően. Néhány évvel ezelőtt találkoztam először Boutenko könyvével (A nyersétel  csodája), de akkor még nem álltam készen erre. Többször is bele botlottam. Azóta sem olvastam még el, de hamarosan eljön az ideje.

Az a fantasztikus tapasztalatom ez alatt a rövid idő alatt -amellett, hogy máris leolvadt rólam néhány kiló-, hogy nem kell erőltetnem, vagy emlékeztetnem magamat arra, hogy nyers ételt kéne fogyasztanom. Egész egyszerűen ezt kívánom, mert ez adja a legkellemesebb, legkomfortosabb érzést testemnek, lelkemnek. Az eddig oly fontosnak tartott reggeli megszűnt, eltűnt az igényem rá. Zöld turmixként kevésbé édes megoldásokat választunk, én nem nagyon szeretem az édes gyümölcsöket. Egy-egy alkalommal persze jól esik, de inkább zöldségpárti vagyok: rukkola grépfrúttal, gyömbérrel, Brokkoli madársalátával, avokádóval, almával stb. 

Mostanában tehát igencsak bele ástam magam a témába, és meg kell, hogy mondjam, az olajos magvaktól való intést sem kell fenyegetőleg vennem, mert nem esik annyira jól, hogy azzal csillapítanám éhségemet. Kiegészítésként és szószok stb alapanyagaként remek alternatívák, de azelőtt több magvat ettem, mint most.

Ez a bábozódási időszak zajlott az elmúlt hetekben, ezzel menteném ki magam a hallgatás vétke alól. Ez azt is jelenti, hogy a jövőben sok nyers próbálkozást szeretnék majd közzé tenni, de páromra gondolván nem maradhatnak még el teljesen a főtt ételek sem. Engem már az is nagy boldogsággal tölt el, hogy otthonunkban csak vegán ételeket igényel Ő is. Bár házon kívül belebotlik még egy-egy csirkecombba, de egyre gyakrabban gyakorol önuralmat mind Föld anyánk érdekében, mind pedig tudatosságát erősítve.

Sosem gondoltam, hogy egyszer majd az interneten teszem közzé gondolataimat, "idegen" emberek számára, de hisz van egyáltalán egyetlen idegen is ezen a Földön?